Orosz Örs: Többé nem lehet hazardírozni a felvidéki magyarok szavazataival, legközelebb koalícióban kell indulnia a Szövetségnek

Az Összefogás-platform elnöke a Szövetség több politikusával ellentétben a kudarc okait inkább a párt háza táján látja. Orosz Örssel többek között arról beszéltünk, mit gondol Gyimesi György felvetéséről, miszerint a magyar párt egyedül nem fog tudni többé bejutni a parlamentbe, és hogy szerinte mi lesz a platformrendszer sorsa.

Hogyan értékeli a Szövetség választási eredményét? 

Én azt gondolom, hogy ez a lehető legjobb eredmény, amit a jelenlegi helyzetben hozni lehetett. A júliusi startpozícióból ez a maximum, amit szerintem el lehetett érni. Megtettünk mindent, mindenki nagyon sokat dolgozott. A kampányból a disszonancia elég jól eltűnt, működött egyfajta természetes összedolgozás. De volt több hátráltató körülmény is.

Mik voltak ezek?

Először is az, hogy van még mindig néhány személyiségzavaros egomán alak a közösségünkben, legyen szó álhírportálok üzemeltetőiről vagy kispártok vezetőiről.

Volt kísérlet a megegyezésre Simon Zsolttal, és a hidasok benntartásáért senki nem tett többet, mint az Összefogás. Annak idején Simont én személyesen is több ízben kerestem, hogy legyen megegyezés, tárgyalás is volt. De nyilvánvaló volt, hogy erre nincs akarat, hiányzott az államférfiúi attitűd és a patriotizmus.

Disszonanciát okoztak azok a portálok is, amik a pártunkból élnek, vagy a pártunk tagjai alkotják őket. Talán őket kéne leginkább elmarasztalni, mert a megosztáson az utolsó percig dolgoztak, sőt kéjes örömet éltek át mindeközben. Nyilvánvalóan felelősség terheli az értelmiségünket is, hogy nem tudott mellénk állni. Én értem, hogy nagy dilemmákat okoztunk számukra. De a sajtó lehetett volna az, amelyik azt a 18 ezer szavazót még mobilizálni tudta volna.

És ezeken kívül a hiba bennünk keresendő, az elmúlt két év hibás menedzseri döntéseiben. Abban, hogy a sikeres megyei választások után nem a sikerélmény hullámát lovagolta meg a párt, hanem a belső feszültséggerjesztés útját választotta, ami felesleges csatározásokhoz vezetett a platformrendszer körül.

Egyébként nagy felelősséggel tartozunk a közösségünk iránt, mert rengetegen hittek bennünk, rengetegen választottak bennünket. Forró Krisztián elnök úr nem vétett a kampányban komolyabb hibákat sem befelé, sem kifelé, és ezt a választók láthatóan honorálták.

Ezzel nagy kontrasztban van az, ami „a másik egyes”, a csodafegyver, Gyimesi György körül történt a kampányban. Én továbbra is úgy gondolom, hogy Gyimesi György jobb, hogy a mi listánkon volt, mintha máshol lett volna. Dolgozott és hozott is szavazatokat, de korántsem annyit, ahogy azt a körülötte összegyűlt vágyvezérelt slepp feltételezte. Kimondott bizonyos dolgokat, amiben az elnök úr mérsékeltebben fogalmazott, s lám, messze elmaradt attól, ahogy Forró Krisztián szerepelt a választásokon.

Forró Krisztián és Gyimesi György után ön kapta a harmadik legtöbb preferenciaszavazatot. Ez mit jelent az ön számára, milyen következtetést von le belőle? 

2020-ban is a harmadik helyen végeztem. Körülbelül annyi szavazatra számítottam, amennyit kaptam, és örülök annak, hogy a harmadik helyet meg tudtam őrizni.

Örülök, hogy ennek a fajta aprómunkának van még becsülete. Arra törekedtem, az volt a kimondott célom, hogy a 2020-as bukás után nem szabad megállni, nem három hónappal a választás előtt kell a választó szeme elé kerülni, hanem folyamatos alázatos munka, lehetőleg csapatmunka kell hogy kísérje az ember lépteit.

Ezt az eredményt úgy értem el, hogy egyetlenegy saját billboardom, nulla plakátom volt, és jó látni, hogy ezt a fajta munkát honorálták az emberek.

Nyilván rengeteg tévés lehetőséggel és mondjuk kétszáz billboarddal egész máshol tarthat az ember, de én nem a kampányt akartam megnyerni, hanem az elmúlt éveket. Azt gondolom, hogy sikerült azt hozni, amit elvártam magamtól, és nagy köszönettel tartozom a választóimnak és a támogatóimnak.

Gyimesi Györgynek vasárnap volt egy felvetése, miszerint vége az etnikai politizálásnak Szlovákiában, és a magyar párt önállóan nem fog tudni bejutni a parlamentbe, erre csak szlovák pártokkal összefogva vagy velük közös listán van esély. Erről mit gondol?

Én az etnikai politizálás legnagyobb híve voltam. Amikor Berényi József jött ugyanezzel 2019-ben és mindenáron össze akart fogni Matovičcsal, és egy csomó idézőjeles elemző is ugyanezt mondta a pártunk háza táján, akkor nagyon elleneztem mindezt, és hittem abban, hogy ha minden szereplő összefog, akkor lehet eredményt elérni. Ezt be is bizonyították a megyei választások, meg lehetett volna ezt most is csinálni, csak ahhoz több alázat kellett volna bizonyos szereplők részéről.

Most azt gondolom, hogy a felvidéki magyarok szavazatával, politikai erejével nem lehet többé hazardírozni. Újabb ígéretek, éppen feltörekvő egók bizonytalan kampányának én már nem fogok bedőlni. A saját példámon tanultam meg 2020-ban, hogy hogy állunk, mi a helyzet, mire van erőnk.

A mostani választások előtt az elnökségünkben magam kezdeményeztem a KDH-val való koalíciókötést. Kapcsolatba is léptem a KDH-val, meg is valósult egy találkozó, de nem voltak nyitottak az együttműködésre.

Tehát én is azt gondolom, hogy legközelebb már nem lehet így visszaélni a választók bizalmával, és olyan alternatívát kell kínálni, ami ha nem is szólít meg 130 ezer szavazót, de mandátumokra váltja a begyűjtött támogatást.

Dél-Szlovákiának továbbra sincs hangja, és ezen változtatni kell. Ez a közösségünk elemi érdeke.

Mit gondol, mi lesz a platformrendszer sorsa? 

Egy ilyen választás után, amin a pártelnök megerősödött, ahol együtt tudtunk működni, ahol végül is egy növekvő tendenciát mutató eredmény született, hiba lenne a pártban belső konfliktusokat nyitni. Előttünk vannak az EP-választások, és most erre kell felkészülni, hogy legalább az ottani egy mandátumot meg tudjuk szerezni.

A platformok kérdése nyilván az asztalon van, de továbbra sem ez a legégetőbb kérdés a pártban. Én azt gondolom – és kövezzenek meg ezért az olvasók –, hogy a felvidéki magyarok gyűjtőpártja az MKP tézisén és a MKP antitézisén kell hogy alapuljon.

Hogy azok is megtalálják az utat a párthoz, akik valamilyen okból nem tudnak csatlakozni az MKP-n keresztül a felvidéki magyar gyűjtőpártba. Nem szabad egyszínűnek, egysíkúnak lennie a pártnak, úgy kell legyen megfogalmazva, hogy országos szinten jelen legyen benne az az elem is, amivel tudnak azonosulni azok, akiknek más a világnézetük, vagy másként gondolkodnak a hogyanról. A pártnak olyannak kell lennie, hogy mindkét elem megtalálja benne a helyét.

Említette, hogy a választás megerősítette a pártelnököt. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ön szerint Forró Krisztián vezetésével kellene továbbmennie a pártnak? Ő azt mondta, vállalja a politikai felelősséget.

Ma lesz egy elnökségi ülésünk, még nem beszéltünk erről (az interjú hétfőn, még az elnökségi ülés előtt készült – a szerk.). Meg kell hallgatni, hogy ki miben gondolkodik, Gyimesi miben gondolkodik, aki át akarta venni korábban a pártot, és ő is elég erős mandátumot szerzett.

Egy biztos: a párt egységét meg kell őrizni. A megyei választásokon és ebben a kampányban is kialakult az összedolgozásnak egy hagyománya, amit meg kell őrizni, mert ez teremti meg azt az alapot, amire építkezni kell. Az egymás gyilkolása, amibe már páran bele is kezdtek, nem vezet sehova.