Ha a csúcson vagy, jobb, ha gyakrabban nézel a hátad mögé. Robert Fico a hatalom kapujában
Robert Fico győzött. A választások éjszakáján azonban nem jött le az újságírók közé – fontosabb dolga is volt. Át kellett gondolnia a következő lépéseket.
Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!
Furcsa jelenet volt: Robert Fico barátnője autójából kiszállva szembenézett az újságírók és operatőrök hadával a Smer székházának oldalbejáratánál. Egy pillanatra mintha megfagyott volna az idő – aztán Fico megindult, gyorsan és határozottan, vad arckifejezéssel. Lassítás nélkül ment át az újságírók máskor tömör, pofátlanul tolongó falán, senki sem állt az útjába.
Ficót legközelebb akkor látták az újságírók – azon kevesek, akik kitartottak hajnali négyig –, mikor a Smer elnöke kiállt a Súmračná utcai székház erkélyére párttársaival, és együtt énekeltek és kiabáltak. „Így kell ezt csinálni, a kutyaúristenit” – zengett a pozsonyi lakótelepen, melynek gyomrában áll Fico főhadiszállása.
Nem lehet eltagadni Ficótól: úgy politizál, ahogy él. Nincsenek különösebb skrupulusai. Ennek köszönhetően tartotta kezében a választási kampányt, és ennek köszönhetően áll most ott a hatalom küszöbén. Sokadszor már, sok vereség után.
A választók nem mennek sehova
A Smer székháza egy lakótelep kellős közepén bújik meg, tömbházak veszik körül. Az ablakokból az ott lakók éveken át figyelhették, kik mozognak arra, kik teszik tiszteletüket Robert Ficónál. Hozzászokhattak a nagy luxusautókhoz, melyből olyan emberek szálltak ki, mint Norbert Bödör, a hírhedt vállalkozó. És hozzászokhattak az újságírók hadához is, akik sajtótájékoztatókra jártak a Súmračná utcába. Szombat éjszaka az arrafelé járó kutyasétáltatók, a hazatérők és az ablakból nézelődők így nem is szenteltek sok figyelmet annak, hogy rengeteg kamera, fotós és újságíró nyüzsög a pártszékháznál és a mögötte lévő, szürke hátsó utcánál.
Azért meglehet, hogy feltűnt nekik, mikor 2020 után megritkult a mozgás a székház környékén. A választási vereséget és a gyengülést Robert Fico nehezen viselte, és helyzetét nehezítette, hogy egykori koronahercege, Peter Pellegrini összepakolta a fél Smert, és magával vitte új pártjába, a Hlasba.
A Smer ekkor élte a mélypontját. A felméréseken rendre gyengén szerepelt, az elemzők és a kommentátorok egy része szerint pedig Ficóra már keresztet lehetett vetni. Mások azonban úgy gondolták, hogy a Smer elnöke egyszerűen kivár: ekkor tombolt a Covid első hulláma, Igor Matovič kormányának első nagy próbája. S Ficónak volt tapasztalata abban, hogyan kell kivárni: 2011-ben egy szalmaszálat sem kellett keresztbe tennie, mikor megbukott Iveta Radičová kormánya.
Fico ráadásul tudott még egy dolgot: azok a szavazók, akik annak idején 44 százalékos mandátumot adtak a Smernek, nem tűntek el, nem mentek sehova. Szétszaladtak ugyan, de mindannyian megvannak – és Fico nagyon jól ismerte ezt a választói struktúrát, annak rétegződését. Ezért nem roppant bele abba, hogy Peter Pellegrini elvitte alóla a fél pártját. Míg Pellegrini szárnyalt, Fico újrapozicionálta magát. Ha Pellegrini jó zsaru akar lenni – miközben próbál megszabadulni a smeres bélyegtől –, akkor ő lesz a rossz zsaru.
Akár Pellegrini tudtával és beleegyezésével zajlott mindez, akár nem, a választáson megmutatkozott: Fico újra egy oldalra tudta állítani egykori táborát. Sokakat Igor Matovičtól, egy másik választómágnestől csábított vissza, másokat pedig a szélsőségesektől rántott vissza a kampány utolsó heteiben. A Smer táborát a Hlastól elpártolókkal is konszolidálta.
A lényeg azonban az volt, hogy kormányzóképes alternatívát építsen fel vert helyzetből, felhasználva azt a több mint egymillió szavazót, mely ehhez a tömbhöz tartozik. Egymillió szavazót, akinek szüksége van egy központi, erős vezetői figurára, mely bizalmatlan, és ősi reflexe a félelem – miközben vágyja a magabiztosságot. Fico tökéletesen játszott rá a kampányban ezekre a reflexekre
