Grendel Gábor: A politikai ösztön tartott Matovič mellett, az ő korrupcióellenes harca őszinte

Grendel Gábor a parlament alelnökeként politizálta végig az elmúlt választási ciklust, és a NOVA politikusaként kitartott Matovič és az OĽaNO mellett azután is, hogy szakadt a volt kormányfő mozgalma.

Grendellel arról beszélgettünk:

• elvesztették-e a korrupcióellenes harcot,
• hiba volt-e Maroš Žilinka főügyésszé választása,
• mi tartotta Matovič mellett,
• gyanús-e, hogyan jutott hozzá Matovič a Richard Sulíkot kompromittáló állítólagos SMS-kommunikációhoz,
• vicces-e az 500 eurós választási díjazás ötlete,
• s hogy miért tartja távol magát a magyar témáktól.

---

A parlament alelnökeként, a korábbi kormánykoalíció egyik legismertebb politikusaként az egyik legismertebb arca volt az elmúlt három és fél évnek. Elégedett ezzel az időszakkal?

Abban a tekintetben, amit a választások előtt ígértünk az országnak és a választóknak, mindenképpen sikeresnek és eredményesnek tartom az elmúlt három és fél esztendőt. A 2020-as kampány idején a hangsúly elsősorban a korrupcióellenes harcon volt, és ma már tudjuk, hogy mintegy negyven személyt jogerősen elítéltek, vagy saját maguk tettek beismerő vallomást arról, hogy az előző,  korrupt rendszer részesei voltak. Azt hiszem, egyetlen kormánykoalíció sem tud ilyen sikeres eredményt felmutatni a korrupcióellenes harcban.

Ugyanakkor szembe kellett néznünk olyan kihívásokkal, amelyeket a választások előtt, a kampány idején aligha várhattunk. Itt elsősorban a háborúra és az ezzel kapcsolatos energiaválságra gondolok, na és a Covidra is, amely megkötötte a kormánykoalíció kezét minimum egy évre. De azt hiszem, hogy ezeket a kihívásokat is sikeresen vettük.

Az egyetlen dolog amely nyomaszt, és amit kudarcként könyvelek el, az a koalíciós kapcsolatok nyilvánosság előtti szellőztetése. Nem ez volt az első és nyilván nem az utolsó olyan koalíció, amelyben a viszonyok nem voltak felhőtlenek, viszont ellentétben más kormánykoalíciókkal itt sokkal gyakrabban zajlottak ezek a viták a széles nyilvánosság szeme előtt.

Az országban uralkodó közhangulat nem ilyen pozitív, de vegyük sorra. Van ugyan több mint 40 elítélt és bűnbánó tanú, de voltak olyan ügyek is, ahol megakadt a folyamat. Robert Ficót például nem adta ki a parlament a bíróságnak, ami a koalíciós politikusokon is múlott. Fico pedig politikai tőkét tudott kovácsolni ebből, vezeti a közvélemény-kutatásokat, miközben önöket a bejutási küszöb környékén mérik. Politikai szinten elvesztették ezt a csatát?

Én ezt nem így látom. Az, hogy milyen végeredménye lesz a csatának, a választások másnapján derül ki. De vegyük sorra. Ami Fico kiadatását illeti, ez két szavazaton múlott. De azt azért tegyük hozzá, hogy vele ellentétben Robert Kaliňákot vizsgálati fogságba helyezték, viszont pár nap után szabadlábra helyezték.

Nem tekinthetünk tehát erre úgy, mintha már jogerős ítélet született volna. Itt egyáltalán nem erről volt szó, hanem arról, hogy a nyomozás egy bizonyos szakaszba ért, és a bíróságnak kellett volna eldöntenie, hogy indokolt-e Robert Fico vizsgálati fogsága. Erre nem kerülhetett sor, mert a parlament nem vonta meg a mentelmi jogát.

Robert Kaliňákot azonban a Legfelsőbb Bíróság szabadon engedte, s ebből azért le lehet vonni azt a következtetést is, hogy ha a parlament ki is adta volna Robert Ficót, feltételezhetően vele is ugyanez történt volna, amennyiben vizsgálati fogságba helyezik.

Nem hiszem, hogy a korrupcióellenes harcot, annak őszinteségét és eredményességét bármi is megkérdőjelezné. Azt a több mint negyven személyt igenis sikerként könyvelem el.

Azt is hozzá kell tenni, hogy egy kormánykoalíció vagy bármilyen párt hatásköre ebben korlátozott. Mi nem ítélő szerv vagyunk. Amit megtehetünk, az a törvények átfogalmazása, vagy hogy megfelelő embereket helyezzünk kulcspozíciókba a hatóságok és az igazságszolgáltatás élén. Kulcsfontosságúnak tartom, hogy Daniel Lipšicet választották meg a speciális ügyészi hivatal élére, és azt is, hogy a Specializált Büntetőbíróság és a rendőrfőkapitányság élén is személycserékre került sor.

S az is fontos, hogy ezek az emberek olyan személyeket választottak az alárendelt pozíciókba, akik igenis őszintén gondolják a korrupció elleni harcot. Ha ez nem következett volna be, akkor nincs sem a 40 elítélt, sem a többi ügy, amelyek még nem zárultak le jogerősen.

Az önök kormányzása idején választották meg Maroš Žilinka főügyészt is. Ez nem volt hiba?