Megértem, hogy az ukránok gyűlöletet éreznek az oroszok ellen. Egy háborúban az ellenség megölése a helyes lépés, mondja a főrabbi
Mihail Boriszovics Kapusztin szlovák főrabbi a Szovjetunió orosz területén született, gyerekkora egy részét Grúziában töltötte, menekültek gyermekeként a szüleivel végül a Krímen kötött ki, ahonnan már felnőttként kellett elmenekülnie az orosz annexió idején. Néhány napot Kijevben töltött, majd Pozsonyban telepedett le, azóta is a szlovák fővárosban él.
Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!
„Nem hasonlítanám a nácik zsidóüldözését ehhez a háborúhoz” – mondja az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban. „A holokauszt idején szisztematikusan gyilkolták le zsidók millióit, közösségek szűntek meg. A mostani háború hatalmas tragédia emberek milliói számára, de más” – teszi hozzá.
Kapusztin, saját bevallása szerint, újságokból tájékozódik arról, milyen helyzetben van jelenleg a krími zsidó közösség. Elismeri ugyan, hogy az orosz lapok nem feltétlenül az igazságot írják, mégis fontosnak tartja az olvasásukat. Amikor még a Krímen működött rabbiként, reformista és szigorú ortodox irányzatok is jelen voltak, ma már csak az ortodox vonal van jelen, de kérdés, hogy még meddig, mondja.
A nyugati támogatás megszűnt, a pénz most Moszkvából érkezik a Krímre, mivel az orosz főrabbi fia éppen a Krímen tevékenykedik. Ő érkezett Kapusztin helyére, amikor neki családjával együtt el kellett hagynia a félszigetet.
„Amikor a Krímen dolgoztam, igyekeztem, hogy támogatást szerezzek az angliai vagy az Egyesült Államok-beli közösségtől. Kaptunk is támogatást, például a zsidó oktatásra. Az orosz annexió után aztán megszűnt a támogatás. Az ok érthető és világos” – mondja a rabbi. Az annexiót követően voltak zsidók, akik elmenekültek a Krímről, de számuk elenyésző a rabbi szerint.
Kapusztin számára jelenleg nem opció, hogy visszatérjen a Krímre. Egyrészt nem is engednék, másrészt nem lenne biztonságban. Ugyanakkor azt állítja, ha a megszállás véget ér, szívesen térne vissza, igaz, inkább csak látogatóba. Egyrészt családja miatt mondja ezt, akikkel már megszokták Szlovákiát, és szívesen térnek ide haza egy-egy kirándulás, út után.
A rabbi szerint a szlovák zsidó közösség nagy része tisztában van azzal, hogy a jelenleg zajló háborúban Oroszország az agresszor. Veszélyesnek tartja ugyanakkor az orosz propagandát, ami Szlovákiában is egyre több követőre talál a felmérések szerint.
Nem gondolta, hogy a Krím annexiójával véget ér a területszerzés, mondja, hozzátéve, hogy nem lepte meg a háború kirobbanásának ténye, de az ukránok hősies helytállása sem. „Tudom, hogy az ukránok tudnak harcolni. Hány ukrán harcolt a második világháború idején? Mennyi hős van közöttük? Jelenleg egy diákom is harcol. Amikor kitört a háború, felhívott, és azt mondta, harcba száll Ukrajnáért. Súlyos sérüléseket szenvedett” – meséli a rabbi.
Határozott választ ad a kérdésre, miszerint mérlegelte-e, hogy ő is harcba szálljon Ukrajnáért.
