A Verhovina királya, ruszin Sobri Jóska, horthysta ügynök vagy egyszerű rablóvezér. Ki volt Nyikola Suhaj?
Alig több mint száz évvel ezelőtt, az első világháborút követő zavaros időszakban egy rablóbandáról szóló hírek tartották lázban Kárpátalját, Zemplént, de még Kassa környékét is. A csapatot egy bizonyos Nyikola Suhaj vezette, akin állítólag nem fogott a golyó, illetve a szóbeszéd szerint – egyfajta ruszin Robin Hoodként – csak a gazdagokat rabolta ki, a szegényeket viszont megajándékozta.
Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!
„A kosicei ítélőtábla ruszin tanácsa dr. Toronszky elnökletével tegnap tárgyalta Suhaj Nikoláj, a hírhedt ruszinszkói haramiavezér és öccse gyilkosainak bűnügyét. A tárgyalás Suhaj Nikoláj garázdálkodásainak egész történetét tárta föl” – olvashatjuk a Kassai Ujság 1923. szeptember 22-én, szinte napra pontosan száz éve megjelent lapszámában.
A tudósításból kiderül, hogy Suhajék után két éven keresztül, 1920-ban és 1921-ben folyt a hajsza, de hiába vezényeltek ki a rablóbanda ellen a csendőrség mellett katonaságot is. Végül azonban 1921. augusztus 16-án – a néphit szerint golyóálló – Suhajt is elérte a végzete, társai fejszével végeztek vele és öccsével. A tetteseket valószínűleg a bandavezér fejére kitűzött pénzjutalom is motiválta, amit végül talán meg sem kaptak, de a bíróság nem ítélte el őket.
De ki is volt az a Nyikola Suhaj, akinek nevét még évek múltán is felemlegette a sajtó, ha rablótámadás történt Csehszlovákia keleti végeiben? Nem egyszerű feladat a kérdés megválaszolása, ugyanis a korabeli híradások is ellentmondásosak, személyét számos legenda lengi körül, illetve a történetét feldolgozó regényből sem egyértelmű, melyik részei merítenek a valóságból.
Marhacsempész, katonaszökevény, rablóvezér
Nyikola Suhaj kapcsán gyakorlatilag semmi sem az, aminek látszik. Még a neve sem, ugyanis eredetileg Mikola Petrovics Szjuhaj (ukránul: Микола Петрович Сюгай) néven született, csak a csehszlovák rendőrök adták neki a számukra sokkal könnyebben kiejthető nevet. A máramarosi, tanyaszerű településrészekből összeálló Alsókalocsa Láz nevű településrészén született ruszin parasztcsaládba valamikor a 19. század utolsó évtizedében.
A Kassai Ujság helyszíni riportjából – amely történetesen pár nappal Suhaj halála előtt jelent meg – megtudhatjuk, hogy még száz évvel ezelőtt is viszonylag elzártan élte mindennapjait a Verhovina ezen része, a legközelebbi vasútállomás Huszton volt, 53 kilométerre a településtől, ami nagyjából 8-9 órás utat jelentett lovasszekéren.
A Verhovina (vagy Verchovina, ruszin és ukrán nyelven: Верховина) egy történelmi-néprajzi tájegység, mely az Északkeleti-Kárpátokban található, az egykori Bereg és Máramaros vármegyék területén. A Verhovinán a 19. és a 20. század fordulóján jórészt görögkatolikus ruszinok, illetve haszid zsidók éltek.
Az említett riport kifejezetten azzal a céllal született, hogy megdöntse az addigra már széles körben elterjedt Suhaj-legendákat, melyek egy, a csendőrség eszén mindig túljáró, ok nélkül senkit sem bántó, magas intelligenciájú népi hőst faragtak Suhajból. A cikk szerint ezzel szemben egy írni-olvasni nem tudó primitív útonállóról volt szó.
A helyiek a kassai tudósítónak azt mondták, Suhaj fiatalkorában leginkább Galíciában vásárolt vagy lopott tehenek Alsókalocsára való csempészésével foglalkozott, majd az első világháború kitörése után neki is be kellett vonulnia a császári és királyi haderőbe, a 85. gyalogezredbe. Egyes leírások szerint bevonult, de
