Michal Šimečka: Az államnak máshogy kell tekintenie a magyar kisebbségre, mint a többire

Egy magabiztos országnak bíznia kell az állampolgáraiban, ezért nincs gond a kettős állampolgársággal, mondja a Progresszív Szlovákia elnöke.
Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!
A Michal Šimečka által vezetett Progresszív Szlovákia jelenleg a második helyen áll a választások előtti közvélemény-kutatások szerint, és nincs sokkal lemaradva a Smer mögött. A párt meglehetősen sok támadást kap a kampányban a Szövetség politikusai, elsősorban Gyimesi György részéről, aki nemrég úgy nyilatkozott, tárgyalni sem érdemes velük a választások után.
Michal Šimečkát azonban már korábban is bírálták a magyar politikusok mondván, hiába ígérte meg, hogy képviselni fogja a magyarokat az Európai Parlamentben, ezzel adós maradt. A PS elnöke azonban állítja, ez egyáltalán nem igaz.
A Progresszív Szlovákia elnökével arról beszélgettünk
- miért nem tárgyalt a korábbi szlovákiai magyar EP-képviselőkkel,
- mit gondol Gyimesi Györgyről,
- fenyegetésnek tartja-e Orbán Viktort,
- hogyan kell az államnak viszonyulnia a kisebbségeihez,
- bocsánatot kérne-e a Beneš-dekrétumokért,
- s hogy meccselné-e a Bethlen-pénzt a szlovák államkasszából.
Mikor legutóbb beszélgettünk, épp bejutott az Európai Parlamentbe, és rögtön az első nyilatkozatainak egyikében arról beszélt, hogy a képviselő nélkül maradt szlovákiai magyarok érdekeit is képviselni szeretné. A szlovákiai magyar politikusok egy része azt mondja önről, hogy ezt nem teljesítette. Vagy mégis?
Sokat foglalkoztam a magyar témákkal, és a szlovák-magyar témákkal is, elsősorban az állampolgári jogi bizottság tagjaként. S én voltam a magyar képviselőkön kívül az egyetlen más nemzetiségű képviselő, aki nyíltan kiállt a Minority Safepack kezdeményezés mellett, és felszólaltam a bizottságban és a plénumban is mellette.
A kezdeményezés aztán az Európai Bizottság kezébe került, s az már más dolog, mi történt vele (a kezdeményezés kapcsán a Bizottság úgy döntött, nem kezd jogalkotási folyamatba – a szerk. megj.). Foglalkoztam tehát ezekkel a kérdésekkel azon lehetőségek keretein belül, melyek egy képviselőnek rendelkezésére állnak.
Ami a nemzetiségek jogait illeti az európai jogalkotási struktúrán belül, olyan érzésem volt, hogy ezek a kezdeményezések gyakran arra fizettek rá, hogy a kezdeményezőjük Orbán Viktor volt, s vele kötötték össze ezeket. A nemzetiségi jogok és nyelvi jogok barátainak csoportjáról is így vélekedtek az Európai Parlamentben, ennek ellenére én tagja voltam ennek a csoportnak. Akkoriban pedig valóban úgy éreztem, hogy ez a vélekedés vett el a kezdeményezés politikai potenciáljából.
A szlovák külügyminisztérium javaslata egyébként az volt, hogy a szlovák EP-képviselők ne támogassák a kezdeményezést. Én viszont úgy gondolkodtam, hogy ha a fő témám az emberi jogok és a jogállam, és az Európai Unió garantálja az emberi jogokat minden polgára számára, a nemzetiségi jogok is ide tartoznak. Ezért támogattam a kezdeményezést.

Elégségesen kommunikálta mindezt a szlovákiai magyarok felé is?
Úgy gondolom, hogy igen. Sőt, más, szlovák–magyar kapcsolatokat illető dolgokat is kommunikáltam, Facebook-posztjaink például voltak magyar nyelven is. Úgy tájékoztattam, ahogy egy EP-képviselő tájékoztatni tud, természetesen ez nehezebb, ha az ember nincs Szlovákiában.
A volt szlovákiai magyar EP-képviselők, Csáky Pál és Nagy József azonban láthatóan zokon vették, hogy ön nem tárgyalt velük.
Ők más politikai pártok képviselői. S nem is emlékszem arra, hogy bármikor találkozóra kértek volna – bár lehet, hogy rosszul emlékszem, ennek már négy éve. A pártunkon belül azonban vannak magyarok, akik értenek ezekhez a témákhoz, jogászok vagy más szakemberek. Volt és van tehát kivel beszélnem, egyeztetnem ezekről a témákról.
Ez azonban például a Szövetség narratívájában úgy jelenik meg, hogy Šimečka nem tartotta be az ígéretét.
Pedig én beszéltem ezekről a témákról szlovákiai magyarokkal, nyilvános vitákon, találkozókon. Például Komáromban, de nemrégiben jártunk Érsekújvárban is. Egészen más dolog hivatalos találkozón részt venni más pártok képviselőivel. Enélkül is képviselhetem a szlovákiai magyarok érdekeit.
Emellett egyébként intenzíven egyeztetünk magyar politikai partnereinkkel ezekről a témákról. A legközelebbi partnerünk a Momentum, mely foglalkozik a szlovákiai magyarok jogaival, a határon átnyúló együttműködéssel, s voltak közös kezdeményezéseink is. Így tehát nincs olyan érzésem, hogy ne beszéltem volna elég magyarral ezekről a kérdésekről.
Elég komoly támadásokat kap a kampányban a szlovákiai magyar politikusok részéről, elsősorban Gyimesi György foglalkozik gyakran önökkel mondván, a progresszív liberalizmus veszélyt jelent Szlovákia számára. Mit gondol Gyimesi Györgyről?
Politikai értelemben talán semmiben sem értek vele egyet – lehet, hogy akad olyan téma, ahol hasonlóan gondolkodunk, de ha a politikai kommunikációját nézzük, kijelenthető, hogy a politikai spektrum ellentétes oldalán állunk. Úgy gondolom, hogy egyes dolgok, melyeket hangoztat, bizonyos értelemben ártanak Szlovákia és a demokratikus Európa érdekeinek.