Martin M. Šimečka: Orbánt nem azért választották meg, hogy felszámolja a demokráciát, míg Ficónak ez nem titkolt szándéka

A Denník N csapatával túl vagytok egy országos turnén Hogyan mentsük meg a demokráciát címmel, amelynek keretében különböző helyszíneken beszélgettetek a választásokról. Milyen benyomásokat szereztél?

Realista vagyok. Tudom, hogy akik a beszélgetéseinkre járnak, a reményt és az összetartozás érzését keresik. A kisebb városokban is vágynak a találkozásra az emberek, hogy lássák, nincsenek egyedül. Az viszont sokkolt, hogy telt házas rendezvényeink vannak, Eperjesen is például 400-an eljöttek. Ezek fizetős rendezvények, tehát alaposan fel is kell készülnünk rájuk. A szórakoztató show és a komoly beszélgetés kombinációjáról van szó. Egyébként Amerikában és másutt ez egy bevett műfaj, nem mi találtuk ki. A közönségünk mindenhol klassz, egytől egyig a demokratikus tábor szavazói.

Kellemetlen tapasztalataid nem is voltak?

Egyáltalán semmi. Ez szerintem amiatt is van, mert fizetősek a rendezvények. Aki csak kiabálni jönne, annak nincs kedve ezért 12 eurót kifizetni. Még csak jelzésszinten sem volt semmilyen negatív reakció.

Nekem olyan érzésem volt, amikor néztem a beszélgetéseiteket, hogy még akkor is a jó hangulat a meghatározó, amikor kifejezetten negatív témákról van szó, a demokrácia veszélyeztetettségéről például. Ez szándékosan van így?

Igen, ez volt a szándék. Nekem viszont ilyen a belső beállítottságom is. Az emberektől nem vehetjük el a reményt. Sötét jövőt jósolni bárki képes. Ez a remény viszont nem üres, az emberek azért is jönnek, hogy erőt meríthessenek. A helyzet leírása mellett, amiben igyekszünk minél pontosabbak lenni, mindig a pozitív dolgokra is figyelünk, ami egy szellemileg nehéz műfaj, de én élvezem.

Felkészültél már arra, hogy nagyon rosszul is elsülhet a választás?

Igen. Már elég régóta készülök erre. Én már sok mindent átéltem, szóval jó iskoláim voltak. Mindenre készülök lelkileg, a legrosszabbra is. Engem belsőleg már nem érint meg ez annyira, nem vagyok depressziós attól, hogy jön egy őrült, autokrata hatalom. Ettől én személy szerint nem félek, ezt már többször megéltem.

Olyan forgatókönyvet nem tudsz elképzelni, hogy elhagyd az országot?

Nem, ha már eddig nem mentem el, nem megyek el ezután sem. Ellenkezőleg, én szoktam azt mondani az embereknek, és ezt nem mindenki fogadja megértéssel, hogy aki elmegy, az azokat gyengíti, akik maradnak. Ezt úgy mondom, hogy liberális vagyok, tiszteletben tartom a mozgás szabadságát és azt, hogy mindenki megválaszthassa, hol él. Én ezt morális szempontból mondom, mert erkölcsi kötelességet érzek szolidárisnak és lojálisnak maradni azokkal, akik itt élnek. A kommunizmus alatt is így gondoltam, ez nálam egy életen át tartó álláspont. Nem akarok senkire semmit rákényszeríteni, de én szégyelleném magam, ha elmennék a jobb élet reményében.

Nemrég írtál egy cikket Martyn Rady brit történész könyve alapján a szlovákok rabság iránti vágyáról és arról, hogy a közép-kelet-európai országok nem ismerik azt a szabadságot, amit a nyugat-európaiak. Amikor olvastam ezt a cikket, arra gondoltam, ez az életérzés talán Magyarországon a legerősebb, ahol egy erős tekintélyelvű hatalom van és egy nagyon bürokratikus államapparátus. Jobban hasonlít Szlovákia ezen a téren Magyarországra, mint Csehországra?

Határozottan. A történelmi Magyarország örökösei vagyunk, ami