„Azt adja, amit ígér.” Független tudott-e maradni a magyar állami támogatások mellett a Pozsonyi Magyar Szakkollégium?

Nemrég váltott igazgatót a Pozsonyi Magyar Szakkollégium, amelynek különleges pozíciója van a szlovákiai magyar oktatási intézmények között: egyszerre kötődik Magyarországhoz, mert magyar állami pénzekből is finanszírozzák, és olyan elismert szlovákiai magyar szakemberekhez, mint Ódor Lajos vagy Simon Attila.

A Pozsonyi Magyar Szakkollégium általában két okból szokott bekerülni a hírekbe. Általában megemlítik azon szervezetek listáján, amelyek anyagi támogatást kapnak Magyarországtól. A másik eset, amikor számon kérik a nemrég leköszönt igazgatón, Mózes Szabolcson, aki korábban az Összefogás elnöke volt, ma pedig a Szövetség alelnöke, hogy politikusként miért nem áll ki teljes mellszélességgel a magyar kormány mellett, miközben az általa vezetett intézmény a magyar kormány anyagi támogatását bírja.

A Magyarországról érkező támogatások forró téma Szlovákiában: a szlovák politika és hazai magyar közélet egy része is a magyar kormány térfoglalását látja benne, és lojalitást feltételez cserébe a magyar kormány iránt, amit a támogatott sajtótermékek alá is támasztanak.

Ugyanakkor ezeket a támogatásokat a magyar kormány nem tudja szavazatokra váltani, hiszen Szlovákia ellehetetlenítette a kettős állampolgárságot, ami tartós külföldön élés nélkül a legutóbbi törvénymódosítás után sem lehetséges, emellett pedig magyarországi pénzekből olyan régiókban újult meg az iskola, a templom, vagy épp egy jelentős műemlék, amiket a szlovák állam régóta elhanyagol. Ezenkívül Magyarország a szlovákiai magyar iskolásokat is támogatja.

Hogy ez a kérdés mennyire nem fekete-fehér, azt a Pozsonyi Magyar Szakkollégium példája is szemlélteti. Hét éve az induláskor a határon túli támogatások arca, Potápi Árpád nemzetpolitikai államtitkár is részt vett a kollégium avatóünnepségén, 2022-ben Novák Katalin magyar köztársasági elnök volt a tanévnyitó vendége.

Ugyanakkor a szakkollégium tanulmányi tanácsának Ódor Lajos, Szlovákia jelenlegi miniszterelnöke is tagja, aki előadásokat is szokott tartani az intézményben, a kuratóriumnak pedig többek között Fiala-Butora János ügyvéd, emberi jogi szakember, Feledy Botond külpolitikai szakértő vagy Simon Attila történész is a tagja.

Cikkünkben arról olvashatnak,

• mi egyáltalán és mit kínál a Pozsonyban tanuló egyetemistáknak a szakkollégium,
• hogyan látja a szakkollégium eredményeit a korábbi és az új igazgató,
• milyen szakkollégistának lenni,
• van-e bármilyen elvárás a magyar kormánytól a Szakkollégium irányába a támogatásokért cserébe.

A cikkben megszólal a korábbi igazgató, Mózes Szabolcs, az őt az igazgatói poszton váltó Voda Zsófia, Fiala-Butora János, a kuratórium egyik tagja, aki egyben oktat is a szakkollégiumban, valamint két volt szakkollégista: Kotiers Róza és Hostomský Fanni.

Elérte-e a kitűzött céljait a Szakkollégium?

Voda Zsófia, az új igazgató, a szakkollégiumot egy olyan tehetséggondozó szellemi műhelyként írja le, amely nemcsak közösséget épít, hanem professzionális fejlesztést is ad a diákoknak. Ez volt a kitűzött cél, és Voda Zsófia úgy gondolja, hogy ez teljesült is, de a komolyabb eredmények hosszú távon fognak megmutatkozni.

A szakkollégium vezetése figyelemmel kíséri a volt szakkollégisták karrierjét, de mivel maga szakkollégium is csak hét éve indult, a legelső végzősök is nagyon fiatalok még. „Egyelőre nem tömegekről beszélünk” – mondja Voda Zsófia, hozzátéve, hogy a jelenlegiekkel együtt eddig nagyjából 60 diák fordult meg a szakkollégiumban. Akik már végeztek, a céljaiknak megfelelő terülteken helyezkedtek el, és Voda Zsófia úgy látja, már most erősítik a szlovákiai magyar értelmiséget.

Az igazgató szerint a siker nemcsak abban mérhető, hogy a szakkollégisták milyen pozíciókban helyezkednek el a pályájuk elején. Ezek a tehetséges fiatalok, akik már egyetemistaként is tudatosan fejlesztik magukat – ehhez ad keretet a szakkollégium –, Voda Zsófia szerint az itt elkezdett kapcsolatépítést és hálózatosítást később is hasonló tudatossággal fogják folytatni.

A diákok már a tanulmányaik alatt profitálnak a szakkollégistaként szerzett kapcsolatrendszerből, de ennek a munkának a gyümölcse igazán 15–20 év múlva lesz látható – mondja az igazgató.

Mózes szerint frissítés kellett a szakkollégium élén

Mózes Szabolcs is azt mondja, hogy hét év után még „nagyon kicsi a minta”. Ennyi idő alatt objektív okokból még nem tudnak olyan eredményeket felmutatni, mint mondjuk a Rajk Szakkollégium, amely az 1970-es alapítása óta jegybankelnököket és -alelnököket, meghatározó vállalkozókat tud felmutatni. Ugyanakkor több kollégista tanul tovább doktoranduszként, a végzősök visszajárnak a szakkollégium rendezvényeire.

Mózes Szabolcs egyébként úgy látja, az induláskor kitűzött szakmai célok teljes mértékben teljesültek, kisebb módosításokkal jelenleg is azok szerint zajlik a képzés.

Az igazgatóváltásról Mózes azt mondja, hogy hét év után úgy érezte, az intézmény vezetése, technikai menedzselése egyfajta rutinná vált nála, és szükség volt új szemléletmódra és energiára. Emellett úgy gondolja, hogy egy fiatalokkal dolgozó intézmény esetében hatványozottabban igaz, hogy a vezetésnek is rendszeresen frissülnie kell. Mózes az intézménytől nem szakad el, a kuratóriumban folytatja a munkát.

Magyarországi példák, nyitás a szlovák tudományos élet és Európa felé

A Pozsonyi Magyar Szakkollégium már szoros kapcsolatokat alakított ki a magyarországi szakkollégiumokkal. Voda Zsófiának igazgatóként az az egyik kitűzött célja, hogy nyissanak a szlovák tehetséggondozó intézmények felé is – ad hoc jellegű közös programok eddig is voltak, de tartósabb együttműködés is kilátásban van.

Emellett arra is nagyobb hangsúlyt szeretne helyezni, hogy a szakkollégium minél jobban integrálódjon a hazai egyetemi és tudományos életbe is, és a diákoknak naprakész információik legyenek a különféle hazai lehetőségekről a tehetséggondozás és kapcsolatépítés terén. A szakkollégium Európa felé is nyit: Brüsszelben van már partnerintézményük, és szeretnének a kollégiumok európai hálózatába is csatlakozni.

Voda Zsófia azt is kiemelte, hogy bár a szakkollégium átvette a magyarországi szakkollégiumok évtizedes jó gyakorlatát, hozzájuk képest egy komoly különbség, hogy a PMSZ nem egyetlen szakra fókuszál, hanem interdiszciplináris. Így komoly kihívás volt egy olyan kurzuscsomag összeválogatása, ami a többféle szakon tanuló diákok igényeit egyszerre elégíti ki. Mostanra már sikerült egy standardizált csomagot kialakítani, ami továbbvihető, alakítható, és van egy erőteljes szlovákiai magyar kontextusa is.

Mi a helyzet a magyarországi támogatásokkal?

„Semmilyen oldalról nincs ideológiai nyomás vagy elvárás a szakkollégiummal szemben” – mondja Voda Zsófia, aki a címkézéshez már a Gombaszögi Nyári Tábor kapcsán is hozzászokott. Mint mondja, a szakkollégium egy demokratikus diákönkormányzattal működő intézmény, és például a diákok kezdeményezésére is hívnak meg előadókat, így nagyon sokféle világfelfogású előadó fordul meg a szakkollégiumban.

Mózes Szabolcs is úgy gondolja, hogy „a szakkoli nem helyezhető bele a sárdobálós-megbélyegzős vitákba, kívül áll ezeken”. A diákok és az oktatók is többféle világnézetet vallanak magukénak, amiből soha semmiféle probléma nem volt. A kollégiumban nem „ideológiai nevelés” folyik, hanem szakmai munka és készségfejlesztés.

Mózes szerint az oktatók és az előadók listája önmagáért beszél, az pedig eleve a célok között szerepelt, hogy a szakkollégium ne legyen ideológiailag elkötelezett semmilyen irányba, hiszen a felvidéki magyarság is nagyon sokszínű ebből a szempontból is.

„Semmilyen ideológiai megrendelés nem volt” – mondja a magyarországi támogatásokról. „Az alapvető cél az, hogy a szlovákiai magyarságnak legyen a jövőben is minél szélesebb látókörű értelmisége, és hogy az minél mélyebb tudással és minél jobb készségekkel legyen felvértezve. Ezért működik a szakkollégium, és Magyarországról is ebből a célból érkezik támogatás” – fogalmaz Mózes Szabolcs.

Fiala-Butora János ügyvéd, emberi jogi jogász sem a kuratórium tagjaként, sem oktatóként nem tapasztalt olyat, hogy valaki kívülről megpróbált volna beavatkozni bármilyen módon a kollégium működésébe vagy abba, hogy mit oktasson. Mint mondja, ha lenne valamiféle teljesítendő külső ideológiai elvárás, akkor őt eleve nem is hívták volna az intézménybe, ahogy például valószínűleg Feledy Botondot sem kérték volna fel kuratóriumi tagnak.

Azt, hogy a szakkollégium intézményként nem nyilvánul meg közéleti kérdésekben, Fiala-Butora önmagában nem gondolja rossz dolognak, de szerinte elképzelhető, hogy emögött van egyfajta óvatosság is: a szakkollégium nem is akar célpontja lenni politikai támadásoknak, különösen annak a fényében, hogy Magyarország is támogatja az intézményt.

Az egykori diákok szerint a szakkoli azt adja, amit ígér

Kotiers Róza számára – aki aktivistaként már a PMSZ előkészítésében is részt vett, majd kollégista volt, emellett élénk közéleti szerepet is vállal – a szakkollégium nagyon megváltoztatta az egyetemi életet és a „Pozsony-élményt” is. Korábban lakott több kollégiumban, például a Malomvölgyben is, a szakkollégium azonban bent van az Óvárosban, és az Egyetemi Könyvtár is a közelben található. Mint mondja, a „legjobb arcát” látta a városnak.

A magyar közösség is sokat hozzáadott az egyetemi éveihez, illetve az is, hogy közösségi eseményeket tudtak szervezni, amire az átlagos kollégiumokban korlátozottabbak a lehetőségek.

A kollégiumi előadások és kurzusok többlettudást adtak neki, ezek közül Róza az oxfordi típusú vitakultúra-kurzust emeli ki, amely amellett, hogy gyakorlati tudással vértezte fel, abban is segített, hogy jobban megértse és elfogadja mások álláspontját. Mint mondja, a szakkollégium olyan készségeket ad a diákoknak, amelyeket fel tudnak használni, bármilyen területen helyezkednek el. „Tényleg azt adja, amit ígér” – fogalmaz.

Kotiers Róza arról is beszélt, nagy élmény volt meglátogatni a magyarországi szakkollégiumokat is, erős kapcsolatok alakultak ki az ottani szakkollégistákkal, ezek egy része máig megvan. Ő is úgy látja, hogy a szakkollégiumi évek alatt kiépített kapcsolati tőkét a diákok hosszú távon is kamatoztatni tudják, emellett a szakkollégium olyan készségeket ad, amit minden karrierúton fel lehet használni.

Hostomský Fanni, a Komáromi Jókai Színház színművésze arról mesél, hogy a magyar közösség, családias légkör és átlagon felüli lakhatási feltételek mellett a kollégiumban olyan tudományterületeket ismert meg, amelyekkel színészhallgatóként nem találkozott volna. Volt köztük olyan, ami elsőre feleslegesnek tűnt neki, de utólag mindet nagyon hasznosnak gondolja.

A szakkollégiumban szerzett közgazdaságtani, pénzügyi, retorikai, statisztikai, politológia ismeretek és a felvidéki magyarság történelme kurzus által ugyanis tovább csiszolódott a személyisége: nemcsak bármilyen témájú beszélgetéshez hozzá tud szólni érdemben, hanem a színházi szerepeiben is tud táplálkozni a szakkollégiumban szerzett ismeretekből.

Emellett úgy érzi, az ott elsajátított készségeknek is köszönhető, hogy a barátaival és kollégáival létre tudták hozni a Trepp platform nevű színházi társulást.

Ugyanakkor a szakkollégiumi lét aktív részvételt kíván, ezért Hostomský Fanni szerint nem való mindenkinek, hiszen a kollégisták a szabadidejük egy részét áldozzák fel azért, hogy közösséget építsenek és maguk is részt vegyenek a kollégium formálásában. Eközben viszont olyan kapcsolatok és barátságok alakulnak ki, amelyek hosszú távon is megmaradnak.

Szakkollégistaként Kotiers Róza és Hostomský Fanni sem tapasztalt semmiféle ideológiai nyomást vagy elvárást. „Az összes szeminárium, előadás elég tárgyilagos volt. Én sosem éreztem azt, hogy valamerre irányítanának vagy hangolnának” – mondja Hostomský Fanni, hozzátéve, hogy ahányan voltak a kollégiumban, annyiféle politikai nézetet képviseltek, „de soha nem volt egy direktíva”, bármit szabadon megtárgyalhattak és bármivel kapcsolatban megfogalmazhattak kritikát.

Kotiers Róza is arról beszél, hogy nagyon sokféle világnézetű előadó érkezett, sokukat a diákok kezdeményezésére hívták meg. A kollégisták aktívan részt vettek a magyar közösség életében, megemlékezésekre jártak, tüntetéseken is részt vettek, és ezekkel kapcsolatban sem kaptak semmilyen iránymutatást.