A szülők szorongását gyakran a gyerekek is átveszik. Mit tegyünk, hogy a gyerek ne legyen annyira félénk? – A pszichológus válaszol
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
Személyiségemből adódóan hajlamos vagyok a szorongásra, és attól félek, hogy ezt a fiamra is „ráragaszthatom”. A gyerek most hatéves, és azt veszem észre, hogy visszahúzódóbb, mint a kortársai, a játszótéren nem viselkedik spontánul, a többi gyerekhez viszonyítva inkább zárkózott, és sokáig vacillál, mielőtt szóba elegyedne valakivel. Lehet, hogy miattam ilyen? Mit tehetnék annak érdekében, hogy ne legyen ilyen félénk? Van értelme gyermekpszichológushoz vinni?
Iveta (34)
Jana Ashford pszichológus válaszol
Kedves Iveta!
A szülők szorongását gyakran a gyerekek is átveszik, egyebek mellett a szülők verbális és nonverbális kommunikációja által, tehát azáltal, mit és hogyan mondanak nekik, hogyan viselkednek közben, hogyan reagálnak különböző helyzetekben stb. Jó, ha ezzel tisztában vagyunk, és ha amiatt aggódunk, hogy ez erős hatással van a gyerekre, akkor már megvan az első fontos lépés.
Ajánlott azonban különbséget tenni aközött, hogy a gyerek például zárkózott és lassabban teremt kapcsolatot, mert introvertált és számára ez így megfelelő, és aközött, hogy szemmel láthatóan nem érzi jól magát és küzd önmagával. Ha úgy érezzük, hogy a gyereknek ez gondot okoz, akkor helyénvaló elgondolkodni azon, hogyan segíthetnénk neki.
Elsősorban nem árt, ha a saját szorongásunkat is tudjuk kezelni – ezt megtehetjük pszichoterápián, ahol célirányosan dolgozunk önmagunkon, vagy nyugtató légzéstechnika, meditáció és hasonlók alkalmazásával. Ha ön úrrá lesz a saját szorongásán, akkor könnyebben és nyugodtabban lesz képes foglalkozni a fiával is. Egy konkrét helyzet előtt biztathatja is őt, segíthet neki abban, hogy pozitívan álljon hozzá, beszélhet neki arról, milyen szuper lesz ma a játszótéren, és hogy „ki tudja, ki mindenki lesz ott”, esetleg közösen átbeszélheti vele a már megtörtént eseményeket.
Arra a kérdésre, hogy érdemes-e gyermekpszichológust felkeresni, gyakran nem lehet egyértelmű választ adni. Azt ajánlom, figyelje meg, hogy a gyereket leterheli-e a szorongás, hogy korlátozza-e őt a mindennapi életében, vagy hogy meggátolja-e abban, hogy részt vegyen bizonyos eseményeken, valamint megfosztja-e bizonyos lehetőségektől. Ha úgy érzi, hogy igen, akkor érdemes tanácsot kérni, vagy egyeztetni valakivel arról, hogyan tovább. Mindkettőjüknek drukkolok.
Filip Orsolya fordítása
