A Petőfi-szobor története, eltűnt atlaszszobrok és a királynő kedvence – a Pozsonyi Kifli rendhagyó városnéző sétáján jártunk
Épületek rejtett kincseiről, az útikönyvekből hiányzó érdekességekről, egy-egy palota történetének már-már feledésbe merült részleteiről mesélt vasárnap az érdeklődőknek Hornyák István, aki az egykori városfalon kívül kalauzolta a történelmi sétára érkezőket.
Pozsony és környéke a Napunk fókuszában. Keresd Pozsony címkével megjelölt cikkeinket! Ezeket a dél-szlovákiai sztorikat csak nálunk találod meg.
A Pozsonyi Kifli Polgári Társulás évek óta szervez egy-egy témakör köré épülő történelmi városnéző sétákat, ezek jellemzője, hogy nemcsak a legfőbb látványosságokat célozzák meg, hanem a város mára kevésbé ismert, egykor jelentős szerepet betöltő, értékes látnivalóit is.
A Főúri paloták az egykori városfalon kívül címet viselő séta során kiderült, hogy:
- mit rejt az utcafrontról nézve patinásnak egyáltalán nem nevezhető Aspremont-palota, melynek kertjében egy világhírű szobrászművész alkotása „ücsörög”,
- hol tették le a fegyvert az 1848/49-es szabadságharc leverésében részt vevő szlovák katonák, illetve hol tett esküt az 1760-as években a magyar gárda,
- hová kerültek a mai kormányhivatal erkélyét egykor alátámasztó atlaszok, és hol láthatóak ma is, illetve milyen kapcsolat van az épület és a magyar nyelvű botanikai szaknyelv megteremtése között,
- minek köszönhetően építtethetett az egyébként egyszerű köznemesből grófi címet elnyerő Grassalkovich Antal három palotát.
Haydn sétálhatott a Medikus kertben
A Pozsonyi Kifli őszi sétájának első állomása az egykori Aspremont-palota kertjében, vagyis a mai Medikus kertben volt. A palotában ma a Comenius Egyetem Orvostudományi Karának dékáni hivatala működik, a Medikus kert pedig a Petőfi-szobor által bír nagyobb jelentőséggel a magyarok számára.
„Az 1771-ben épült palotának több tulajdonosa volt, az 1760-as évek végén Aspremont Gobert János, akinek a felesége Rákóczi Ferenc nővére, Júlia volt, építtette Tallher János József udvari építész tervei alapján. Sokáig az Esterházy család tulajdonában volt, akkor élte a fénykorát a későbarokk stílusú palota is, hiszen Joseph Haydn több zeneművét itt mutatta be, vezényelte az úri közönségnek. Akkor egy úgynevezett francia kert tartozott a palotához, mely a város egyik dísze volt” – mondta Hornyák István, és kitért arra is, hol húzódott akkor a városfal, mert a palota azon kívül épült. Akkor kertek és szántóföldek voltak ezen a területen.
A városfalakat, a külső védvonalat 1775-ben Mária Terézia utasítására rombolták le. A palota egyik érdekessége, hogy a kertre néző homlokzata díszes, a külső részét látva kevés ember fejében fordul meg, hogy egy palotát lát. Eredetileg belül is pompázatosan díszes volt a kialakítása, mára ebből alig maradt valami. „Belsejében már csak a kupola alatt található díszterem maradt meg eredeti szépségében, az épület másik érdekessége, hogy egy kápolnát rejt, melynek oltárképét feltehetően a kor neves osztrák festőművésze, Franz Anton Maulbertsch készítette, aki a Prímási palota Szent László-kápolnájának kupoláját is festette. Bár erről a kérdésről a művészettörténészek még nem egyeztek meg” – jegyezte meg Hornyák István. A palota kápolnája nem látogatható a nyilvánosság számára.
A ma Medikus kertként ismert városi parkban két szoborra hívta fel a sétálók figyelmét Hornyák István. Martin Kukučin szlovák író szobra, Ivan Meštrović világhírű horvát szobrász alkotása. Kukučin orvosként számos országban megfordult, Chilében, Patagóniában az ott élő horvátok orvosa lett. „A dél-amerikai szlovákok rendelték meg Meštrović mestertől a szobrot, melyet Patagóniában szerettek volna felállítani. Az alkotás elkészült, de nem tudták kifizetni, ez a másodpéldány sokat vándorolt, mire a csehszlovák érában ide került” – tudtuk meg Hornyák Istvántól a különösen nagy művészi értékű szobor előéletét.
Parkbéli következő állomásunk a hányatott sorsú Petőfi-szobor, barátainak és tisztelőinek köszönhetően Petőfinek komoly kultusza alakult ki Pozsonyban, miután többször megfordult a városban. Közadakozásból gyűjtötték a pénzt az emlékműre. Akkoriban nem bált szerveztek, hanem tombolát hirdettek, a felajánlásokra kikiáltással lehetett licitálni, az összegyűlt pénzt a szoboralapba helyezték, és abból akarták felállítani a szobrot. Fadrusz János felajánlotta, hogy önköltségen elkészíti a szobrot, csak az anyagért és némi járulékos munkálatokért vett volna el pénzt. Időközben Fadrusz meghalt, néhány évet késett a szobor elkészítése.
