Magyarázat mindenre: Reisz Gábor megcsinálta a 2020-as évek Megáll az időjét
Generációs filmet készíteni nem egyszerű feladat, ha valaki direkt ezt akarja megcsinálni, jó eséllyel kudarcot vall. A Velencei Filmfesztivál programjában bemutatott Magyarázat mindenre elkapja a hangulatot, hogy milyen 2023-ban magyarnak lenni és Magyarországon élni, és bár nem fest szép képet arról, amit lát, a remény mégis ott rejlik benne. Kritika a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválról.
Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!
A Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Orizzonti versenyprogramjában bemutatkozó Magyarázat mindenréről tévesen terjedt el a sajtóban, hogy nem kapott támogatást a Nemzeti Filmintézettől. Pontosabban nem tévesen, csak kissé félrevezetően.
A film nem kapott támogatást, mert nem is kértek hozzá: az alkotók sosem adták be a pályázatot. Persze a kész filmet látva egészen nyilvánvaló, hogy miért ezt az utat választották: a film egyáltalán nem retten meg a politikától és az aktuálpolitikától, márpedig az ilyen projektektől az NFI igyekszik látványosan távol tartani magát.
Persze Reiszék részéről nyilván a korábbi negatív tapasztalatok is közrejátszottak a pénzosztó intézet megkerülésében: bár a rendező mind a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlannal, mind a Rossz versekkel nagy sikert aratott, azóta több filmje is elvérzett a pályázati rendszerben. A Magyarázat mindenrében ettől függetlenül van állami pénz, csak nem a magyar államtól: a szlovák Audiovizuális Alap tartotta támogatásra érdemesnek Reiszék munkáját.
Magyarországon élni
A film ugyan 150 perces, mégis mindössze 20 nap alatt forgatták, ami leginkább annak köszönhető, hogy a rendezőnek vissza kellett térnie a VAN-féle filmezés világához. Minimális stábbal, gyorsan, mozgékonyan vették fel, de ettől még nem érződik semmilyen szempontból szegényesnek, sőt kimondottan ambiciózus munka.
Sok szereplőt mozgató, sok helyszínt érintő, bravúrosan vágott, hatásos és izgalmas zenével bíró mozi, ami ahhoz képest, hogy egy egészen apró, már-már röhejesen kicsinyes élethelyzetből indul ki, képes tablószerű képet festeni a magyar társadalomról és a benne/bennünk tomboló feszültségekről.
A végén nem úgy állunk fel a moziszékből, hogy egy kicsiny, intim történetet láttunk, hanem azt érezzük, hogy egy jelentős alkotó nagy, társadalomkritikus vízióját láthattuk, egy olyan érett rendező munkáját, aki nyitott szemmel figyeli az őt körülvevő világot, érzi annak rezgéseit, és nemcsak megfigyelni képes maga körül mindent, hanem a megfigyeléseit izgalmas formában mozgóképen is elénk tudja varázsolni a vásznon.
Míg korábban Reisz e megfigyelőképességét leginkább arra használta, hogy abszurd humorforrásként hozzon be a filmjeibe egészen hétköznapi, valóságszagú szituációkat, most inkább azokat a mindennapi élethelyzeteket próbálja általuk visszaadni, amik olyannyira mérgezik a lelkünket és a mindennapjainkat.
Aki új VAN-ra vagy új Rossz versekre számít, azt ki kell ábrándítsam: bár ebben a filmben is főképp útjukat kereső fiatalok a főszereplők, ez egy sokkal keserűbb, kiábrándultabb, fájdalmasabb mozi.
A rendező jellegzetes humora persze ezúttal is meg-megvillan, de már nem feltétlenül akarja mindenáron humorral oldani a drámát. Van a filmben egy apa-fia jelenet, melynek drámai ereje, szépsége és tisztasága engem a Szólíts a neveden apa-fia nagyjelenetére emlékeztetett, mégpedig úgy, hogy a két filmnek amúgy semmi köze egymáshoz, és a Magyarázat mindenre Ábeljének messze nincs olyan szuperjófej apukája, mint amilyen Timothée Chalamet karakterének volt.
Magyarázat Magyarországra
A Magyarázat mindenre politikus mozi, eközben olyan film, ami nem áll be politikai oldalakra. Aki arra számított, hogy Reisz Gábor megcsinálja a nagy ellenzéki mozit, ami bemutat Orbánnak és a NER-nek, majd nagyot fog nézni.
A rendező inkább azt akarja megmutatni,
