Egy segítőkutya egy pánikbetegnek is óriási támaszt nyújthat. Az állam viszont csak a vakvezetőkre ad támogatást, a pszichés problémákat ignorálja

Kevesen tudják, hogy egy speciálisan kiképzett kutya nemcsak a látássérülteknek nyújthat támaszt, hanem neurológiai természetű rendellenességek és olyan, egyre elterjedtebb pszichés problémák esetében is óriási segítséget jelent, mint a depresszió, a pánikbetegség vagy az agorafóbia. A világ 100 legjobbja közé tartozó Pozsonyi Vakvezető és Segítőkutya-kiképző Iskolában képeztek már ki személyi segítőkutyát figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral (ADHD) diagnosztizált és autista gyermek, valamint epilepsziás és pánikbetegséggel küzdő ügyfél mellé is.

A szlovákiai segítőkutya-képzés módszereit és helyzetét körbejáró cikkünkből egyebek mellett kiderül, hogy:

• hányféle segítőkutya létezik, és miben különbözik a kiképzésük;
• milyen veszélyeket rejt az, hogy nálunk szinte bárki képezhet ki segítőkutyát, ellentétben mondjuk Ausztriával vagy Csehországgal;
• miért nem akarja látni a szociális hivatal, milyen hatalmas támasz egy pánikbeteg számára a segítőkutya;
• mennyire toleráns a hazai társadalom a segítőkutyákkal és a gazdáikkal szemben;
• és mit tehet az a látássérült, akit egy kutyát tiltó piktogramra hivatkozva nem engednek felszállni a vonatra.

---

A szelektálás már a születés előtt megkezdődik

Szlovákiában a legelső vakvezető kutyát egy születésétől fogva vak, nagymagyari zenetanár, Imrich Bartalos képezte ki 1993-ban. Ő alapította meg a Pozsonyi Vakvezető és Segítőkutya-kiképző Iskola (VŠVAP) elődjét is két évvel később. A kiképző központ kezdetben a szlovákiai Vakok és Gyengénlátók Szövetsége (ÚNSS) alosztályaként működött, majd 2014-ben jogilag is önálló intézménnyé vált.

A VŠVAP 2001 óta a Vakvezető Kutyakiképző Iskolák Világszövetsége (International Guide Dog Federation) teljes jogú tagja. Ez nem mindennapi teljesítmény: a tagjelölteknek igen szigorú követelményrendszernek kell megfelelniük. A világon eddig csak 97 iskolának sikerült elnyernie a tagságot.

A szlovákiai segítőkutya-képzést tekintve a következő fontos mérföldkő 2007 volt, amikor az iskola elindította a saját tenyésztési programját. Az intézményben kezdettől fogva kizárólag labrador retrieverrel dolgoznak. „Azért választottuk ezt a fajtát, mert szeretik az embereket, szeretnek tanulni és segíteni, emellett a testfelépítésük is alkalmas arra, hogy hámban dolgozzanak. Elegendő erővel rendelkeznek a legkülönfélébb feladatok teljesítéséhez, például olyan mozgássérültek mellett, akiknek támasztékra van szükségük, ha fel akarnak állni” – érvel a labradorok alkalmazása mellett Ľubica Radimská, a VŠVAP PR munkatársa, emlékeztetve, hogy a világon a speciálisan képzett kutyák 75%-a labrador.

Persze ez nem jelenti azt, hogy minden labrador alkalmas lenne erre a különleges munkára. A saját tenyésztési program lényege a megfelelő tenyészszuka és fedezőkan kiválasztása, hogy a születendő kölykök már a szociális munkára való alkalmasság genetikai előfeltételeivel is rendelkezzenek. A fő cél tehát, hogy egészséges, kiegyensúlyozott, megfelelő temperamentummal és idegrendszerrel rendelkező kiskutyák jöjjenek a világra.

De még a célzott tenyésztés sem garancia arra, hogy minden egyes kölyökből vakvezető vagy más típusú segítőkutya válik. A kiskutyák az első életévükben több egészségügyi és karakterteszten esnek át, a kiképzési programba pedig csak a legalkalmasabb egyedek léphetnek tovább.

A statisztikák szerint ha egy alom 50%-a befejezi a kiképzést, vagyis teljes értékű segítőkutyává válik, az már sikerként könyvelhető el. „A mi iskolánk túlteljesíti ezt a célt, aminek nagyon örülünk” – emelte ki a PR munkatárs.

Az iskolában 1995 óta mintegy 160 vakvezető kutyát képeztek ki. Négy trénert alkalmaznak, pillanatnyilag hat kutya kiképzése van folyamatban. Mintegy 50 önkéntessel működnek együtt, akik kölyöknevelőkként vagy dogsitterként segítik az iskola tevékenységét.

Az epilepsziás rohamot is képesek előre jelezni

A kölyöknevelés és a kiképzés elég élesen elkülönül egymástól. A kiskutyákat nagyjából egyéves korukig önkéntes kölyöknevelők gondjaira bízzák. Az ő feladatuk, hogy megtanítsák a kölyköket a szobatisztaságra, vagy például arra, hogy nyugodtan viselkedjenek a lakásban, ne szedjék szét a bútorokat, ne kunyizzanak kaját. Az önkéntesek szoktatják hozzá őket az emberi világ legkülönfélébb furcsaságaihoz is, például a tömegközlekedéshez.

„A cél, hogy a kölyökkutyából nyugodt, könnyen kezelhető, engedelmes, magabiztos, az emberhez pozitívan viszonyuló, tanulni képes fiatal kutya váljon” – összegezte Radimská, hová kell eljutni az első év végére.

Önkéntes kölyöknevelőnek egyébként bárki jelentkezhet, de azért nem árt, ha az érdeklődőnek van némi tapasztalata a kutyatartás terén, és képes megbarátkozni a gondolattal, hogy egy év után az általa felnevelt kutyust vissza kell adni, bármennyire is a szívéhez nő ezalatt a kis növendék.

Általános szabály, hogy a teherbíróbb, magas fájdalomküszöbbel rendelkező fiatal kutyákból lesznek a vakvezetők vagy a személyi segítőkutyák, az érzékenyebb egyedeket inkább jelzőkutyának képzik tovább. Utóbbiak leggyakrabban a hallássérülteket segítik azáltal, hogy figyelmeztetik őket a fontos hangjelzésekre. Emellett vannak rohamjelző kutyák is, akik cukorsokkot, sőt epilepsziás rohamot is képesek előre jelezni.  A pozsonyi iskola egyik növendéke, Homer is egy epilepsziás ügyfél mellé került személyi segítőkutyaként, ráadásul Londonba.

Radimská ezzel kapcsolatban elmondta: ha nem találnak megfelelő ügyfelet a kutyáiknak Szlovákiában, akkor felajánlják őket egy külföldi partneriskolának. Pozsonyban kiképzett segítőkutya így jutott el Csehországba, Németországba, Angliába, de Máltára is.

Szinte olyan ez, mint egy házasság

Első szülinapja után a kutya életében újabb fordulópont következik. Ha a kölyöknek jók a teszteredményei, vagyis egészséges, és a jelleme is megfelelő, nagyjából 12 hónapos korában megkezdődhet a képzése, amelyet már az iskola profi trénerei végeznek, az ügyfél igényeinek megfelelően. A képzés egy alkalmassági vizsgával zárul.