Mit taníthat nekünk a hűtlenség a szerelemről? Mítoszokat rombol le Esther Perel párkapcsolati szakértő

„Amikor elkezdtem foglalkozni a hűtlenség témájával, rendszeresen megkérdeztem a hallgatóságot, hogy van-e tapasztalatuk a hűtlenséggel. Senki sem jelentkezett, ami nem meglepő” – vezeti be Esther Perel az olvasót a munkásságába.

Amikor módosított a kérdésen, a helyzet hirtelen megváltozott. „Kinek volt valamilyen formában jelen az életében a hűtlenség?” – kérdezte, és a kezek a magasba lendültek.

Annak ellenére, hogy a társadalmunk egyre nyitottabban áll a szex témájához, a hűtlenséget még mindig tabuként vagy szégyenként kezelik. „Nem tudjuk megakadályozni, hogy ne történjen meg, ezért abban egyetértünk, hogy nem kellene megtörténnie” – jegyzi meg Perel.

Csakhogy számára ez a társadalmi egyetértés nem volt elég. A rendelőjében naponta találkozik összetört férfiakkal, nőkkel és párokkal, akiket a hűtlenség tett tönkre. Ezért kezdett el erről nyíltan beszélni és írni, amit olyan provokatívan csinált, hogy a világ leghíresebb kapcsolati szakértőjévé vált.

Emlékeznek Monica Lewinskyre?

Ennek hallatán felébredhet bennünk a kétség, mégis hogyan lehet egy pszichoterapeuta egy globálisan elismert párkapcsolati szakértő?

Nos, ez nem egyik napról a másikra történt, bár a tíz éve megtartott előadásán a TED-konferencián már voltak erre utaló jelek. Az előadásban arról a különös paradoxonról beszélt, amely a kapcsolatokban történik: noha sikerül kiépítenünk a bizonyosság, bizalom és biztonság érzetét, a szex eltűnik, és annak ellenére, hogy mindkét fél szeretné újra visszahozni, egyszerűen sehogy sem sikerül.

Egyetlen nap alatt egymillióan nézték meg az előadását, azóta pedig további tizenkilenc millióan.

A merész elmélkedései, hogy miért van ez így, és mit lehet ezzel kezdeni, nem a semmiből jöttek. Éveken át tartó tanulás és gyakorlat előzte meg, valamint a családtörténet is hozzájárult. A lengyel származású szülei ugyanis holokauszttúlélők voltak. Perel Belgiumban született, ahol édesanyja és édesapja a koncentrációs táborok felszabadítása után ismerte meg egymást. A The New York Timesnak adott interjújában elmondta, nem tartoztak azok közé, akik életük végéig az áldozatok szerepében éltek. „Ők nem csupán túlélték a tábort, és az életükért küzdöttek, hanem úgy döntöttek, hogy annak a lehető legteljesebb formáját fogják élni. És ebben az erotika a halál ellenszere volt.”

Jeruzsálemi és massachusettsi tanulmányai után vissza akart térni Európába, ám Amerika túl vonzó volt számára, és máig ott van otthon. Ennek ellenére a beszédjén mégis „érezhető” Európa, de ez talán azért van, mert kilenc nyelven beszél, és hét nyelven tart terápiás foglalkozásokat. Kétségkívül ez is hozzájárul ahhoz, hogy megérti a különböző kultúrákból érkező embereket. E tehetségét pedig a következtetéseiben is gyakran kamatoztatja: ami valahol tabu, az máshol normális, miért ne használhatnánk fel tehát arra, hogy tágabb perspektívában lássunk?

*

Az első sikeres TED-előadását, ami arról szólt, hogy „hogyan lehet az izgalmat és az erotikát ötvözni az otthoni boldogsággal”, a Bill Clinton amerikai elnök 1990-es évek végi „botránya” ösztönözte.

Kíváncsi volt arra, hogyan lett ebből az eseményből egy országos, ha nem világméretű kutatás a hűtlenségről: attól kezdve, hogy mi tekinthető annak, egészen addig, hogy hogyan lehet véget vetni neki. A Monica Lewinsky „bizonyítékkal terhelt” kék ruháját ábrázoló fotók és az elnök kínos nyilatkozatai mellett Hillary Clinton szerepét is figyelembe vette, akinek az egész világ előtt kellett megcsalt feleségként állnia.

„Min töprengsz mostanság?” – kérdezte Rich Simon, a Pszichoterapeuták Platformjának alapítója és szerkesztője Perelt, amikor ez a botrány végigsöpört a társadalmon. „Az amerikaiakon és a szexen” – vágta rá spontánul Perel. „Akkor miért nem írsz erről?” – kérdezte Simon.

Ő pedig megfogadta a tanácsot. A cikke megjelent, és egy héten belül