Türk tömböt villantott Orbán Viktor a hétvégén, a kérdés, komolyan veszi-e ezt bárki Nyugaton

„Politikai barátait” hívta meg Orbán Viktor a hétvégén Budapestre, ahol a „diplomáciai nagyüzem” után – ahogy az egymás után következő tárgyalásokat nevezte a magyar külügy – élvezték egy kicsit a budapesti atlétikai világbajnokságot, majd az augusztus 20-i tűzijátékot is.

A politikai barátok között egyetlen EU-s vezető sem volt – Orbán diplomáciai nagyüzemének sztárja egyértelműen Recep Tayyip Erdoğan török elnök volt, ám mellé meghívta szinte a teljes Türk Tanácsot (csak Kazahsztán hiányzott), a balkáni szerb szövetségeseit, valamint azokat az európai szövetségeseit is, akik az elmúlt időben kiszorultak a hatalomból.

Erdoğan mellett tehát Budapestre látogatott

• Türkmenisztán elnöke, Serdar Berdimuhamedow,
• Üzbegisztán elnöke, Savkat Mirzijojev,
• Kirgizisztán elnöke, Szadir Zsaparov,
• Azerbajdzsán elnöke, Ilham Alijev,
• Szerbia elnöke, Aleksandar Vučić,
• a Boszniai Szerb Köztársaság elnöke, Milorad Dodik,
• Bosznia-Hercegovina Államelnökségének szerb tagja, Željka Cvijanović,
• A Tatár Köztársaság vezetője, Rusztam Minnyihanov,
• Tamím bin Hamad ál-Száni katari emír,
• Sebastian Kurz volt osztrák kancellár,
• Andrej Babiš volt cseh kormányfő,
• valamint Janez Janša volt szlovén kormányfő.

Dobrovits Mihály turkológus a Pátria Rádió hétfő reggeli adásában arról beszélt, hogy még a török sajtó is – mely egyébként Törökország stratégiai partnereként hivatkozik Magyarországra –, feltette a kérdést, vajon mi értelme volt a látogatásnak. A turkológus szerint a kérdésre egyértelmű a válasz: ez a találkozó egyfajta illiberális politikai demonstráció volt a mai európai berendezkedéssel szemben.

De miért van szüksége ilyen erődemonstárcióra a magyar kormánynak, és mi egy ilyen erővillogtatás valódi súlya? A választ az elmúlt évek orbáni kommunikációját alapul véve két szó köré érdemes felfűzni. Az egyik a tömbösödés, a másik pedig az energia.

Pólusok

Mindkét szó nagyon gyakran szerepel Orbán Viktor szókészletében. A tömbösödésről – azaz az új, többpólusú világrendről, ahol nem egy vagy két szuperhatalom, hanem több hatalmi pólus határozza meg, mi történik a világon – az elmúlt tíz évben többször beszélt már a magyar miniszterelnök, legutóbb tusványosi beszédében.

De nem csak ő van így ezzel: a 21. századi tekintélyelvű rendszerek és politikusok általában a szuverenista retorikára építik bel- és külpolitikájukat, és nem fekszik nekik a nyugati típusú, kohézión és mély integráción alapuló szövetségkötés. Számukra inkább az olyan szövetségek a megfelelők, melyek úgy jelentenek gazdasági és politikai előnyöket, hogy közben nem gyakorolnak hatást az egyes országok belpolitikai folyamataira.

Márpedig ha végigtekintünk a meghívottak listáján, döntő többségben szuverenista, autoriter, vagy abba az irányba tendáló politikusokat látunk, főleg „türk” oldalon.

A kis országok az ilyen többpólusú világban a zavarosban halásznának, és nagyobb terük nyílna a hintapolitikára, valamint arra, hogy mindig a lehető legelőnyösebb üzleteket kössék meg – főleg, ha egyébként áll mögöttük egy viszonylag erős tömb, amely egyfajta politikai hátországot biztosít számukra.

Az azonban örök kérdés, hogy pontosan milyen kritériumok, erővonalak és feltételek mellett jönnének létre a hatalmi tömbök, és melyek azok az országok, amelyek alkotnák. Orbán Viktor például sok évvel ezelőtt még Közép-Európát és a Balkánt látta egyfajta hatalmi központként, Magyarország jövőjét pedig a regionális középhatalmi státuszban látta.

A valóság azonban nem őt igazolta: a V4-es együttműködés – mely Orbán szerint Európa motorja lehetett volna – megrekedt az ukrajnai orosz agresszió következményeképp. A hintapolitika sem jött be, Orbán egyre határozottabb izolációba került az Európai Unióban, és vesztett befolyásából is.

Bizonyos értelemben ennek köszönhető, hogy a magyar miniszterelnök másik, „eurázsiai” projektje került most előtérbe, és eljutott abba a fázisba, hogy megért egy diplomáciai bemutatót is egy világszintű sporteseményen. Orbán Viktor türk tervet villantott. Pontosabban türk tömböt, európai hídfőállással, bízva abban, hogy ennek lesz majd komolyabb súlya Nyugaton is.

Energia

Ennek az elképzelt türk tömbnek – Dobrovits Mihály szerint helytelen a „türk” megnevezés, inkább a „török nyelvű népek” kifejezés a használatos – első látásra lenne is valamiféle értelme. Törökország a világ 11. legerősebb katonai hatalma, NATO-tagország, és valódi regionális középhatalom, melynek jelenléte alapvető folyamatokat határoz meg a Közel-Keleten és Európa kapujában. Elméletben alkalmas arra, hogy vezetésével létrejöjjön egyfajta érdekérvényesítő szövetség.

A kérdés az, mi kötné össze ezt az elméletben létező tömböt, mi lenne az, ami közös érdeket és hatalmi státuszt biztosítana számára. A válasz az energia. Pontosabban a Déli Gázfolyosó, mely Európa számára az energiabiztonság szempontjából egyre fontosabb lesz, miután az EU levált az orosz energiahordozókról.