„Tegnap barát, mámo gyilkos” – Dél-Szlovákia az 1968-as megszállás első napjaiban

Pozsony környéke

A Nemzeti Emlékezet Hivatala (Ústav pamäti národa, ÚPN) által publikált dokumentumokból kiviláglik, hogy augusztus 21-én a Pozsonyi járás lakossága meglepetéssel, elégedetlenséggel reagált a szövetséges országok csapatainak bevonulására – nem ritkán hangzottak el Dubčeket és Slobodát támogató jelszavak. A szövetkezetekben és az üzemekben csak korlátozottan folyt munka, a lakosság leginkább élelmiszer-tartalékok felhalmozásával, illetve a bolti készletek felvásárlásával foglalkozott.

Első nap nem voltak incidensek, 22-ére virradóra viszont számos felirat jelent meg, távozásra szólítva fel a megszálló erőket. A termelés nagyjából helyreállt, a nőket kivéve: ők továbbra is a készletezéssel foglalkoztak leginkább. Következő napra már teljes mértékben helyreállt a termelés a szenci malomban, illetve a járás péküzemeiben is. Eddigre a jelentések szerint nagyjából mindenhol beletörődtek a megszálló haderő jelenlétébe, már csak elvétve jelentek meg feliratok vagy röplapok a megszállók ellen.

Nyugat-Szlovákia

Fennmaradt egy feljegyzés a Dunaszerdahelyen a megszállást követően megjelent számos feliratról is. A szlovák és orosz mellett nem egy magyar nyelven született. Például a vasútvonal mentén, a régi temetőnél megjelent egy „Tegnap barát, mámo gyilkos”, vagy a Galántára vezető út mentén valaki kiírta, hogy „Rabok leszünk”.

Emellett a városban kerítésre festve megjelent egy vörös csillag közepébe rajzolt horogkereszt is, illetve valakik felfestettek egy ZSSR-feliratot is, melyben a két S-betű SS-rúnával volt írva.

A korszakban a rendvédelmi feladatokat ellátó Közbiztonsági Szolgálat (Verejná bezpečnosť, VB) augusztus 30-án megjelent jelentése a Dunaszerdahelyi járással kapcsolatban nyugodt biztonsági helyzetről, egyre kevesebb új szovjetellenes feliratról számol be. Kiderül, hogy a járásban Vajka, Medve és Somorja mellett állomásoztak ekkor a megszállók, de a helyi szervekkel nem léptek kapcsolatba.

A jelentés szerint a járásban a megszállásnak egy halálos áldozata volt: a szűkszavú közlés szerint még augusztus 21-én Nyárasdon hunyt el egy személy, miután a bevonuló csapatokkal találkozva közlekedési balesetet szenvedett. Egy későbbi jelentés szerint az áldozat a helyi földműves szövetkezet, JRD kocsisa, Zsigárdi Alajos – a jelentésben: Zsigardi Alojz – volt. Reggel hatkor épp munkába igyekezett volna a szekerével, amikor a háza előtt megjelentek a szovjet tankok. A megriadt lovak a tankok elé ugrattak, a kocsis a helyszínen halott volt. A harckocsi személyzetére vonatkozóan a jelentés nem tudott semmit, mivel a baleset után meg sem álltak.

A megszállás első tíz napjában volt még két betörés is a járásban, de azokról nem szólnak részletesebben a jelentések.

Annak ellenére, hogy az első sokk után fokozatosan csillapodott a helyzet, voltak olyanok is, akik egyértelműen hangot adtak elégedetlenségüknek a megszállással és az új politikai irányvonallal kapcsolatban. Egy bősi jelentés szerint ilyen volt például Flörich elvtárs, a felbári magyar iskola igazgatója, aki korábban aktív párttag volt, de a megszállást követően már arról beszélt, hogy nem szeretne egy olyan párttal dolgozni, melyben sztálinisták vannak.

Egy galántai VB-jelentés szerint csak a járás utaiban több mint 16 millió koronás (Kčs) kár keletkezett a megszállók átvonulásának következtében. A járás területén nem történtek komolyabb rendzavarások, halálos áldozatokról sem számoltak be a hatóságok. Egy augusztus 30-i jelentés szerint a legsúlyosabb biztonsági helyzet Szereden volt a megelőző napokban, de eddigre úrrá lettek rajta.

A Komáromi járásban sem voltak halálos áldozatai vagy sebesültjei a megszállás első napjainak. A másik oldalon a VB járási vezetése 25 millió Kčs-ben állapította meg a keletkezett károkat – ez leginkább tönkretett utakat, megrongált hidakat, leszakadt telefonvezetékeket jelentett. Ezen felül az emberek munkamorálját is rontották a bevonuló csapatok, a komáromi hajógyárban két műszak – összesen 16 óra – is kimaradt, ami további gazdasági kárt jelentett. A hangulatjelentések szerint a lakosság összességében csalódott volt az ország vezetőinek moszkvai tárgyalásait látva.

Egy rövidke nyitrai jelentésből az derül ki, hogy a régió megszállásában részt vevő magyar katonák egyáltalán nem voltak képben a csehszlovákiai viszonyokkal kapcsolatban,