Hamisított történelem a Magyar Nemzetben: Területi revízió 68-ban? Inkább hullarablás

Azt már jópár éve tudjuk, hogy Magyarországon a valóságot is képesek hajlítani. Az sem újdonság, hogy nem csak a jelen, de a múlt eseményei is időnként a munkaasztalon végzik. Elég csak Dózsa „Münchausen” László hihetetlen ’56-os élményeire, vagy Orbán Viktor Nagy Imre újratemetésén elhangzott beszédére gondolnunk – Magyarországon nem ritka az a vélekedés, hogy utóbbi hatására omlott le a Vasfüggöny.

Ezeknek a folyamatos hajlítgatásoknak azonban komoly következményei is lehetnek. Elég csak arra gondolnunk, hogy egy tökéletesen pozitívra hajlított nemzetkép mennyire torzzá teheti a valóság érzékelését, lehetőségeink és mozgásterünk reális felmérését. Egy egészségesen pozitív nemzetképhez azonban elengedhetetlen, hogy szembenézzünk a hibáinkkal is, még ha sok esetben ez fájdalmas is lehet.

A legfrissebb, hajlításon átesett esemény Csehszlovákia 55 évvel ezelőtti, 1968-as megszállása. Mi más is jelenhetne meg a kormánymédia zászlóshajóján, mint egy fejtegetés arról, hogy a szovjetekkel együtt az országot megszálló Magyar Néphadsereggel nem az volt a baj, hogy részt vett a katonai műveletben, hanem az, hogy végül két hónap után hazament.

Az Ágoston Balázs által felvázolt „speciális magyar nézőpont” szerint a magyaroknak nincs miért szégyenkezniük, hisz Kádárék nem önszántukból vettek részt Csehszlovákia megszállásában, sőt, a magyarok formailag megszállók sem lehettek, mivel elszakított területekre vonultak be, ahol kitörő örömmel fogadták őket. Ezen optikán át szemlélve a történelmet Kádárék igazi bűne, hogy nem használták ki a lehetőséget egy igazságos határkiigazításra. Merész állítások, nézzük őket szépen sorban!