Mikor adjuk a gyereknek az első okostelefont? Kezdjük a családi táblagéppel és a közös szörfözéssel, javasolják a pszichológusok

Mikor és hogyan állapítsuk meg, hogy a gyerek készen áll-e az első okostelefonjára? Négy pszichológus ad részletes válaszokat arra, hogyan kalauzoljuk a gyereket a technológiával való első találkozásai során.

Azt mondják, hogy legjobb a nyomógombos telefonnal vagy a közösen használt családi táblagéppel kezdeni. Elmagyarázzák azt is, miért segítenek inkább az okosórák a szülőknek, akik figyelhetik azok által a gyerekeiket. Az alapján is megfigyelhetjük a gyerek érettségét, hogy egészségesen szocializálódott-e és hogy kommunikál-e a környezetében a való világgal olyan mértékben, hogy a virtuális valóság ne vonja az uralma alá.

Tanácsot adnak abban is, hogyan álljunk ellen a gyerek nyomásának, aki már telefont akar annak ellenére is, hogy a szülők még nem engedélyezik.

A kérdésekre a következő szakemberek válaszolnak:

• Michal Božík, az állami Gyermekpszichológiai és Patopszichológiai Kutatóintézet pszichológusa, a gyerekek és a digitális technológiák témájának szakértője
• Jarmila Tomková pszichológus, az Eset gyermek-kiberbiztonsági tanácsadója
• Silvia Pokusová gyermekpszichológus, a játék pszichológiájának szakértője
• Lenka Sokolová a Comenius Egyetemről, pedagógiai és iskolapszichológus

Mikor adjuk a gyerek kezébe az első okostelefont?

A pszichológusok javaslata szerint erre az alapiskola 3–5. osztályának időszaka az alkalmas, tehát amikor a gyerek 9-10 éves. Jarmila Tomková pszichológus azonban azt ajánlja, hogy az első okostelefont csak az alsó tagozat elvégzése után adjuk a gyerek kezébe.

Még a legügyesebb gyerek sem képes hétévesen kis felnőttként gondolkodni, mondja Tomková. A gyerekek gondolkodása fokozatosan érik: először gyerekszemmel látják a világot, hiszékenyen és konkrétan – tehát fejben azzal dolgoznak, amit itt és most látnak. Még nem képesek az absztrakt gondolkodásra azt illetően, hogy milyen következménnyel járnának a tetteik. „A kisgyereknek nem jut eszébe, hogy azt feltételezze valakiről, hogy nem tiszták a szándékai” – magyarázza a pszichológus.

Csak a koruk előrehaladtával kezdenek el elvontan gondolkodni. „Ilyenkor már képesek előrelátni a cselekedeteik következményeit, különböző helyzeteket összehasonlítani és megítélni” – teszi hozzá a pszichológus.

Michal Božík pszichológus a kutatási eredmények és a pedagógusokkal folytatott beszélgetései alapján úgy becsüli meg, hogy a gyerekek átlagosan 9-10 éves korukban kapják meg az első okostelefonjukat. „Amennyiben előre megbeszéljük és felállítjuk a telefon használatának szabályait, ez az életkor teljesen megfelelő, bár én személy szerint amellett vagyok, hogy a lehető legjobban odázzuk el az első digitális eszköz használatát” – teszi hozzá.

Hogyan állapítsuk meg, hogy a gyerek elég érett-e már az okostelefonhoz?

A pszichológusok szerint maga a kor nem a legfontosabb tényező, hiszen mindegyik gyerek másképp fejlődik. A gyerek érettségének megállapítását illetően két feltétel figyelembevételét tanácsolják.

Az első feltétel a gyerek gondolkodásának érettsége. Ez azt jelenti, hogy a gyerek képes az elvont gondolkodásra, különböző forgatókönyvek létrehozására és arra, hogy felbecsülje a tetteinek következményét. Pokusová azt tanácsolja, hogy azt is figyeljük meg, hogy a gyerek egészségesen szocializálódott-e – hogyan viselkedik társaságban és a különböző szociális helyzetekben.

„Amennyiben a gyerek még nem beszél, nem tartja a szemkontaktust a szülőkkel, a családjával vagy a kortársaival, nem ajánlom, hogy támogassuk az okostelefon kommunikációra való használatában” – teszi hozzá.

Sokolová megjegyzi, hogy az okostelefonnak nem egy újabb játékként kellene szolgálnia a gyerek számára. Akkor kellene a kezébe adni, amikor az számára és a család számára is indokolt. „Például amikor elkezd egyedül járni az iskola utáni tevékenységekre vagy amikor az iskolai feladatok elkészítéséhez és figyelemmel követéséhez van szüksége okostelefonra” – magyarázza.

A második feltétel az, maga a szülő mire használja az okostelefont. Hogyan használja a szülő a technikát otthon? Milyen gyakran látják a gyerekek a szülőket kezükben telefonnal? Hozzáférhet-e a gyerek bármikor a telefonhoz vagy a táblagéphez? Pokusová szerint néhány szülő már a gyerek születésétől kezdve használja az okostelefont – meséket játszik le neki rajta vagy nem teszi el előle, így a gyerek a kezébe veheti, nyomkodhatja és játszhat vele.

Ha a szülő naponta használja az okostelefont, annál nehezebb lesz a gyereknek elmagyarázni, miért nem kaphat sajátot. Ha a gyerek gyakran látja a telefont a szülei kezében, akkor abból az fog lejönni neki, hogy ez a használati frekvencia teljesen normális. A pszichológusok kiemelik, hogy a gyerek a szülőt példának tekinti. „Fontos, hogy a szülő a gyerekét a saját elveivel összhangban nevelje, amiket saját maga is követ” – mondja Pokusová.

Božík szerint illúzió azt gondolni, hogy létezik egy konkrét életkor vagy állapot, amikor a gyerek már felkészült a mobilra. „A szülő munkája csak akkor kezdődik, amikor a gyerek kezébe adja a mobilt – már ha komolyan akarja venni a »digitális szülőséget«” – mondja.

Milyen eszköz legyen az első?

A pszichológusok két eszközt ajánlanak – egy hagyományos nyomógombos telefont és a családi táblagépet.

Tomková szerint az alapiskola első évfolyamaiban a gyereknek elég egy közönséges nyomógombos telefon is. „Hogy a gyerek megtanuljon telefonálni, törődni az eszközzel, hogy megtanulja azt, hogy nem szabad akárkivel megosztania a személyes adatait, és hogy nem szabad telefonálni az úttesten való átkeléskor” – magyarázza.

Elmondása szerint egy alsó tagozatos gyereket csak feleslegesen zavarná az okostelefon, és a telefon használata inkább kockázatos, mint előnyös. „Ne úgy küldjük az elsőst iskolába, hogy az új iskolatáska mellé egy okostelefont is veszünk neki” – mondja.

Božík ezzel szemben első digitális eszközként egy közösen használt táblagépet javasol. Mindezt úgy, hogy a gyerek számára egyértelműen megszabjuk, mikor, mennyit és mire használja. Ideális esetben pedig néha a szülővel együtt használja. „Ez többek között segít a kölcsönös bizalom kiépítésében” – mondja Božík.

Sokolová szerint is előnyös, ha a saját mobil előtt a gyerek egy közös eszközt használ, mindezt a szülők jelenlétében. A szülőknek így áttekintésük lehet azt illetően, mi érdekli a gyereket a telefonon. Másrészt viszont a gyerek anélkül ismerkedik meg a technológiával, hogy korlátlan és állandó hozzáférése lenne a saját okostelefonjához.

Néhány szülő okosórát vesz a gyerekének, ha az nem hagy fel az okostelefonért való nyaggatással. Az óra által követhetik a gyerek mozgását. „A saját okostelefon előtt sok szülő okosórát vesz, de csak azért, hogy »felügyelet alatt« tartsák a gyereket” – mondja Božík. Ez ugyan megnyugtathatja a szülőket, de nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gyerek az óra használatával felkészül arra a tartalomra, ami az interneten várja.

Hogyan állítsuk fel az okostelefon használatának szabályait?

Az, hogy a gyerek betöltött egy adott életkort, még nem jelenti azt, hogy magától tudná helyesen használni az okostelefont, figyelmeztetnek a pszichológusok. A szülőknek először meg kell tanítaniuk őket erre, aztán pedig mellettük lenni a használat során.

Tomková például azt javasolja, hogy kössünk egyezséget a gyerekkel – a következő tanévtől már neked is lesz saját okostelefonod, addig pedig együtt fogjuk tanulni használni otthon.

Hasznos átvenni a gyerekkel a következő kérdéseket:

Mire szeretnéd használni a mobilt? A szülő átveheti a gyerekkel az okostelefon fő funkcióit, és megbeszélheti vele, ő mit vár el a telefontól. Az internetkapcsolattal ellátott mobilt elsősorban a kommunikációra, a fontos információk kikeresésére és szórakozásra – videók, sorozatok nézésére és játékra – használjuk.

Csináljuk együtt. A pszichológusok hangsúlyozzák, hogy a szülő próbálja meg megérteni, mi történik a gyerek digitális világában, és ezt lehetőleg előítéletek nélkül tegye. Ha a szülő és a gyermek együtt játszik, szörfözik az interneten vagy új alkalmazásokat próbál ki, azzal a közösen eltöltött időbe fektetnek, és beszélni fognak az online élményekről. „Ez jótékony hatással van a kölcsönös bizalomra és a szövetségre. A nagyobb gyerekeknek így természetesebb lesz beszámolni arról, amit az interneten élnek át” – magyarázza Tomková.

Véleménye szerint hasznos, ha a gyerek a szülővel kezdi meg használni az okostelefont, és lehetőség szerint később is együtt játsszák a kedvenc internetes játékaikat. „Ez azért fontos, hogy a pubertáskorban, amikor a gyerek eltávolodik a szülőktől, már meglegyen közöttük egy létező bizalom és szövetség” – mondja a pszichológus.

Kétféleképpen állíthatjuk fel a szabályokat. Aktívan – tehát magyarázattal, beszélgetéssel, segítéssel, valamint szigorúan – tehát korlátozásokkal és határok meghúzásával. Itt az a szabály van érvényben, hogy minél nagyobb a gyerek, annál kevesebb szigorú és több aktív módszert kellene alkalmazni, magyarázza Božík. A cél az, hogy a gyerek megértse a szabályok értelmét. „Hogy képes legyen úgy felállítani szabályokat saját maga számára, hogy felnőttkorában a digitális technológiák ne ragadják magukkal” – magyarázza a pszichológus.

A szabályoknak világosnak, érthetőnek és a gyerek által elfogadottnak kell lenniük. A szabályok felállításába vonjuk be a gyereket is. Nem az a cél, hogy a gyereket üvegkupola alatt neveljük, tehát, hogy teljesen megóvjuk a negatív tartalmaktól. A cél éppen ellenkezőleg az, hogy megerősítsük a gyerek képességeit. „Hogy saját maga is képes legyen megítélni, melyik tartalom a negatív, hogyan birkózzon meg vele, és mit tegyen, ha ez nem megy neki – tehát, hogy a szülőhöz forduljon” – mondja Božík.

Mikor használjuk a játékokat? Kulcsfontosságú megegyezni abban, a gyerek a nap melyik szakaszában használhatja az okostelefont. Pokusová azt javasolja, hogy ösztönözzük arra a gyereket, hogy a kötelességek elvégzése után, tehát evés vagy tanulás után, a szabadidejében vegye elő a telefont. Božík azt tanácsolja, hogy a képernyő előtt töltött idő ne haladja meg a gyerek szabadidejének harmadát. A gyereknek ugyanis mozognia és olvasnia is kell.

Lefekvés előtt tegyük el a telefont! A pszichológusok egyetértenek abban, hogy ez az egyik legfontosabb dolog. Pokusová azt javasolja, hogy legalább egy órával a lefekvés előtt tegyük el az okostelefont. A képernyőből sugárzó kék fény káros hatással van az alvási rezsimre, ami főleg a tinédzsereknél jelent problémát.

Božík szerint ezt a problémát sokan figyelmen kívül hagyják. „Tekintve, hogy a fiatal testük ezzel relatíve könnyen meg tud birkózni, a problémát bagatellizálják és nem gondolnak a hosszú távú kockázatokra. Ez rossz minőségű alvást eredményez, amely túlsúlyhoz vagy depresszióhoz is vezethet. Tomková szerint érdemes választani egy helyet, ahova a mobilt elalvás előtt eltesszük.

Ne feledkezzünk meg az illemről. Feltételezhetően minden szülő illedelmes viselkedésre tanítja a gyerekét. Ez alól az online térnek sem kell kivételt képeznie. Tomková pszichológus felhívja a figyelmet arra, hogy a kisgyerekek is találkozhatnak az online kommunikáció során a dizinhibíciós effektussal – olyan módon viselkednek, ahogy élőben nem tennék. A gyerekeket ez arra biztatja, hogy elengedjék magukat az üzenetküldő alkalmazásokban és a közösségi oldalakon. „Ez lehetővé teszi az érzelmek túláradását, az agressziót, a gyűlöletbeszédet, az online zaklatást vagy a trollkodást” – magyarázza.

Szülői felügyelet. Vannak olyan alkalmazások, amelyek lehetővé teszik a szülők számára felügyelet alatt tartani, hogy a gyerek mennyi időt tölt el az interneten. Tomková szerint ez a kisebb gyerekek, tehát az alsó tagozatosok esetében hasznos. „A gyerekeknek tudniuk kell arról, hogy a szülő figyelemmel kíséri az online tevékenységüket. Ez biztonságérzetet kelt bennük, de ugyanígy arra is megtanítja őket, hogy az offline térhez hasonlóan, az interneten sem szabad mindent“ – mondja.

Erre számos alkalmazás létezik. Ezeknek köszönhetően a szülők például figyelemmel követhetik, mikre keres rá a gyerek az interneten, betilthatják valamilyen weboldal megtekintését vagy beállíthatják, hogy a gyerek csak konkrét számokat tudjon hívni. Ugyanígy néhány alkalmazás használatának a korlátozását is beállíthatjuk velük.

Nem csak az számít, mennyi időt töltenek el az interneten, hanem az is, hogy mivel. Božík azt javasolja, hogy a családban ne csak azt szabályozzák, mennyi ideig használhatja a gyerek a telefont. Az sokkal fontosabb, hogy mit néz rajta. Tomková azt javasolja, hogy kössünk egy kisebb egyezséget a gyerekkel, miszerint minden új alkalmazást együtt próbálunk ki. „A gyerek a szülővel együtt tölti le az alkalmazásokat, ismerkedik meg velük, és egy ideig együtt fogják használni azokat“ – mondja.

Božík azt ajánlja, hogy fordítsunk időt arra, hogy a gyereknek minőségi oktató játékokat vagy alkalmazásokat találjunk és, hogy néha csatlakozzunk hozzájuk a játékban. Vagy hallgassuk meg a gyereket, mikor arról beszél, mi érdekeset talált az interneten vagy milyen izgalmakat élt át egy játék során.

Mire ügyeljünk?

A közösségi oldalak. Éppen a közösségi oldalakon leselkedhet a legtöbb veszély a gyerekekre. A pszichológusok azt ajánlják, fordítsuk nagy figyelmet arra, hogyan készítjük fel a gyerekeket a közösségi oldalak használatára. Először is, egyezzünk meg abban, hány évesen hozhat létre a gyerek saját fiókot. Tomková azt ajánlja, hogy ezzel várjuk meg az alsó tagozat befejezését. Hozzáteszi, hogy ez minden családban másképp van, a szülőnek azonban nem kell rögtön beadnia a derekát.

„Lehetséges, hogy a gyerek kötni fogja az ebet a karóhoz, ezért el kell neki magyarázni, miért ilyen szigorú a szülő, hogy a határok és a szabályok szigorúsága ellen is fennmaradjon a közöttük levő bizalom és szövetség” – magyarázza. Ha sikerül fair egyezségre jutni, nagyobb az esélye annak, hogy a gyerek nem fog elkezdeni profilokat létrehozni a szülő háta mögött.

Biztonságosan és kritikusan. Addig hasznos átbeszélni mindent veszélyt, mint a személyes adatok védelmét, vagy azt, hogy ne beszéljünk online idegenekkel, és hogy sosem tudhatjuk, hogy a másik oldalon tényleg az a személy van-e, akire gondolunk. Ide tartoznak az álhírek és a hoaxok is, vagy az azt illető példák, hogyan zajlik az interneten a társadalom célzott megosztása.

A szépség kultusza. A szülőknek meg kellene mutatni a gyereknek, milyen káros normák érhetik őket a közösségi média által. Mit jelent az, hogy valaki szép? Ez csak arról szól, hány kiló vagyok? Tetszik nekem, milyen értékeket közvetít ez az influenszer? A pszichológusok azt tanácsolják, vitassuk meg ezt a gyerekekkel, és segítsünk kiépíteni az ellenállóképességüket.

Figyeljünk oda arra, hogy az internet ne szippantsa magába a gyereket. Tomková az információ-túlterheltségre és a túlzott mobilhasználatra is felhívja a figyelmet. A szabályok és az előírások által a gyerekek megtanulják mértékletesen használni a technológiákat. „A gyerek már kiskorától tanulja, hogy a technológiákkal lehet észszerűen is bánni, és, hogy nem csak a végtelen információs és mediális túlterhelés létezik. Ezzel a fokozatos önkontrollra tanítjuk a gyerekeket” – teszi hozzá Tomková.

A virtuális világgal szembeni ellenállóképesség kifejlesztésében a szülők azzal is segíthetnek, hogy aktívan foglalkoznak a gyerekkel. Így fejleszthetik a gyerek szociális készségeit, amit másképpen az okostelefonnal kompenzálna. Ha a szülők nem szentelnek elég időt a gyereknek vagy nem foglalkoznak vele aktívan, akkor nem fognak kifejlődni a szociális készségei.

„Az ilyen gyerekek létrehozzák a saját virtuális világukat, amiben kompenzálják mindazt, amit a való életben nem kapnak meg vagy nem élnek meg. Ide tartoznak például a különböző játékok során megélt sikerélmények, amelyeket menekülésként használhatnak a mindennapi valóságból” – mondja Pokusová.

A pornó. Attól a perctől fogva, hogy a gyerek megkapja az első okostelefonját, csak napok, legfeljebb hetek kérdése, mikor találkozik a gyerek a pornográfiával, mondja Božík. „Teljesen mindegy, milyen beállításokat kapcsolunk be, a pornó előbb vagy utóbb úgyis utoléri, amihez egy ártatlan keresőszó is elég” – állítja a pszichológus.

Elmondása szerint éppen ezért nincs értelme annak, hogy úgy tegyünk a gyerek előtt, mintha nem léteznének veszélyes tartalmak. Jobb, ha a nehezebb utat választjuk, ami nem más, mint a beszélgetés. „A szülő felkészíti a gyereket arra, hogy ott van neki arra az esetre, ha olyan tartalommal találkozna, amitől kényelmetlenül érezné magát. Hogy a gyerek tudja, hogy fordulhat a szülőhöz és együtt átbeszélhetik a látottakat” – mondja.

Hogyan álljunk ellen a nyomásnak?

Mitévők legyünk akkor, ha még nem akarunk okostelefont adni a gyereknek, de minden este könyörög érte?

Elsősorban magának a szülőnek kellene példát mutatnia. Ha azt kéri a gyerektől, hogy aktívan töltse a szabadidejét és ne a képernyő előtt, akkor neki is így kell tennie. A saját példájával kell megmutatnia, hogy képes más elfoglaltságot is találni. Pokusová szerint ez a gyerek ellenállóképességet építheti. „Nagyon egészséges, ha a gyerek képes ellenállni a környezete és a többség nyomásának, megfogalmazni egy ellentétes véleményt, és ha elég kreatív ahhoz, hogy képes legyen feltalálni magát, eljátszani vagy elszórakozni másképp is, mint a mobillal” – mondja.

Božík szerint a gyermek ostromlásának csak állandó beszélgetéssel és magyarázással lehet ellenállni. „Ezzel együtt természetesen egy erős személyiséget is ki kell építenünk a gyerekben, hogy ezt a véleményt képes legyen a társai előtt is megvédeni” – mondja.

Tomková azt ajánlja, hogy ne csak tiltásokat és figyelmeztetéseket használjunk, de pozitív okokat is keressünk arra, miért nincs még szüksége a gyereknek mobilra. Példaként híres embereket is felhozhatunk. „Mint például Bill Gates-t, aki jól ismeri az online világ veszélyeit, a gyerekeinek ezért csak nagyobb korukban engedi meg a mobil használatát.”

Egyúttal azzal is meg kell békélni, hogy a gyerekeket nem választhatjuk el teljesen az okostelefontól. Božík a másik végletre is figyelmeztet, amikor a szülők túlságosan eltiltják a gyerekeket a digitális technológiáktól. Ez azt eredményezheti, hogy később a gyereket azok magukkal rántják.

Filip Orsolya fordítása