Politikailag elérhetetlen fiatalok a nemzeti elfojtás rendszerében
Ha igaz, hogy az Orbán-rezsimet a nyugdíjasok tartják fenn, úgy igaz, hogy az elsőszavazók generációja vagy a húszas éveikben járók nem lesznek hasonlóan használhatóak. Nem egyszerűen a Fidesszel fordulnak szembe, hanem a politikával. Vélemény.
Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!
Megállt a kés a levegőben, ahogy mondani szokás, az idei Csillagpont Fesztiválon. Egy ózdi, református fiatal, Tóth Bálint kétségbe vonta, hogy a keresztény politikai programot hirdető kormány valóban keresztyén elvek mentén politizál. („Követelem a keresztyén ifjúság nevében, hogy Orbán Viktor és sleppje tűnjön el a politikából” – hangzott el többek között a felszólaló részéről.)
Vádként és panaszként elhangzott az is, hogy Tiborcz István és Mészáros Lőrinc vagyonának gyarapítása bűn. A kritikára Gulyás Gergely a bevett rutin szerint válaszolt.
Néhány éve még, amikor Tusványoson tiltakozott egy fiatal nő, zavarba jött a kormánypropaganda. Ma már annyi ilyen akció történik, hogy kialakult a módja annak, hogyan lehet a demokratizmus látszatát keltve helyet adni az elégedetlenségnek, és kormánymosdató propagandaválasszal kerülni a valódi válaszadást.
Vállalkozó egyházak
Az augusztus eleji epizódnak nem is az a jelentősége, hogy viszonylag nyilvános kritikát kapott az Orbán-kormány. Hanem az, hogy ezt a kritikát egy, a protestáns egyházhoz tartozó fiatal fogalmazta meg, egy protestáns fiataloknak szervezett fórumon. Házon belül. Ennél „belsőbb” kritikát nehéz elképzelni.
Végül is az Orbán-kormány nem csupán „a keresztény konzervatív” politikával (pontosabban annak látszatával) alapozta meg a hatalmát. Hanem azzal, hogy a keresztény egyházakkal különalkukat kötött, kiemelten támogatta ezeket. Ma már „vállalkozó egyházakként” működnek ezek a vallási szervezetek, olyan befektetőkként, amelyek költségvetési forrásokból szereztek támogatást, indítottak üzleti alapon is működő intézményeket, szolgáltatásokat.
A magyar kormány négyszer többet költ egyházi iskolák támogatására, mint az állami intézményekre, újranyitotta a lezártnak tartott kártalanítási törvényt, olyan ingatlanok is egyházi kézbe kerültek, amelyek sosem voltak egyházi kézben. Ezekben az ingatlanokban aztán a legkülönbözőbb fizetős szolgáltatásokat lehet megvásárolni: szállodák, panziók, konferenciatermek sora működik így.
A vállalkozó egyház nem új és nem magyar jelenség: a román ortodox egyház is így működik, ráadásul a valódi piaci vállalkozásokkal ellentétben fokozottan védett. Akkora adóelkerülési útvonalat nyit számára a román adótörvény, mint egy csűrkapu: minden, ami vallási tevékenységnek minősül (kegytárgyak, vallási kiadványok eladása, vallási rendezvények szervezése), adómentességet élvez.
Nagyon szigorúan fogalmazva: a közép-kelet-európai társadalmakban a transzparenciahiány intézményesítésének bástyáivá lettek az egyházak, korrumpálták őket a hatalmon lévő kormányok állami támogatással, adó- és oktatási törvényekkel. Nem most, hanem a rendszerváltás óta eltelt évtizedekben szinte végig.
Rendszerhibák
A mai fiatal és középgenerációk ebben az egyházi környezetben nőttek fel. Ebben a „keresztény” szellemben. Ha tehát jön egy fiatal, és azt mondja: az aránytalanságok, átláthatatlanságok nem elfogadhatóak és nem keresztényiek, akkor ott valami olyan „rendszerhiba” mutatkozik meg, ami azt jelzi:
