Amit Tódová és Záleská kapcsolatáról tudnia kell
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
Monika Tódová kolléganőnk ellen, nem először, gusztustalan támadás indult. A dezinformációs oldalak készítőitől kezdve Robert Fico volt miniszterelnökig hatalmas össztűz zúdult rá. A szándék az, hogy a célkeresztbe helyezett újságírónak és a lapnak, melynek a munkatársa, a szakmai hitelességét megkérdőjelezzék, rombolják.
A szlovákiai társadalmat öt éve sokkolta a Kuciak-gyilkosság. Akkor tízezrek vonultak az utcára azért, hogy ilyen aljasság soha többet ne történhessen meg. Csupán öt év telt el a traumatikus kettős gyilkosság óta, és a kampányban ismét újságírókat támadnak. Monika Tódová a támadásokra a tegnapi newsfilterben reagált. A véleménycikket teljes terjedelmében közöljük.
Tódová és Záleská
Már hétfőn az volt az érzésem, hogy nem az a nap eseménye, amiről a Newsfilterben írtam, tehát, hogy Kočnert nem engedik szabadon, hogy Kaliňákot felmentették a 363-as paragrafus segítségével, vagy hogy az autópályadíjak körül még mindig sok a kétes dolog.
Az álhíroldalakat csak egyetlen dolog érdekelte, az pedig nem volt más, mint egy újságíró és egy bíró kapcsolata. Tehát a Pamela Záleskával való kapcsolatom. Robert Fico tegnap este még egy undorító homofób videót is megosztott ennek apropóján.
Olyan emberek is véleményt alkottak mindezzel kapcsolatban, akik nem olvasnak álhíroldalakat, és sokan közülük a közösségi médiában hangot adtak az aggodalmaiknak. Nem olvastam minden bejegyzést és nem láttam minden videót. Ma sem tartom magam a nap eseményének, de fontosnak tartom, hogy megszólaljak az ügyben.
Az olvasóknak
A Denník N ismert arcai közé tartozom, és tisztában vagyok azzal, hogy az újságok megbízhatósága az olvasók szemében kulcsfontosságú értéknek számít. Ugyanilyen fontos vagy még fontosabb a bíróságok megbízhatósága a nyilvánosság számára. Hosszasan gondolkodtam, hogyan írjak erről a „leleplezésről” úgy, hogy egyrészt védjem a magánéletem, másrészt válaszoljak az olvasók kérdéseire.
Köteles vagyok megosztani az olvasókkal például azt, hogy elváltam? Hogy a volt férjemmel és kollégámmal baráti kapcsolatot ápolunk és továbbra is közösen neveljük a gyerekeinket? Amikor elváltunk, gondolkodtunk azon, hogy kiírjuk a Facebookra, végül azonban nem tettük meg, és úgy döntöttünk, hogy elég, ha a hozzánk közel állók tudnak erről.
Pamela Záleskát munka közben ismertem meg, többek között interjút is készítettem vele. Amikor barátkozni kezdtünk, közöltem ezt a főszerkesztővel, és megtettük a szükséges lépéseket.
Záleská bírónőről már egy jó ideje nem írok és a tárgyalásairól sem tudósítok többé (még a kitalált inzulinos ügyről sem). Ami a bírósági tárgyalásokat illeti, már csak azokra járok, amelyek a Kuciak-gyilkossággal kapcsolatosak.
A tudósítások helyett ma már publicisztikát írok. Podcastokat, beszélgetéseket vezetek és a Newsfiltert készítem, amiben a Specializált Büntetőbíróság munkáját is értékelem, de nem Pamela Záleská bírónőét.
Mindketten közhasznú munkát végzünk, a munkához pedig mindig a lehető legetikusabban állunk hozzá. Az ügyeiben soha nem szerepeltem, sem gyanúsítottként, sem pedig sértettként.
Pamela Záleská számomra etikai és erkölcsi szempontból is nagy példakép, csodálom a munkáját, és neki is köszönhetem, hogy jobban megértem, miből áll egy bíró munkája.
A leleplezésről
Martin Daňo vagy Robert Fico is láthatott minket nyilvánosan, ugyanis színházba és étterembe is eljárunk. A Tátrában például többször is összefutottunk a NAKA volt igazgatójával, Branislav Zuriannal, és köszöntünk egymásnak. Nem volt szükséges a garázsba osonni, de megtörtént. A garázsban nem kenőpénzt adtunk át, és nem is titkos információkat cseréltünk egymással. Csupán a kocsira erősítettük a kerékpárokat, én pedig próbáltam megjavítani egy meghibásodott menetet a tetőboxon.
Nem bujkálunk és nem teszünk semmi rosszat.
Nem ad át nekem semmilyen titkos információt. Már azt a kifejezést sem használom, hogy „az információink alapján”, hogy senki se gyanúsíthassa meg azzal, hogy tőle származnak, noha nincs is tudomása róluk. Amikor közzétettem a Threemát, még azelőtt történt, hogy az a bíróság birtokába jutott volna. A bírók nem beszélnek otthon és a barátaiknak az ügyeikről.
Pamela Záleskától soha semmilyen titkos információt nem kaptam. Csaknem húsz éven át dolgoztam tényfeltáró újságíróként anélkül, hogy ezzel a bírónővel barátkoztam volna.
Amikor Pamela Zaleskát a Bírói Tanács elé idézték, annak két tagja folyamatosan azt kérdezgette tőle, milyen kapcsolatban áll velem. A válaszait nem találták kielégítőnek. Talán ezt sem fogják annak találni, és további idézésekkel hívják majd őt a Bírói Tanács elé, és folytatni fogják egy tisztességes bírónő személyének megkérdőjelezését.
Lehet, hogy többet akartak tudni. Én viszont úgy gondolom, hogy mindkettőnknek jogunk van a magánélethez.
Értékelem, hogy a Denník N-t olvassák, ahogy a támogatásukat is. Legközelebb már egy hagyományos Newsfilterrel jelentkezünk, amit Tomáš Gális fog megírni. Én pedig az Ako zachrániť demokraciu (Miként mentsük meg a demokráciát) elnevezésű beszélgetésünkre fogok készülni, amire hétfőn és szerdán kerül sor Kelet-Szlovákiában, és ahova mindenkit szeretettel várok.
Eredetileg a külföldről való szavazásról akartam írni, amit ezidáig 59 ezer szavazó igényelt. Ma lehet utoljára igényelni. Mindenkit arra buzdítok, hogy menjen el szavazni, mivel ez nem csak az újságírók és a becsületes bírók számára, hanem az ország összes tisztességes polgára számára fontos.
