Nem az időjárás, hanem a mi életünk változott meg radikálisan, mondja Reisz András meteorológus

A meteorológus azt is leszögezte: az, hogy a Kárpát-medencében idén a szokottnál hűvösebb a nyár, még nem ok arra, hogy megkérdőjelezzük a globális felmelegedés tényét. Ugyanakkor szerinte az sem jó irány, ha mindent a klímaváltozásra fogunk, mert ez a hozzáállás könnyen tévútra vihet, és gátolhatja a hatékony alkalmazkodást az időjárási körülményekhez. Ami pedig a szélsőségeket illeti: Reisz András szerint nem az időjárás, hanem a mi életünk változott meg radikálisan.

Szélsőségek voltak, vannak és lesznek

Az, aminek most tanúi vagyunk a Kárpát-medencében, többé-kevésbé megfelel a hosszú távú, statisztikai alapú, tavaszi előrejelzéseknek. Ezek egy változékonyabb, dinamikusabb nyarat vetítettek előre, vagyis azt, hogy a néhány napig tartó, keményebb hőhullámokat csapadékosabb, hűvösebb időszakok fogják megszakítani.

Tehát már az év első felében számoltak azzal a meteorológusok, hogy az idei nyár nagyon más lehet, mint a tavalyi, amikor sorra dőltek meg a melegrekordok, és sosem látott aszály sújtotta térségünket. Azt persze senki sem látta előre, hogy a július végén kezdődő csapadékosabb időszak ennyire elhúzódik, és ilyen drasztikus lehűlést hoz.

Reisz András szerint azonban ez nem mond ellen a globális felmelegedés tényének. Ahogy a meteorológus fogalmaz, ciklonok és frontok jönnek-mennek, és nemcsak meleget hoznak, hanem hűvöset is.

„A klímaváltozás zajlik, a globális átlaghőmérsékletet emelkedő tendencia jellemzi, ez kimutatható és bizonyítható. Az elmúlt 20 évben jelentősen megnövekedett a 35 fok feletti hőmérsékletű napok száma, növekvő tendencia figyelhető meg a hőhullámok intenzitását és hosszát tekintve is. A klímaváltozástól függetlenül ugyanakkor az időjárás ugyanolyan tulajdonságokkal bír, mint a klímaváltozás előtti időszakban, tehát ugyanúgy vannak lehűlések, felmelegedések, aszályok, özönvizek, jégesők, tornádók. Időjárási szélsőségek voltak, vannak és lesznek, ezeknek a meteorológiai feltételei mindig is adottak voltak” – állítja a szakértő.

Ugyanakkor azt is hozzáteszi, manapság a korábbinál sokkal több nedvesség kerül a légkörbe a tengerek intenzívebb párolgása miatt, amely egyrészt tovább fokozza az üvegházhatást, másrészt ennek következtében jóval nagyobb mennyiségű víz gyűlik össze egy-egy zivatarfelhőben, tehát rövid idő alatt jóval nagyobb mennyiségű csapadék zúdul le a korábban megszokottnál. Ezért pedig egyértelműen a globális felmelegedés a ludas.

Az utóbbi egy-másfél hétben tapasztalt, heves záporokkal, zivatarokkal kísért lehűlés egyébként Európának csak az egyik felét érintette. Spanyolországban jelenleg is tombol az idei ki tudja hányadik hőhullám, amely várhatóan szerdán fog tetőzni 44 fokos csúcshőmérséklettel.

Érdekesség, hogy az utóbbi napokban a Kárpát-medencétől északabbra, a magasabb földrajzi szélességeken, így például a Baltikumban is 30 vagy afölötti csúcsértékeket mértek. „Ez az átlagostól eltérő időjárás a Kárpát-medencét északkelet felé elhagyó ciklonnak köszönhető. Ugyanis míg hidegfrontja mögött jóval hűvösebb légtömeg érkezik fölénk, addig előterében a Kelet-európai-síkság, Finnország környékére a megszokottól eltérően igen meleg léghullámok áramlanak. Van, ahol hőségriasztást is kellett kiadni a magas csúcsértékek miatt” – írta hétfőn az Országos Meteorológiai Szolgálat.

El Niño és a vénasszonyok nyara

Reisz András szerint egyébként még korai az ősz beköszöntéről beszélni, a napokban fokozatos felmelegedésre van kilátás. Sőt, jövő héten akár a kánikula is visszatérhet, biztosabbat persze csak a hét vége felé lehet mondani.

„Nagyon halkan mondom, hogy mivel El Niño-évünk van, a statisztikák szerint jó esély van a hosszú vénasszonyok nyarára, vagyis a szép, kellemes őszre” – árulta el az időjós, aki ugyanakkor nem győzi hangsúlyozni, hogy a hosszú távú előrejelzések semmire sem jelentenek garanciát.

Az El Niño egy 2-7 évente a Csendes-óceán térségében jelentkező, de a Föld egész légkörére kiható időjárási anomália. Természetes folyamat, a klímaváltozásnak nincs köze hozzá, viszont sok galibát tud okozni a világ különböző pontjain, a hurrikánoktól kezdve egészen az extrém szárazságig.

Na de ha ilyen a nyár, milyen lesz a tél?

A szakember szerint a jelenlegi, az átlagnál hidegebb időjárásból nem lehet következtetni semmire. Volt már olyan, hogy kemény tél köszöntött be a nagyon forró nyár után, de előfordult az is, hogy egy hűvösebb nyarat nagyon enyhe tél követett. Elmondása szerint ez nem a kontinentális időjárási tényezőktől, hanem sokkal inkább attól függ, hogy hogyan alakul az óceánok vízhőmérséklete.

„Az Atlanti-óceán vize jelenleg nagyon meleg, és többek között ennek tudható be a nagyon erős ciklonok keletkezése. Ezek a ciklonok okozzák a jelenlegi, rapszodikus időjárást. Ha hűvösebb lenne az Atlanti-óceán, most kevésbé lenne csapadékos és változékony az idő” – magyarázza a meteorológus.

Ezzel kapcsolatban megjegyezte még, hogy Magyarországon és Szlovákiában is makacsul tartja magát az a tévhit, miszerint ebben a térségben havasnak és fagyosnak kellene lennie a normális télnek. „Pedig nálunk nem a hó és a hideg a jellemző, hanem a köd, a szitálás, a szürkeség és az enyhe, -5 foktól +5 fokig terjedő hőmérséklet. Talán a képeslapok meg a karácsonyi filmek táplálják ezt a tévhitet, de ez mese, nem a valóság” – állítja a szakember.

Szerinte a térségünkben azok a telek számítottak szélsőségesnek, amikor nagyon sok hó esett, és huzamosabb ideig nagyon hideg volt. „Éppen hogy ezek azok a jelenségek, amelyek nem felelnek meg az itteni klimatikus viszonyoknak – hangsúlyozza Reisz. – A Föld forgási iránya miatt ugyanis ezeket télen is az Atlanti-óceán befolyásolja, és nem a szibériai hideg légtömeg. Ha végigböngésszük az elmúlt száz év feljegyzéseit, bőven találunk olyan karácsonyokat, sőt olyan teleket, amikor egy centi hó sem esett.”

Nem mindig a klímaváltozás a hunyó

A szlovéniai és ausztriai özönvízzel kapcsolatban Reisz András felhívta a figyelmet: nem minden esetben lehet egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni az olyan típusú kérdésekre, hogy az ilyen-olyan természeti kataklizmákat a klímaváltozás okozza-e.

„A kérdést inkább úgy érdemes föltenni, hogy ezek a jelenségek akkor is bekövetkeznének-e, ha most nem lenne klímaváltozás. Valószínűleg igen” – állítja a szakember, rámutatva, hogy az Észak-Olaszországtól Szlovéniáig terjedő sávban eleve gyakoribbak a heves zivatarok, itt a legnagyobb a jégeső előfordulási aránya, gyakoriak a tornádók is. Utóbbiak szép számmal előfordulnak a dél-szlovákiai, magyarországi síkságokon is, és valószínűleg régebben is előfordultak, csak akkor még se megfigyelés, se mérés nem volt.

„Mivel száz-kétszáz évvel ezelőttről nincsenek reprezentatív méréseink, tudományosan nem megalapozott az olyan kijelentés, hogy az utóbbi időben megnövekedett a tornádók száma. Ténylegesen a megfigyelt tornádók száma növekedett” – mutat rá a meteorológus, aki óva int attól, hogy minden bajt, természeti katasztrófát a klímaváltozás számlájára írjunk.

Ez a szemléletmód ugyanis gátolhatja azt, hogy megtanuljunk alkalmazkodni a szélsőségesebbnek tűnő jelenségekhez, illetve hogy képesek legyünk hatékonyan megelőzni a károkat. „Pánikot kelteni, vagy azt sulykolni, hogy ha lekapcsolom a villanyt otthon, vagy szelektíven gyűjtöm a hulladékot, kevesebb lesz a forgószél – ez a legnagyobb baromság, ami létezik” – figyelmeztet a szakember.

Egy ugyanolyan intenzitású zivatar pusztítóbb lehet ma, mint 50 éve volt

Persze azt nem tagadja, hogy a klímaváltozásnak számos káros hatása van már most is, amelyek az idő előrehaladtával tovább súlyosbodhatnak. Példaként a sarkvidéki jég olvadását említette, ami miatt a tengerekben növekszik az édesvíz koncentrációja, ez pedig negatívan befolyásolja a Golf-áramlatot, amelynek gyengül az intenzitása.

„Ha megszűnik ez az áramlat, amelynek köszönhetően eddig enyhébb volt a tél Nyugat- és Észak-Európában, egy kisebb jégkorszak is beköszönthet” – figyelmeztet a meteorológus. Ugyanakkor szerint egyelőre emiatt sincs értelme pánikolni, hiszen egy hosszú távú, több évtizedes folyamatról van szó, ráadásul nem is állítható még biztosan, hogy bekövetkezik.

Reisz András elve az, hogy a megváltozott életkörülményeinket hozzá kell igazítani az egyébként nem biztos, hogy szélsőséges módon megváltozott időjárási körülményekhez. A fő problémát abban látja, hogy az utóbbi időben jelentős mértékben kiterjedt az emberiség élettere, legyen szó a városok terjeszkedéséről, az állandóan bővülő úthálózatról, infrastruktúráról. Vagyis sosem látott mértékben kibővült az a tér, amiben az időjárás viszontagságai kárt tehetnek.

Emiatt aztán egy heves vihar, zivatar nagyobb problémát jelent ma, mint mondjuk fél évszázaddal ezelőtt. Úgy véli, elengedhetetlen lenne egyfajta szemléletváltás, hogy az emberek ismét összhangba kerüljenek a természettel, alaposan megismerjék a légköri és más természeti jelenségeket, és ne rettegjenek ezektől, hanem megtanuljanak alkalmazkodni hozzájuk.