Megdőlt a mítosz, hogy az őskorban csak a férfiak vadásztak. A nők csapatban hajtották a vadat, lándzsával és csapdákkal, és a nagyobb állatokat is elejtették

• A tudósok által vizsgált 63 közösségből 50-ben vadásztak nők, ami 79 %-ot jelent, olvasható egy globális kutatásban.
• A férfiak őskori vadászként való elképzelése miatt tartják a modern társadalomban a férfiakról, hogy „eltartják” a családot, hazahozzák a „zsákmányt”, így a nők feladata, az őskori elődeikhez hasonlóan az, hogy a gyerekekről és a háztartásról gondoskodjanak.

Laikus az az elképzelés, hogy az őskori társadalmakban a mezőgazdaság elterjedése előtt a férfiak vadászok, a nők pedig gyűjtögetők voltak.

Ezek a nézetek a 20. század első feléből származó tudományos elképzeléseken alapultak, amelyek szerint a nők a tábor közelében maradtak, hogy növényeket gyűjtsenek, és gondoskodjanak az utódokról, míg az erősebb férfiak nagy távolságokat tettek meg, hogy elejtsék a zsákmányt.

A húsfogyasztás jelentősen hozzájárult őseink evolúciós fejlődéséhez, például az eszközök használatához, a nagyobb agyhoz vagy a felegyenesedett járáshoz.

Miért terjedt el az, hogy a nők nem vadásztak

E körülmények között a férfiak domináns helyzetbe kerültek, mivel ők biztosították a fajunk túléléséhez (evolúciójához) elengedhetetlen táplálékot.

A nőkről sokáig úgy tartották, hogy nem vadásztak, tekintve, hogy fizikailag gyengébbek voltak, és a gyerekekről kellett gondoskodniuk. „Mivel menstruálnak, a vér vonzaná a ragadozókat” – állt egy másik magyarázatban, mondta a Kaliforniai Egyetemen dolgozó Sang-Hee Lee antropológus a Science folyóiratnak.

A nőket állítólag még a „mozgásszegény életmódjuk és kevésbé agresszív jellemük” is alkalmatlanná tette e feladat elvégzésére, írta 1981-ben Brian Hayden antropológus.

A vadászat 70%-a

A Plos One folyóiratban nemrég megjelent tanulmány szerint az ehhez hasonló magyarázatok tévesek. A kutatás a sokatmondó „A vadászó férfi mítosza” nevet kapta.

A szerzők rájöttek, hogy a nők, függetlenül attól, hogy voltak-e gyermekeik, a vadászó és gyűjtögető társadalmak 79%-ban vadásztak.

„Ráadásul a nők által végzett vadászat több mint 70%-a tudatos, ami azt jelenti, hogy aktív és fontos szerepet játszanak a vadászatban és annak tanításában”- olvasható a tanulmányban. A vadászatok csak kis része nevezhető „véletlennek”, amikor egy nő más tevékenység végzése közben ejtett el egy állatot, amikor arra alkalom nyílt.

A nők korántsem csak kisebb állatokra, például madarakra vadásztak, hanem nagyobbakra is, például szarvasokra vagy őzekre. Ezt támasztja alá a 2020-ban a Science Advances magazinban megjelent kutatás is, mely szerint az amerikai kontinensen az őskorban a nagyvadakra vadászók akár 50%-át tették ki a nők.

A női vadászok a közösségek 79%-ban jelen voltak

Ez az új tanulmány az első a maga nemében, mivel globális képet ad az amerikai kontinens, Afrika, Eurázsia, Ausztrália és Óceánia vadászó-gyűjtögető társadalmaiban élő férfiak és nők életmódjáról, illetve a vadászathoz való viszonyukról.

Korábban is készültek már hasonló tanulmányok, ilyen átfogó azonban még sosem.

Az új tanulmány szerzői átvizsgálták a világ kulturális gyakorlatait tartalmazó D-PLACE adatbázisát, amelyben 391 vadászó-gyűjtögető társadalmat találtak. Ezt követte az ezekben zajló korabeli és kortárs élet kutatása, elemzése. A végső elemzésbe 63 olyan vadászó-gyűjtögető társadalom került be, ahol említést tettek a vadászatról. A feljegyzések a 19. század végétől származtak egészen napjainkig (ezek a modern vadászó-gyűjtögető társadalmak egy képzeletbeli ablakot jelentenek a múltunkba).

A 63 közösségből 50-ben vadásztak nők,