Kösz, Barbie! Most már nincs is kedvem megnézni az Oppenheimer férfidrámáját, inkább jól érzem magam még egy kicsit
A Barbie az idei év egyik legjobb, legokosabb és legviccesebb filmje.
Lájkold, kövesd a Napunk.sk-t a közösségi médiában is, ahol extra tartalmakkal is jelentkezünk! Csatlakozz hozzánk a Facebookon, az Instagramon és a YouTube-on!
Feminista kiáltvány, fordított teremtéstörténet, önironikusan túltekert látványorgia, teljes őrület, tökéletes moziélmény, intellektuális kaland a legjobb fajtából, hosszan megmaradó gondolatébresztés, reveláció a női létezésről, próbatétel a – magukon nevetni nem tudó – férfiak számára.
Ez mind a Barbie című film, és bár ezt sokan az első helyre teszik, szerintem mégis inkább csak utolsó sorban nagyszabású marketingfogás a Mattelnek – és annak is nagyon okos.
Micsoda? Barbie-film?! Ugyan már!
Mennyire jó ötlet egy ikonikus, egyúttal rettenetesen megosztó, mindenféle sztereotípiákkal terhelt, azokat maga is előidéző játékbabáról élőszereplős filmet forgatni? Első blikkre tényleg csak egy marketingfogásnak tűnt, ami filmművészeti szempontból felesleges és jellegénél fogva csapnivaló lesz.
Ehhez képest kicsit zavarba ejtőek voltak a hírek arról, hogy Margot Robbie és Ryan Gosling játsszák majd a címszerepeket, és az még inkább, hogy a forgatókönyvet a Greta Gerwig–Noah Baumbach páros írja, és a rendező is Gerwig lesz. Ők ugyanis forgatókönyvíróként és rendezőként együtt és külön-külön is olyan kiváló filmeket tettek le az asztalra, mint például a Frances Ha, a Házassági történet vagy a Lady Bird.
A hatalmas reklámkampánnyal megtámogatott Barbie-őrület megint csak elidegeníthette az eltartott kisujjú fanyalgókat, a végeredmény azonban több szempontból is elképesztő.
A tökéletes játékvilágba beköszönt a valóság
Barbielandben minden nap a Barbie-k életének legjobb napja. Az elnök egy színes bőrű nő, az összes fontos pozíciót Barbie-k töltik be, de még az építkezéseken is ők dolgoznak. Ebben a világban a Keneknek csak az a feladatuk, hogy a strandon várják a Barbie-kat, hogy azok a megtisztelő figyelmükkel illessék őket.
A Margot Robbie alakította sztereotipikus – azaz az „eredeti”, szőke, tökéletes alakú – Barbie-nak azonban az egyik tökéletes napon eszébe jut a halál, aztán furcsa dolgok történnek vele: reggel rossz lesz a lehelete, magas sarkú nélkül nem tud többé lábujjhegyen járni, és a combján megjelenik a narancsbőr.
A kétségbeejtő jelenségek magyarázata valahol a valós világban található, így Barbie – és vele potyautasként a Ryan Gosling által alakított Ken – útnak indul, hogy a végére járjon a dolognak. A való világba érve Barbie és Ken megdöbbenten tapasztalják, hogy Barbielandhez képest minden fordítva van: a férfiak az igazán megbecsültek, a nőknek pedig mindenféle elvárásoknak kell megfelelniük – többek között azoknak, amiket Barbie támasztott bennük.
Mindez Barbie-ra és Kenre is elementáris hatást gyakorol – utóbbira különösen –, és az eddig is őrült film innentől fogva még őrültebb és még szórakoztatóbb lesz.
Mi mindenben bravúros a Barbie
A mansplaining az a jelenség, amikor a férfiak kedvesen elmagyaráznak dolgokat nőknek az afelől való legkisebb kétség nélkül, hogy azokkal ők ne lennének tisztában. (A női olvasók most felsóhajtanak ettől a mondattól). A film számtalan nagyon vicces jeleneteinek egyike a mansplaining kifigurázása, én meg annak az ecsetelését is kicsit mansplainingnek érzem, hogy mi mindenben bravúros a Barbie:
