Úgy érezték, valami baj van velük, míg tudomást nem szereztek az aszexualitásról. Nincs szükségünk a szexre egy kapcsolatban, mondják
Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!
Samuel 34 éves, és nem érez semmilyen szexuális vonzalmat. Középiskolás korában kezdett neki feltűnni, hogy jelentősen különbözik a társaitól. „Ipari szakközépiskolába jártam, ahol csak fiúk voltak. Az osztálytársaim gyakran beszéltek olyan módon, amit lányok társaságban nem engedtek volna meg maguknak. Ezeket leginkább pornográf történetekként jellemezném, amik a tapasztalataikról és a macsóságról szóltak” – emlékszik vissza.
Néha azonban kíváncsiságból belehallgatott a beszélgetéseikbe, mivel olyan érzésekről beszéltek, amiket ő sosem élt át. „Olyan volt ez számomra, mintha egy új kultúráról tanultam volna. Mintha mondjuk Indiába költöztem volna, és a beszélgetéseikből igyekeztem volna megérteni a helyieket” – magyarázza Samuel, visszaemlékezve, hogy mennyire másnak érezte magát.
Amikor kamasz volt, mindenki az Amerikai pitét nézte a tévében. „Láttam az összes részt. A vicces az, hogy a szüleimmel közösen néztük meg őket. Ők ugyanúgy észrevették, hogy én más vagyok, és próbáltak rámutatni arra, hogy ennek az én koromban érdekelnie kellett volna.”
A vicces jelenetek megnevettették, ugyanakkor növelték azt a nyomást, amit érzett. „Az első részben például a főszereplőket az aggasztotta, hogy végzősök és még nem próbálták ki a szexet. Akkoriban talán másodikos lehettem, a fiúk a suliban már dicsekedtek az élményeikkel, ezért én is elgondolkodtam rajta, hogy talán nekem is valamilyen tapasztalatot kellene szereznem.”
Samuel idővel megkönnyebbült, mivel a társaságban senki sem firtatta a szexuális életét. „Azonban máig úgy érzem, hogy a társadalom szinte nyomást gyakorol az emberekre, hogy szexuálisan aktívak legyenek.”
Az emberekben inkább az esztétikai értelemben vett szépséget méltányolják
Jana 21 éves, egyetemi hallgató, idén pedig elindította az Asexualita po slovensky nevű Instagram-oldalt. Erre a barátaival való beszélgetések is ösztönözték, akik tudják róla, hogy aszexuális, viszont nem akarták kellemetlen kérdésekkel bombázni őt. Az Instagram-oldalon különböző fogalmakat magyaráz el nem csak a saját környezetének, hanem gyakorlatilag mindenkinek, aki többet szeretne tudni erről az irányultságról.
„Leegyszerűsítve arról van szó, hogy ezek az emberek nem éreznek szexuális vonzalmat mások iránt” – határozza meg az aszexualitást a saját megélését is figyelembe véve. „Sokaknak ezt nagyon nehéz megérteni, mert a szexuális vonzalomról nem kell gondolkozniuk, az egyszerűen csak elfogja őket, ha valakire ránéznek vagy rágondolnak.”
Az aszexuálisoknál viszont ez legtöbbször csak az esztétikai vonzalom szintjén marad. „Képes vagyok értékelni azt, ha egy ember szép, de hasonlóképpen, ahogyan a naplementét vagy egy szép festményt” – teszi hozzá Jana.
Samuel hasonlóképpen látja a dolgokat. „A környezetemben néha elhangzottak olyan típusú megjegyzések, hogy „odanézz, milyen jó bőr az a csaj”, nekem viszont csak az jutott eszembe, hogy igen, egy esztétikai értelemben vett szép nőről van szó. Ápolt a haja, és jó ránézni. Samuelnek még egy pillanatra az is eszébe jutott, hogy talán biszexuális lehet, ugyanis ugyanígy látta a férfiakat is.
Az aszexualitásról körülbelül 29 éves korában szerzett tudomást. „Először csak a queer irányultságok és a nemi identitások után érdeklődtem, mivel megtudtam, hogy néhány gyerekkori barátom az LMBT+-közösséghez tartozik. Az algoritmusok aztán az aszexualitásról szóló bejegyzéseket dobták fel nekem, bennem pedig összeállt a kép, hogy az én tapasztalataim nagyon hasonlítanak más aszexuálisok tapasztalataihoz.”
Jana már sok olyan esetről hallott, amikor az emberek például azt hitték, hogy biszexuálisak, de később az aszexuális spektrumon ismertek magukra. „Úgy, ahogy a biszexuálisak vonzódnak szexuálisan mindkét nemhez vagy több mint egy nemhez, az aszexuálisok ugyanolyan mértékben nem érzik azt a vonzalmat.”
Jana kezdetben csak kíváncsiságból olvasott utána a queer témáknak, az aszexualitásról pedig csak véletlenül szerzett tudomást a közösségi médiában. „Akkor még az sem fordult meg a fejemben, hogy valami más is lehetnék, mint heteroszexuális.”
Aztán megismert egy fiút, akivel ugyanazokat a dolgokat kedvelték, és a jellemük is hasonló volt. „Mindketten szerettünk rajzolni és fantasy könyveket olvastunk. Jól el tudtunk beszélgetni, kellemes perceket töltöttünk el együtt.” Idővel érzelmek alakultak ki közöttük, így járni kezdtek.
„Néhány hónap után lefeküdtünk, és egyértelmű volt, hogy én máshogy álltam hozzá a dologhoz. Nem volt gondom a szexszel, de nem is igényeltem a kapcsolatban.”
Jana ma már kiegyensúlyozott, de akkoriban azonban nagyon szenvedett. „Nagyon szomorú voltam emiatt. Egyik este eszembe jutott az aszexualitás, de azt mondtam magamnak, hogy hisz ez egy ritka jelenség, becslések szerint csak a lakosság egy százalékát érinti. De azért tettem egy próbát és beírtam a keresőbe, mi van, ha elsül a kapanyél, és el is sült.“
Jana más aszexuális személyek élményeiről olvasva magára talált. Eltartott azonban egy ideig, amíg belenyugodott. „Először azt gondoltam, hogy valami baj van velem, és hogy ezt kezelni kell. Az eszem azt mondta, hogy ez nincs így, az érzelmekre azonban ésszel nem lehet hatni. Hátráltatott az a társadalmi meggyőződés, hogy az embernek heteroszexuálisnak kell lennie, aki élvezi a szexet.”
