Az edzésen leejtett öngyújtótól a második ligáig. A felsőszeli akadémia, ahol nem érvényes a kis pénz, kis foci szabály

A falusi fociklubnál a hangsúly nem a felnőttcsapaton van, hanem az utánpótlás-nevelésen. Ebben pedig olyan jól teljesítenek, hogy több korosztályban lekörözik a környező városokat, például Galántát vagy Vágsellyét. A tehetségközpont hátteréről és eredményeiről Kontár Ronald klubelnökkel és Kalocsai Enrico sportigazgatóval beszélgettünk.

Végigvonulunk a frissen kaszált pálya mentén, elmegyünk az öltözők mellett, ahol a sportkrém és a mosott mez illatának összetéveszthetetlen elegyével telik meg a tüdőnk. Erős nosztalgia fog el, mire helyet foglalunk az irodában.

Mélyrepülés után építkezés

Hogyan kezdődött a szisztematikus munka a focipályán Felsőszeliben? Kontár Ronald 2008-ban tért haza Írországból, ahol három évig dolgozott, majd otthon kilátogatott a focipályára, és nagyon nem volt elégedett azzal, amit ott látott.

1996 és 2002 között Kontár csapatvezetőként segítette a felsőszeli labdarúgást, és az az időszak „aranykorként” maradt meg a falu emlékezetében és a krónikákban – akkor évekig a 4. liga középmezőnyében volt a felnőttcsapat.

2002 után jött egy mélyrepülés. Ha egy ilyen folyamat elindul egy klubnál, azt nagyon nehéz megfékezni: sokan elfordultak a klubtól, távoztak, az utánpótlás-nevelés is visszaesett, idézi fel ezeket a nehéz éveket Kontár. Számára az volt a mélypont, amikor 2008-ban kilátogatott az ificsapat edzésére, és azt tapasztalta, hogy nem folyik komoly szakmai munka, és az egyik fiatal játékos zsebéből edzés közben kiesett egy öngyújtó. Ekkor érett meg benne az elhatározás, hogy változásra van szükség, és ő hajlandó ebbe renget energiát fektetni.

Az ír példa

Elindult a munka – toborzással és csapatépítéssel. A korábbi sikeres időszakból visszacsábították azt, aki hajlandó volt tenni a fociért a faluban. A felnőttcsapatnak azonban a játékoshiány miatt korlátozott lehetőségei voltak. Kontár Írországból vette át azt a modellt, hogyan érdemes a fiatalokkal foglalkozni: kisebb fociakadémiákat, régiós gócpontokat hoztak létre. Ezek az akadémiák több településről szippantották fel a játékosokat, ez pedig azt hozta, hogy profibb munkát tudtak végezni.

Kontár Ronaldot a Trim Celtic utánpótlás-nevelése ihlette meg, ő maga is a város csapatában játszott, és egy hónap után már a fél város ismerte, mert ha valaki focizott, akkor könnyen tudott barátkozni.

Összefogás

Felsőszeliben az U11-es korosztály csapatát próbálták meg először felépíteni 2010-ben. A kezdeti sikerek után egyre több, különböző korosztályú focizni vágyó gyerek csatlakozott. A külföldről visszatért fiatal vállalkozó elképzelése az volt, hogy Felsőszeli mellett, Alsószeli, Tallós és Vezekény falvakból – ír mintára – létrehoz egy regionális gócpontot. Bár az együttműködés nem a tervek szerint alakult, de 2-2 település elkezdett kooperálni: Felsőszeli Alsószelivel és Tallós Vezekénnyel. Mind Felsőszeliben, mind Alsószeliben egyre nehezebben tudtak kiállítani egy ütőképes csapatot, ezért az együttműködés ötlete kézenfekvő volt.

Kalocsai Enrico Felsőszeliből származik, de épp Galántán játszott, amikor a falujában ismét komolyabban foglalkoztak a focival. Játékosként érkezett, majd edzőként dolgozott a klubnál. Hatalmas szerepe van abban, hogy a mátyusföldi falu ilyen sikeres ma az utánpótlás-nevelés terén, Enrico mosolyogva mondja, hogy ma már nincs ideje focizni, mert az NB 2-es Mosonmagyaróvárnál főállású pályaedző, emellett pedig Felsőszeliben sportigazgató.

Kontár hosszan ecseteli, hogy az eredményes szereplés mögött egy társaság kitartó munkája van. Enricón kívül Jakubecz György alelnök és tíz vezetőségi tag teszi lelkiismeretesen a dolgát.

Az U17-es és az U19-es csapat 2018-ban jutott fel a harmadik ligába, az U15-ösök pedig már negyedik éve a második ligában játszanak. A környékbeli településeken több klub is nehézséggel küszködik, ezért minden évben újabb és újabb gyerekek csatlakoznak a felsőszeliekhez. Ma már az egyes csapatokban kevesebb a helyi játékos, egyre nagyobb a klub vonzáskörzete, és egyre több tehetség csatlakozik hozzájuk, elsősorban a Vágsellye, Galánta, Diószeg és Dunaszerdahely négyszögből.

Szakmai munka

Az is gyakori, hogy a rivális városi csapatokból érkeznek gyerekek, például Vágsellyéről, mivel az U11-es korosztályig magasabb bajnokságban játszhatnak a városban, azonban az idősebbek már Felsőszeliben fejlődhetnek jobban, mert komolyabb szakmai munka folyik a falusi csapatnál a magasabb bajnokságban. Arra is van példa, hogy a felsőszeliek keresnek meg egy tehetséges fiatalt, és ráveszik, hogy csatlakozzon hozzájuk.

Kalocsai Enrico kifejti, hogy elsősorban nem futballakadémiaként tekintenek magukra, hanem olyan tehetségközpontként, ahonnét a jóval nagyobb és ismertebb akadémiákra juthatnak el az igazán kiemelkedő teljesítményt nyújtó fiatal focisták.

Arra a kérdésre, hogy a kezdeti célok – működőképes utánpótlás-nevelés – elérése után most milyen új kihívásokat keresnek, Kontár azt válaszolja, hogy az igazán jó játékosok megtartásához folyamatos fejlődésre van szükség. Ebben a vonatkozásban kulcsfontosságú volt szerinte,