Ha valaki vonzó, hajlamosak vagyunk azt hinni róla, hogy sikeresebb és gazdagabb is, mondja az etnológus

A test tükrözheti az ember társadalmi státuszát, anyagi hátterét és értékrendjét – mondja Zuzana Pešťanská etnológus, aki munkája során a fizikai szépséggel kapcsolatos normákkal és azok közösségi oldalakon való ábrázolásával is foglalkozik.

„A Barbie például az 1950-es években, tehát a második világháború után született. Megjelenése az akkori középosztálybeli nők ideáljait tükrözte. Fehér volt és vonzó, ami arról tanúskodott, hogy sok időt tölt házimunkával és szépségápolással” – magyarázza az interjúban.

A kutatások szerint akkoriban sok nő kezdett el „Barbie-lázban” égni. „A nők és a lányok elkezdtek többet sportolni, szépségápolási cikkeket vásárolni vagy különböző diétákat követni” – mondja Zuzana Pešťanská.

Az interjúban többek között arról beszélgettünk,

• ki dönti el, mit tartunk szépnek,
• van-e kulturális jelentősége is a szépségnormáknak,
• milyen testi elvárásoknak kellett megfelelnie a múltban a dolgozó nőnek Szlovákiában,
• miért nevezik a szépségápolást harmadik műszaknak,
• miért nem ajánlja azt, hogy a közösségi médiában csak az emberi testre figyeljünk oda, még akkor sem, ha body positivity bejegyzésekről van szó.

A közösségi médiában nemrég nagy népszerűségnek örvendtek a szépségideálokat az emberiség történetének különböző szakaszaiban bemutató videók. Mit gondol, hogyan nézne ki az a videó, amelyik a mai kort jelenítené meg?

A szépségideált tekinthetjük egy metaforának – bizonyos társadalmi értékek közvetett kifejezése, amelyek valamiért kívánatosak. A jelenlegi szépségideálról az mondható el, hogy olyan értékeket képvisel, mint a fiatalság, az egészség és a siker. Ebben az esetben azonban csak egy ideálról beszélünk a sok közül – nevezzük ezt mainstreamnek.

Amikor a hozzám közel álló emberekkel beszélgetek, sokuknak a szépség fogalmát elsősorban a testiség határozza meg. Így a legtöbbek előtt valószínűleg egy magas és karcsú nő és egy izmos, de nem egy testépítő alkatú férfi jelenik meg. És a legtöbben valószínűleg ezeket az embereket fehér bőrszínnel fogják elképzelni.

Ki dönti el tehát, hogy mi számít szépnek és mi nem?

Ez attól függ, hogy milyen típusú szépségről beszélünk, és azt biztosan állíthatom, hogy erre nem létezik egyszerű válasz. Tisztában vagyok vele, hogy az elménknek szüksége van arra, hogy egy jelenségnek egyértelmű oka legyen, de ebben az esetben nincs egyértelmű „bűnbak”. A szépség meghatározása mögött ugyanis gyakran összetett társadalmi, kulturális és gazdasági folyamatok állnak.

A Barbie például az 1950-es években, tehát a második világháború után született. Megjelenése az akkori középosztálybeli nők ideáljait tükrözte. Fehér volt és vonzó, ami arról tanúskodott, hogy sok időt tölt házimunkával és szépségápolással, a gyerekekkel azonban nem. A Barbie kinézete inkább a szexuális vonzerőt képviselte, mintsem az anyaságot és a termékenységet, a nőiesség egy másik, olyan oldalát, amellyel gyakran visszaélnek.

A Barbie-t a háború utáni, gyorsan fejlődő korszakban alkották meg, megjelenése a társadalom jólétét tükrözte, és azt is hivatott megmutatni, hol a nők helye. Ugyanakkor egy üzleti termék is volt, amelynek az volt a célja, hogy profitot termeljen.

Azóta már bizonyították, hogy a nők és a lányok is „Barbie-lázba” kerültek, és akkoriban az étkezési zavarok száma is megnőtt. A nők és lányok elkezdtek többet sportolni, szépségápolási cikkeket vásárolni vagy különböző diétákat követni. A cégek tehát szintén közvetítenek bizonyos társadalmi értékeket, és közben még pénzt is keresnek vele.

Mi a helyzet manapság?

Manapság egyre több olyan influenszerrel találkozunk, akik a szépséggel foglalkoznak. Ők, akárcsak a Barbie, nem közvetlenül a szépséghez kapcsolódó értékeket termelnek. Azonban ők is és megjelenésük is eszközként szolgál