Bél Mátyás/Matej Bel: Magyarország nagy ékessége (Magyar volt vagy szlovák? 1.)

Ez a cikk eredetileg a Napunk és a Denník N Magyar volt vagy szlovák? című magazinjában jelent meg. Előző, Mítoszok a magyarokról/szlovákokról című magazinunk cikkei itt olvashatóak.

Magyar volt-e vagy szlovák? Bél Mátyás (szlovákul Matej Bel, latinosan: Matthias Belius, 1684–1749) az iskolapéldája azoknak a történelmi Magyarországon élt jeles személyiségeknek, akik esetében már maga a kérdés is értelmezhetetlen. Azt, hogy néhány történész öntudatos szlovákként hivatkozik rá, míg a határ túloldalán más azt bizonygatja, hogy Bél márpedig echte magyar volt, ő maga valószínűleg ugyanolyan vehemenciával utasítaná el.

A többnyelvű polihisztor

A komolyabb magyarországi történeti munkák szerzői ugyanakkor nem akarják kisajátítani Bélt, nem hallgatják el, hogy legalább egyik ágon szlovák származású volt, és szlovák többségű közegben, a Zólyom vármegyei Nagyócsán töltötte a gyerekkorát. A tényleges anyanyelv kérdésében megoszlanak a vélemények, de ami ennél fontosabb: bizonyítottan három nyelven, szlovákul, magyarul és németül beszélt anyanyelvi szinten, tudományos munkáit pedig nagyrészt latinul írta.

Egy polihisztorról beszélünk, akinek a legjelentősebb és legismertebb munkája a Notitia Hungariae című, öt kötetben megjelent, latin nyelvű enciklopédikus mű, Magyarország történetében az első komolyabb országleírás, amely tudományos igényességgel mutatta be az egyes vármegyék történetét, földrajzi, néprajzi sajátosságait. A grandiózus, ám befejezetlen opusz egyes kötetei 1735 és 1742 között láttak napvilágot. Bél Mátyásnak emellett számottevő a pedagógiai és a nyelvészeti munkássága is.

Különösen ez utóbbi érdekes: írt németeknek magyar, magyaroknak német nyelvtankönyvet, ezenkívül