A Kreml maffiakódexe
A hatalom közel sem annyira központosított Oroszországban, mint azt sokan hiszik. Miközben a nyugati szakértők továbbra is modern államként tekintenek Oroszországra, kiderült, hogy Vlagyimir Putyin elnök egy gengsztercsalád főnöke, de nem mindenkié.
Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!
A szerző a Georgiai Egyetem professzora, szakterülete a kulturális tanulmányok, különös tekintettel Oroszországra
Oroszországban hosszú múltra tekint vissza a bűnözők uralma. A francia anarchista, Pierre-Joseph Proudhon híres mondása szerint „a tulajdon lopás”. Ezen az úton elindulva a bolsevikok a huszadik század elején félbűnszervezetként jelentek meg, amelyet részben „a kisajátítók kisajátításából” – más szóval fegyveres rablásból – finanszíroztak. A fiatal Joszif Sztálin állítólag részt vett ezekben az excesszusokban.
Alekszandr Orlov, Sztálin egyik kémének története a szovjet rezsim bűnözői tendenciáit hangsúlyozza. Miután 1936-ban felügyelete alatt ellentmondásos – és egyesek szerint illegális – módon átszállították a spanyol aranytartalékokat Madridból Moszkvába, Orlov a művelet egyetlen túlélőjeként Nyugatra szökött. Indulás előtt ellopta a spanyolországi szovjet állomás teljes működési költségét. Sztálin azonban nem gyilkoltatta meg, ahogy az várható volt, mert Orlov azzal fenyegetőzött, hogy nyilvánosságra hozza a küldetést és a szovjet kémek nagy hálózatát.
A Prigozsin-paradigma
Hasonlóképpen, a Wagner-csoport főnöke, Jevgenyij Prigozsin számára eddig elhanyagolható következményekkel járt rövid ideig tartó lázadása. Zsoldosai továbbra is állami pénzt kapnak, és a pletykák szerint az állam által elkobzott fegyvereket, valamint nagy mennyiségű készpénzt is visszaadtak Prigozsinnak. Ez arra utalhat, hogy Prigozsin Vlagyimir Putyin elnök egyik „pénztárcája”, vagy tudja, Putyin hová rejti a pénzét – vagy épp zsarolja.
Putyin, Prigozsin és a Wagner legfelsőbb parancsnokai között június végén tartott állítólagos találkozó, amelyre azután került sor, hogy Putyin hazaárulással vádolta meg Prigozsint, leginkább maffiagyűlésként értelmezhető, ahol a bűnözőcsaládok közötti vitákat rendezik.
De bármi legyen is Prigozsin sorsa, a Wagner-csoport lázadása azt bizonyítja, hogy a hatalom Oroszországban közel sem olyan központosított, mint azt sokan hiszik. Miközben a nyugati szakértők Oroszországot továbbra is modern államnak tekintik, figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy Putyin cimborái – akik a biztonsági szolgálatok, különösen az FSZB, a szovjet korszak KGB-jénak utóda, és a szervezett bűnözés keverékét alkotják – irányítják a legtöbb állami funkciót saját birtokként. A Kreml azonban neofeudális módon osztja el a tulajdont, ami a posztszovjet Oroszországban „feltételes”: a fejedelem mindig visszakövetelheti.
