Napunk newsfilter: Zelenszkij esküvőt és lakodalmat szeretett volna, a NATO azonban „csak” egy eljegyzési bulit tartott

 

A híreket válogatta és kommentálta Finta Márk

1. Zelenszkij nem távozott üres kézzel Vilniusból

Volodimir Zelenszkij ugyan csalódottan vette tudomásul, hogy Ukrajna ismét nem kapott hivatalos, pecsétes meghívót a NATO-ba a szövetség vilniusi csúcstalálkozóján, de elégedetlen nem lehet. A csúcstalálkozó legfőbb üzenete ugyanis egyértelműen az, hogy Ukrajna egészen biztosan a NATO tagja lesz, és a szövetségesei nem fogják magára hagyni.

Nem egyéjszakás kaland. Zelenszkij esküvőt és lakodalmat szeretett volna, a NATO azonban „csak” egy eljegyzési bulit tartott. Az ukrán elnök pedig végül úgy tűnik, belátta, hogy túl nagy lendülettel és túl nagy szavakkal érkezett Vilniusba, hiszen a csúcs végén már jóval visszafogottabban és megengedőbben nyilatkozott, mint akkor, mikor kiderült számára, hogy nem azt kapja, amit szeretett volna.

A NATO – és ezen belül elsősorban az Egyesült Államok és Németország – „stratégiai türelme” Ukrajnával kapcsolatban érthető. Egy – egyébként nehezen elképzelhető – azonnali NATO-csatlakozás szinte biztosan tovább eszkalálta volna az orosz agressziót. S nem csak ez a baj ezzel az egésszel.

Hanem az is, hogy Putyin rezsimje ezzel azonnali döntéshelyzetbe, kényszerpályára került volna. Ez pedig könnyen azt jelenthette volna, hogy készülhetünk a harmadik világháborúra: Oroszország még mindig túl erős ahhoz, hogy lenyelje a békát, Putyin pedig túl kétségbeesett ahhoz, hogy elismerje, sarokba szorították. Megfontolt döntés inkább fárasztani, lassan főzni, mint egy békát, hogy a végén elismerje, Oroszországnak ki kell ugrania ebből a háborúból.

Jó tervnek tűnik az is, hogy Ukrajna akkor lépjen be gyorsított ütemben a NATO-ba, mikor nyugvópontra kerül a mostani konfliktus, és ne kelljen ismét éveket várnia – éveket, melyek során Oroszország újra összeszedheti magát, és ismét háborúba indulhat.

Világformáló merészség. A visszafogott, türelmes hozzáállás tehát érvekkel abszolút védhető. Mégis, valahol Ben Hodgesnak, az amerikai erők egykori európai parancsnokának szavaiban is van valami, mikor azt mondja: nem Ukrajnától kell elvárni a stratégiai türelmet, hanem a NATO-nak kell megtalálnia magában a stratégiai bátorságot. S hogy jelen pillanatban hiányzik az a bátor, stratégiai gondolkodás, amely megteremtette a második világháború utáni világrendet.

Az ugyanis, hogy idáig jutottunk, bizonyos szempontból a NATO teszetoszaságának tudható be. Ukrajna már 2008 óta