Megváltozott az Oroszországról alkotott véleménye annak a férfinak, aki nemrég egy folyót átúszva akart bejutni az országba

Május 1-jén megjelent a sajtóban, hogy egy szlovák állampolgárságú férfi neoprén ruházatban, úszva akart bejutni Oroszországba a Narva folyón Észtországból. Azóta kiderült, hogy ez a férfi nem más, mint a kassai Ján Mazák zeneszerző.

A férfi konzervatóriumot végzett, operákat, szimfóniákat szerez, a kassai Állami Színházban karmesterként is dolgozott. Később egy pékséget is nyitott, ami azonban csődbe ment, ugyanúgy, mint a könyvkiadásról szőtt álmai. Tavaly anyagi problémák miatt az utcára került.

Az orosz határőrség elfogta az úszva érkező férfit és vizsgálati fogságba helyezte. A múlt héten szabadult, az orosz hatóságok visszavitték Észtországba. A Denník N kapcsolatba lépett a férfival, aki elmesélte, milyen volt az orosz börtönben, és hogy mit gondol most az országról és a háborúról.

Ján istenítette Oroszországot, idealizálta a művészetét és rajongott az ottani építészetért, ezért úgy döntött, az országba költözik, és mivel saját bevallása szerint a Narván való átkelés tűnt a legbiztonságosabbnak számára, ezért a vízi utat választotta. Az útra csak néhány ruhát, füzetet vitt magával, amelyeket egy zacskóba csomagolt, valamint egy úszógumit.

Úgy tervezte, Oroszországban zenészérzésből fog élni, a moszkvai színházakba azonban soha nem érkezett meg, csak a szentpétervári börtönnel tudott megismerkedni közelebbről, valamint az észt határ közelében lévő Kingisepp városával.

A férfi elmesélte, hogy az ügyvédei azt javasolták neki, hogy bírja ki szeptemberig, mialatt ők megpróbálták volna tartózkodási engedélyt szerezni számára. Ő azonban ezzel nem élt.

„Nem tudom, hogy kibírtam-e volna ott még több hónapot. Az orosz börtönök teljesen másképp működnek, mint nálunk, inkább lágerek vagy gulágok. Így azt mondtam, hogy amíg életben vagyok, és van lehetőségem élve hazajutni, akkor inkább ezt az utat választom.“

Noha a börtönben fizikailag nem kínozták, elmondása szerint pszichikailag igen. Hozzátette, hogy az ottani körülményéket csak a korábbi tapasztalatainak köszönhetően bírta ki. Két hónapig nem engedélyezték neki, hogy kapcsolatba lépjen a családjával. Mikor elfogták, elvettek tőle mindent, így két hónapig ugyanazt a ruhát kellett viselnie. Mint elmondja, még vécépapírt sem adtak neki, többször is kérvényt kellett írnia, hogy tartsák tiszteletben az emberi jogait, azonban senki sem méltatta figyelemre.

Ján azt várta, hogy az orosz fogadtatás olyan lesz, mint nálunk, ahol a menekülteket menekülttáborokba viszik. Az orosz igazságszolgáltatást egy „masinériának“ vagy „színháznak“ írja le, ahol mindegy, mint mond a vádlott vagy az ügyvédje, a bírónak már előre megvan írva az ítélet.

„Elég, ha az embert letartóztatják, és elveszti az összes jogát, beleértve a polgári és emberi jogait is“ – mondta.

Megváltozott a véleménye Oroszországról

Elmondása szerint az oroszoknál bevett dolognak számít, hogy állatként bánnak a foglyokkal, még a sajátjaikkal is. Jánnak ezután már nincsenek kétségei afelől, hogy az ukrán hadifoglyokat kínozzák.

A kassai zeneszerző azonban nem csak a történelmi Oroszországot idealizálta, hanem a jelenlegit is. Blogjain ódákat írt róla, Putyin elnöknek pedig egy zeneművet is szerzett A nagy orosz nép vezetőjének címmel. Bár saját bevallása szerint ez csak egy taktika volt, melytől szívélyes fogadtatást remélt.

Ezt a művet azonban állítása szerint az orosz hatóságok előtt demonstratívan a szemétbe dobta, hogy megmutassa, hogy már nem tiszteli sem Putyint, sem az országot. Bevallotta, hogy korábban azt gondolta, Oroszország csak Amerika provokációja miatt támadta meg Ukrajnát, amit az orosz hírekben azzal bizonyítottak, hogy az amerikaiak által épített nukleáris bázisok képét mutatták. Ma azonban már erős kétségei vannak az orosz médiában megjelenő hírek igazságtartalma felől.

A kiszabott 200 eurós pénzbüntetést még nem fizette be, noha van lehetősége fellebbezésre, nem fog élni vele. A börtönben naplót is vezetett, amit ki szeretne adni, hogy az emberek megtudják, mi folyik ott.