Napunk

Filmek a nyár minden pillanatára, avagy mit néznek a szlovákiai, magyar kötődésű értelmiségiek (ankét)

Egy kép a Kuciak: Egy újságíró meggyilkolása című filmből. Forrás - Bonton film
Egy kép a Kuciak: Egy újságíró meggyilkolása című filmből. Forrás – Bonton film

Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!

Ankétunkban szlovákiai, magyar kötődésű értelmiségieket kérdeztünk meg arról, hogy milyen filmeket vinnének magukkal nyaralásra egy olyan szigetre, ahol nincs hozzáférhető internet.

Kérdésünkre Csillag Lajos, Gyenes Gábor, Koszorús Rita, Matusek Attila, Molnár Csaba, Nagy Hajnal Csilla, Olasz István, Podhradská Lea, Strieženec Zsuzsi, Helen Tóth, Tóth Lali és Voda Zsófia válaszolt.

Nagyszerű, művészi és szórakoztató filmek címei merültek fel, vannak köztük klasszikusnak számítók és friss alkotások is. Van, amelyik egy egész napra való programot ad, mások a nap üresjáratait tölthetik ki. Nemcsak kirándulás idejére, hanem nyári estékre és esős napokra is inspirálódhatunk. Lássuk!


Csillag Lajos
író, költő, zenész, szerkesztő

Megszámlálhatatlanul sokszor láttam már, de a Pánikfalva (Panique au village) szerintem a legtökéletesebb mese egy ágyban történő reggelizéshez, márpedig azt gondolom, hogy egy nyaralás elengedhetetlen programontja kell, hogy legyen egy ilyen nap. Ehhez a stop-motion technikával készült animációs filmhez egyébként is szép emlékek fűznek, és határozottan javaslom, hogy eredeti szinkronnal és feliratok nélkül nézze meg bárki.

Azok a filmek, melyeket bármennyiszer meg tudok nézni, alapvetően mindig is a hangulatukkal ragadtak magukkal, így a Drive – Gázt! és a Halhatatlan szeretők lennének azok, amelyek egész biztosan velem jönnének az útra. Bár mindkettő melankolikus és komor hangvételű film, ennek ellenére pont amiatt gondolom ideálisnak őket, mert nagyon is el lehet merülni bennük.


Gyenes Gábor
képzőművész

A kérdést úgy veszem, hogy mi a három kedvenc filmem 2023-ban. Mert ha komolyan belegondolok, nyaralni nyilván a családommal mennék, és akkor laptop helyett felfújhatós gumi-izéket meg egy rakat gyékényt, naptejet, játékot, kedvenc icikás-flakonokat meg miegymást hordoznék.

Ha viszont úgy veszem a felhívást, hogy filmeket kéne ajánlanom nyaraláshoz: valami üdét, szórakoztatót, vicceset, akkor a következők: Monthy Python: Brian élete, Coen fivérek: Égető bizonyíték, Rian Johnson: Tőrbe ejtve – Üveghagyma.

Ha pedig visszatérek ahhoz, hogy mi a kedvenc három filmem így, 2023-ban, akkor íme:

Martin Scorsese: Nagymenők. 12 éves koromban láttam először, és emlékszem, már akkor lenyűgözött, hogy lehet ennyire érdekesen, dinamikusan elmesélni egy történetet. Egy kimondottan civil módon előadott maffiatörténet, pazar színészi játékkal, parádés vágással, ütős filmzenével. A film már több mint 30 éves, mégsem vesztett semmit a lendületéből.

Paul Thomas Anderson: Vérző olaj. Ez is egy tökéletes darab: több mint 2 óráig nézhetjük Daniel Day Lewist nagyon hálás szerepben, gyönyörűen fényképezett széles tájak, disszonáns, mégis monumentális, ingerlő zene… Ami viszont a legfontosabb: a rendezői koncepció. Anderson úgy vezeti végig nézőjét történetén, hogy az azonosuljon a főszereplővel, majd lassanként kritikussá váljon hozzá, végül megundorodjon tőle. Mindezt pontos ábrázolásokkal, semmi narráció vagy üres hatásvadászat.

David Fincher: Harcosok klubja. Ez a kultikus film is formabontásaival, többszörösen rétegzett történetmesélésével, hipervagány Brad Pittel és a Chemical Brothers (akkor még Dust Brothers) filmzenéjével. Erős sodrású, izgalmas, húsba vágó, mégis szórakoztató történet a globalizáció és a mediális agymosás utáni életcélokról, férfi-szerepekről, a megváltásról. Korrajzként is érdemes rá visszatekinteni, mivel ízig-vérig kilencvenes-évekbeli alkotás: a csúcsra futtatott vagányság, a túlszexualizáltság, az erőszakosság, az (ön)destrukció mint végső megoldás mind részei a filmnek, mégis érzékenyen pszichologizál, és a szerelmet, a valakivel való törődés igényét is autentikusan mutatja be.


Koszorús Rita
képzőművész

Tekintve, hogy nincs wifi a szigeten, biztosan vinnék magammal egy sorozatot is. Személy szerint a Black Mirrorra szavazok. Az eredetileg brit sorozatban minden epizód más rendező munkája, és 2011- ben jelent meg először a TV képernyőin. A legújabb részei csak néhány hete bukkantak fel. A sci-fi sorozat az aktuális létünk szociológia tükre, amely szatirikus, dark és gyakran rémisztően igaz.

Mivel szentimentális vagyok (főleg egy vakáción), vinnék egy kedvenc filmet is, amelyet már ezerszer láttam, és még ezerszer meg is fogok nézni. Mégpedig a Laurence Anywayst (Így is, úgy is, Laurence), Xavier Dolan 2012-ben megjelent művét. Nem elcsépelt, hanem ellenkezőleg, egy lírai mély romantika.

A nyári hangulathoz pedig a 80-as évek olasz vidékén játszódó love-storyt választanám. Call me by your name (Szólíts a neveden) a rendező Luca Guadagnino (2017).


Matusek Attila
színházi rendező, színész

Az első, amit mindenképp magammal vinnék, biztosan egy olyan film lenne, amit még nem láttam. Jelenleg az Asteroid cityre (Wes Anderson) és az Oppenheimerre (Christopher Nolan) várok, úgyhogy igazán megjelenhetnének a laptopom merevlemezén. A miértre a rendezők kiléte és az előzetesek megtekintése a válaszom.

A második a Kis-nagy világ lenne Kaufmantól (Synecdoche, New York) a film összetettsége miatt főként. Történet a történetben, ahol színészek játszanak színészeket, akik szintén színészeket játszanak, akik karaktereket stb. – látni kell. Rengeteg hibája van a filmnek, sok sebből vérzik, de nagyon inspiráló. Ha nem lenne semmi más, csak ez a laptopomon, szerintem napokig nem unatkoznék.

Harmadiknak biztosan egy könnyed, szórakoztató filmet választanék. Olyat, ahol nem a látvány és a hang dominál, lévén laptopon elég gyatra ezek minősége egy moziteremhez képest. Valószínűleg egy Monty Python-film lenne, szigorúan magyar szinkronnal: mondjuk a Brian élete.


Molnár Csaba
rendező

Ha végre valahára eljutok nyaralásra, nem vágyok másra, csak kikapcsolódásra, jó evésekre és esti sétálásra. Ha mégis filmet nézni támadna kedvem, inkább a lakatlan szigeti moziba mennék.

Biztosan megnézném Reisz Gábor valamelyik filmjét, mert azok különleges helyet töltenek be a szívemben. Nagyon várom a legújabbat, amelynek címe Magyarázat mindenre, de ehhez kellene egy időgép mert csak októberben mutatják be.

Igazi bűnös élvezetnek ígérkezik

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Ankét

Film

Nyár

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak