Napunk

A zsidók eltűnésével Királyhelmec lelkének egy darabját vágta ki a történelem

Fotó - Napunk
Fotó – Napunk
Királyhelmec és környéke a Napunk fókuszában. Ezeket a dél-szlovákiai sztorikat csak nálunk találod meg.

Ha nem lennének láthatóak a jellegzetes ablakok, na meg a tetődísz, tán régi raktárnak nézné a véletlenül odatévedő, messziről jött ember az elhagyatott épületet Királyhelmec szívében, egy félreeső kis zsákutca legvégén. S valóban, raktár is volt egy ideig. Azelőtt azonban a gyülekezés háza. Zsinagóga.

S ez az omladozó épület talán az utolsó emléke annak, hogy nem is olyan régen, csupán 80 éve a város lakosságának negyedét zsidók tették ki. Iparosok, fuvarosok, orvosok, kereskedők. Aztán jött a második világháború, a soá, majd az elvándorlás. S mostanra nagyon kevesen vannak már a városban, akik emlékeznek rájuk, már csak néhány épület őrzi az emléküket.

Gönczy Bertalannal, Csonkavár urával állunk a zsinagóga előtt, Királyhelmec egykori „zsidónegyedében” – az eldugott zsákutca végében. Július van, meleg és csend – ez a csend egyébként egész Királyhelmecre jellemző, de itt egy kicsit talán még hangosabb. A zsinagóga három rozsdamarta raktárkapuját benőtte a gaz. A befedett ablakok vakon bámulnak a semmibe.  A falak pőrék, vakolat sehol, látszik, hogy hol falazták be a régi ablakokat.

A királyhelmeci zsinagóga. Fotó – Napunk

Gönczy Bertalan körbemutat az ortodox zsinagóga környékén, rámutat egy-egy épületre. „Ennek a családi háznak a helyén volt a haszid zsinagóga, mely kisebb volt, mint ez. A háborút túlélte, az ’50-es években csapott bele a villám, és megsemmisült” – magyarázza, majd a hátunk mögé mutat. „Itt állt a rabbi háza.” Egy teljes közösség emlékezete, mely elfér egy ember tenyerén.

Persze nem a zsinagóga az egyetlen emléke annak, hogy ennek a városnak a lelkét valaha a zsidók is alkották. Nem a második világháborús emlékműre gondolunk, melyen csak mint „elhurcolt zsidó polgártársakra” emlékeznek a helyi zsidó közösségre – más emlékhely egyébként nincs a városban.

Sokkal mélyebben ott van ez az örökség a város szövetében: például a főutcán, ahol egymás mellett állnak a boltok – ezeknek többségét valaha zsidó kereskedők működtették, ahogy az orvosi rendelőket is. Zsidó tulajdonban volt a posta épülete, de fürdő és hitképző iskola is volt Királyhelmecen. Ezekre a dolgokra azonban mára már kevesen emlékezek.

Életkép autókkal. Fotó – Gönczy Bertalan archívuma

Gönczy Bertalan az egyike azoknak, akik próbálják feltérképezni ezt a zsidó örökséget a városban. A munka hatalmas: a helmeci zsidó temetőben például már 228 sírkövet dokumentáltak. Ezeket a dolgokat könyvbe igyekszik rendezni – holott ő maga egyébként református. Először akkor kezdtünk beszélgetni a témáról, mikor megmutatta nekem a Csonkavárat – a vár tövéből néztük a várost, egyenként mutogatta meg nekem az épületeket. Most is ő kalauzol.

Zsidók Királyhelmecen

A bodrogközi zsidóság története több mint 200 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Szórványosan érkezhettek a régióba, családonként, elsősorban a 18. század végén, a nagyobb kereskedelmi központokban telepedtek meg. Leginkább Galíciából érkező, askenázi zsidók telepedtek meg itt – voltak köztük módosabbak is, ám döntő többségük ugyanolyan volt, mint az itt élők.

A törvények értelmében sok olyan munka volt, melyet nem végezhettek, s földet például nem vehettek, csak bérelhettek – ez terelte őket az iparosi, a fuvarozói, vagy épp a kereskedői és pénzügyi pályákra. Imaházaikat a 19. század derekán kezdték el felépíteni, a királyhelmeci ortodox zsinagóga például az 1850-es évek végén épülhetett.

Dollárok és amerikai csekkek – korabeli utcakép Királyhelmecről. Az Amerikába kivándorlók sok ilyet küldtek haza. Fotó – Gönczy Bertalan archívuma

A városban problémamentes volt az együttélés több mint másfél évszázadon át. A zsidó közösség zárt volt ugyan, hiszen nem kötöttek házasságot nem zsidókkal, ám beilleszkedtek a helyiek közé, magyarnak vallották magukat, nem különültek el. A város lakosságának negyedét tette ki a csaknem ezerfős közösség, ortodoxok, haszidok és progresszívek egyaránt. Virágzott a hitélet: a zsidó hitközség 60 év alatt, 1941-ig 300 főről csaknem 900 főre emelkedett, és bár a neológ irányzatra való áttérés nem volt annyira jellemző a Bodrogközre, az asszimiláció látható és tapasztalható volt.

A nyitható tetejű házak

Gönczy Bertalan hívja fel a figyelmemet egy helyi specifikumra, a nyitható tetejű házakra – a nagymamája is egy ilyenben élt. A nyitható tetők a szukkóthoz, a sátrak zsidó ünnepéhez köthetők.

A szukkót örömünnep, hét napig tart. Ekkor a zsidók lombsátrakba költöznek, hogy emlékezzenek arra az időre, mikor őseik a sivatagban vándoroltak. A sátor oldalai lehetnek kőből, ám a tetejét mindenképpen földből növő növényekből kell elkészíteni, összekötözés nélkül, lazán és hézagosan. S az egész nem lehet épített tető alatt.

A nyitható tetejű ház. Fotó – Gönczy Bertalan archívuma

Királyhelmecen így épültek olyan házak, melyeknek tetejének egy részét fel lehet nyitni: alatta voltak a szukkót-sátrak. Gönczy Bertalan szerint négy ilyen épület lehet még a városban.

S az együttélés többnyire zökkenőmentes volt – hiszen a város lakói egymásra voltak utalva. 1941-ben az elérhető adatok szerint

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Királyhelmec

Zsidóság

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak