Nézzen bele a szlovákiai magyar értelmiségiek bőröndjeibe: ezeket a könyveket csomagolták a nyaralásra (ankét)

Ankétunkban a megkérdezett szlovákiai magyar értelmiségiek elmondják, melyik három könyvet vinnék magukkal a nyaralásra.

Valaki egyet sem, mások egy bőröndnyi könyvet is elcipelnének. Egyesek a munkát viszik magukkal a pihenés idejére is, sokan pedig épp attól szabadulnak.

Kérdésünkre Bolemant Lilla, Csanda Máté, Csehy Zoltán, Fiala-Butora János, Gyurász Marianna, Hizsnyai Ildikó, Ilka Viktória, Mészáros András, Németh Zoltán, N. Tóth Anikó, Pataki Tamás, Récsei Noémi, Simon Attila és Szeghy-Gayer Veronika válaszolt.

---

Bolemant Lilla
irodalomtörténész, könyvkiadó

Minden nyaralásra és egyéb kirándulásra könyvekkel felszerelkezve indulok, és általában túlbecsülöm a lehetőségeimet, mert annyi könyvet nem lehet elolvasni a rendelkezésre álló idő alatt. Ha hármat kell megneveznem az idei nyár favoritjai közül, akkor „egy régi, egy új és egy piros” lenne az. A régi Ritoók Emma Egyenes úton egyedül című regénye, amely a nők száz évvel ezelőtti helyzetével ismerteti meg az olvasót: a korszak több lehetséges női sorsát tárja elé.

Az új Costanza Casati Klütaimnésztra című regénye, amely a spártai királylány sorsát új szemmel láttatja, intelligens, szenvedélyes nőként. Bátorság, szerelem, nőiség, anyaság, gyász, szenvedés, bosszú, düh – mind megtalálható a történetben.

A piros (a borító színe miatt) egy csoportterápiás folyamat leírása, amelyet a szerző élt meg, és amely megváltoztatta az életét. Christie Tate A csoport című önéletrajzi könyve sokat segíthet mindenkinek, aki úgy érzi, nem azt az életet éli, amit szeretne, és szabadulni szeretne a depressziótól, az önvádtól, a megfelelési kényszertől – és sok minden mástól, ami gúzsba köti életét.

---

Csanda Máté
művészettörténész

A.) Nem egy szuszra elolvasható:

András Edit: Határsértő képzelet. Kortárs művészet és kritikai elmélet Európa keleti felén (Budapest, 2023). Néhány héttel ezelőtt jelent meg – alig várom, hogy napokon belül belevethessem magam. Ízelítőnek legyen itt elég a tartalomjegyzék: I. Ki húzza meg a határokat? Ki írja a kánont? (Így írunk mi – Így írtok ti – Horizontális művészettörténet); II. Határsáv a szocializmusban (Szocmodernizáció – Szocmacsó – Politikus magánszféra, privatizált politika); III. Őrségváltás a kultúrában (Emlékművek mozgásban – Harmadik típusú találkozások – Forradalmak kihunyó szikrája); IV. Nemzet minden határon túl (Nacionalizmusok – A történelem kísértetei – Képzelt közösségek, magánképzetek).

B.) Egy szuszra elolvasható:

Georges Perec: Kísérlet egy tér megragadására (ez egy általam improvizált cím, ugyanis magyarra, sajnos, még nem lett lefordítva – és mivel franciául meg, horribile dictu, én nem beszélek, ezért németül, Tobias Scheffel fordításában olvasom majd – szintén friss, 2023-as megjelenés). A szerző 1974 őszén három egymást követő napon kiül a párizsi Place Saint Sulpice egyik padjára, és mint afféle íróember, leírja, hogy mi minden történést lát-hall, akkor is, amikor lényegében semmi sem történik (szigorúan megfigyelői üzemmódban: semmi pszichologizálás, semmi „elmélkedés” és introspekció). A triviális, banális, mindennapi eseményszilánkok és -törmelékek finom szövésű, ugyanakkor kórboncnoki pontossággal rögzített élményanyaga.

---

Csehy Zoltán
költő, irodalomtörténész, műfordító

Marcel Proust érzékenysége, hajlékony és muzikális nyelvezete kezdettől elbűvölt. A titokzatos levélíró és más kiadatlan novellák című könyv lényegében Luc Fraisse irodalomtörténeti kommentárokkal ellátott fragmentumgyűjteménye. A szokatlan töredezettség egészen rejtélyesen hat, minden fragmentum csupa titok, sejtelem, áthallás, finomhangolás.

Könnyedebb és derűsebb könyv Kovács András Ferenc Névtelen cserépdarab című verskötete: a könyv fele korábbi időmértékes bravúrverseket tartalmaz, a másik fele C. Licinius Calvus 36 versének magyar „fordítását”. Szellemesség, érzéki játék, és bámulatos verszene: időutazás a végtelenített ókorba.

A fiatal, szubverzív líra szerelmeseinek Pertics Gergő őserőlíráját ajánlom (Megjöttek a döngetők). Ebből a kötetből pl. világosan kiderül, hogy milyen volt antik görögnek lenni, vagy hogy milyen következményekkel jár, ha egy fűszoknyát viselő fiú nem kapja meg apjától a fűkaszát.

---

Fiala-Butora János
jogász, közgazdász, emberi jogi szakértő

Mivel év közben nagyon sok szakmai jellegű könyvet olvasok, a nyaralás során igyekszek behozni valamit a lemaradásomból szépirodalom terén. Idén Visky András Kitelepítés című könyvét, és Nádas Péter legújabb kötetét, a Rémtörténeteket viszem magammal.

Visky könyve a saját családja román gulágon töltött kitelepítését meséli el az 50-es években egy kisfiú (az író) szemszögéből. Több díjat is nyert, nagyon jókat hallottam róla. Titkon várom, hogy megszülessen a szlovákiai magyar nagyregény a mi kitelepítéseinkről, dekrétumokkal terhelt időszakunkról – addig érdeklődéssel olvasom, hogyan élte túl egy hétgyermekes család azokat a megpróbáltatásokat, amelyekről eddig keveset tudtam. Nádas könyveit nagyon szeretem, vele biztosan nem nyúlok mellé.

Harmadiknak pedig Susan McKay Northern Protestants – On Shifting Ground (Északi Protestánsok – Változó talajon) című könyvét viszem magammal, amely észak-írországi protestánsok szemszögéből mutatja be az észak-ír konfliktust. Mivel tavaly Írországban éltem, mélyebben foglalkoztam az észak-ír békefolyamattal. A történetet ír katolikus oldalról ismerem jobban, ezért kíváncsian várom, hogy ez a könyv hogyan mutatja be a különböző brit-protestáns nézőpontokat.

---

Gyurász Marianna
költő, molekuláris biológus

Az első könyv, amit mindenképp elcsomagolok, L. Stipkovits Erika nemrég megjelent, Közelebb önmagunkhoz (HVG Könyvek, 2022) című önismereti kalauza. Könyvhetes zsákmány, Takács Zsuzsi barátnőm ajánlására megvettük mindhárman lányok, ő, Nagy Hajnal Csilla és én. Nagy reményeket fűzök hozzá. Ilyen mondatok szerepelnek a borítón, miszerint „Hogyan érjem el, hogy mások szeressenek?” Miután befejeztem, világuralomra tervezek törni. Vagy csak dolgozom kicsit rosszul kezelt szorongásaimon, kényszereimen, viselkedési mintáimon. De talán mégiscsak világuralomra török inkább.

A második Szerb Antal (A) Pendragon-legendája (Magvető, 2022, a tizenhatodik kiadás javított utánnyomása). Szerb Antalra későn találtam rá, és ezért a késői, homlokon vágó felfedezésért még csak elismerést vagy díjat sem kaphatok, de megelégszem azzal a jutalommal, hogy így, harminc után először foghatom a kezembe legtöbb művét. Csak ezzel tudok rátromfolni a koraművelt, olvasott irodalmárokra, akik mellett sokszor kisbabának érzem magam.

Az esetek többségében nem sikerül egy harmadik kötetet is beletuszkolnom a mindenhová ráncigált hátizsákomba. Ám tegyük fel, hogy sikerül, mert egy nagyon pici, kedves könyvet választok, ami például a zsebembe is beleférne, ha találnék egy vintage boltban egy légies nyári kabátot, amelynek zsebeit pontosan Gužák Klaudia Francia filmjére (Kalligram, 2023) méretezték. De ha nem is abban, valahol mindig lesz számára hely.

Nagy Hajnal Csilla fotója

---

Hizsnyai Ildikó
műfordító, tanár, publicista

Éppen a Man-szigeten kirándulok a fiammal, és nem hoztam magammal könyvet. Naphosszat barangolunk – busszal, gőzössel, lóvasúttal, gyalogosan. Közben beszélgetünk, nézelődünk, ismerkedünk, este pedig rögtön elalszunk, hogy másnap újra kezdhessük a sziget felfedezését.

Máskor sem szoktam olvasnivalót vinni magammal a nyaralásra: sem a hosszabb utakra, sem akkor, ha a közeli tóparton töltöm a szabadságomat. Szeretek ott lenni, ahol vagyok. Ilyenkor az élet történéseit „olvasom”, átadom magamat szeszélyes dramaturgiájának, nem válogatok a műfajokban: hol a hely poézisét élvezem, hol prózai várakozásokkal múlatom az időt, hol pedig az utazás drámai fordulataiban igyekszem pozitív hősként helyt állni.

Régebben útikönyvet, térképet és zsebszótárt is csomagoltam a hátizsákomba, mindezek ma már naprakészen lehívhatók az internetről, egy okostelefonban is elférnek. Sőt, már a noteszt is felváltotta a mobil: kétnyelvű feliratokat fotózok, hangokat gyűjtök.

A sziget hivatalosan kétnyelvű, de anyanyelvként már senki sem beszéli a manx nyelvet, és csak kivételes helyzetekben hallani. Pl. amikor a busz áthalad a tündérek hídján, s a buszvezető felszólítja az utasokat a tündérek köszöntésére, kórusban felhangzik a „Helló, Fairies!”, a helyiek „Laa mie, Mooinjer Veggey!”-t mondanak. A legenda szerint ugyanis aki nem köszön a hídtündérnek (mert pl. elmerült az olvasásban), szerencsétlenség éri. Utazás közben olvasni néha kifejezetten kockázatos is lehet.

---

Ilka Viktória
szoptatási és hordozási tanácsadó, dúla, szülésjogokkal foglalkozó jogász

Először jót mosolyogtam a kérdésen, hiszen két kisgyermeket nevelő szülőként valószínűleg egyetlen könyv végére sem érnék el a családi nyaraláson. Tételezzünk fel azonban egy idilli nyaralást, ahol a gyerekek békésen és biztonságosan elfoglalják magukat, így a szülőknek elég idejük jut szabadon választott tevékenységekre, például olvasásra.

Két könyvet választottam. Az egyik már egy ideje az éjjeli szekrényemen pihen, várva, hogy végre kinyissam és alig bírjam letenni. Mindig így szokott lenni. Egy nagyon különleges barátnőmtől kaptam kölcsön, így talán még többet jelent számomra. Noah Gordon Az orvosdoktor című regénye a 11. századi Angliában, majd a kelet-ázsiai birodalmakban játszódik. Főszereplője kézrátétellel megérzi az adott személy közelgő halálát. Miután elveszíti édesanyját, egy vándorló borbély mellé szegődik, aki beavatja a gyógyítás világába. Hajtja a tudásvágy, ezért Perzsiába utazik orvoslást tanulni. Zsidónak álcázza magát, mert keresztényként azonnali halál várna rá az arab világban. Egy igazi kalandregény, sok-sok utazással, hű korrajzzal, számos mellékszereplővel, megannyi történéssel, izgalommal, érzelemmel, élettörténettel.

A másik könyv egy olyan olvasmány, melynek már a megjelenése előtt biztos voltam benne, hogy bekerül a könyvtáramba. Dúla lévén közel áll hozzám a szülés témaköre. Béres Edina egy jelenleg is tevékenykedő magyarországi bába (értsd: egyetemet végzett szülésznő, aki bábai, holisztikus szemlélettel otthonszüléseket kísér). A Maga ki?! – Történetek születésről, életről, halálról – Egy XXI. századi bába írásai című regényében általa kísért szülések történeteit olvashatjuk, bemutatja az otthonszülés valódi mivoltát, a bábai jelenlét, alázat milyenségét. Mindezt átható személyességgel, őszinte kitárulkozással, bölcsességgel, varázslatos köntösben. Most aztán kedvet is kaptam hozzá. Adok egy esélyt ennek az idilli nyaralásnak, s ez utóbbi könyvet mindenképpen elviszem magammal. A többit pedig az életre bízom.

---

Mészáros András
filozófus, egyetemi tanár

Három, keletkezésének ideje és tartalma szempontjából eltérő könyvet csomagoltam be magamnak. Az első a középkori francia irodalom legnagyobb bestsellere, a két szerzőtől származó allegorikus Rózsaregény, amelynek első része a lovagi szerelem „kézikönyve”, a második pedig az ettől sokban eltérő és az averroizmus befogadásáról is tanúskodó „természetes” szerelem bemutatása. A fő ok, ami miatt most olvasom végig ezt a terjedelmes, 28 558 sorból álló verses regényt, hogy rábukkanjak a Jean de Meun által írt második rész azon passzusaira, amelyeket a francia irodalom első vitájában 1401 és 1402 között Christine de Pisan, az olasz származású, de francia nyelvű írónő kifogásolt, kiállva ezzel a nők jogai mellett abban az időben, amikor még ez szinte elképzelhetetlen tett volt.

A második könyv – micsoda véletlen! – az eredetileg medievalista irányultságú Umberto Eco régóta a polcon heverő, Óriások vállán című esszégyűjteménye, amelyik egy előadássorozatának a darabjait tartalmazza. Ezek az összehasonlító irodalomtörténet legjobb hagyományait felelevenítő írások a motívumvándorlás rendkívül izgalmas kultúrtörténeti világába vezetnek be. Az ilyen szövegeket csak a teljes felszabadultság állapotában szabad és illik olvasni.

A harmadik pedig Liszka József minap megjelent Kísérletek című cikkgyűjteménye. Ezt a könyvet azért viszem magammal, mert Jóska sokszor az enyéimhez hasonló gondolatokat szokott megfogalmazni, csak jóval precízebben és plasztikusabban. Hasonszőrűektől is érdemes tanulni.

---

Németh Zoltán
költő, irodalomtörténész, szerkesztő, a Bázis társelnöke

A nyár olvasás szempontjából semmiben sem különbözik az év többi időszakától. Mindenképpen hurcolni fogom magammal André Ferenc kepler horoszkópírás közben letér a pályájáról (Jelenkor, 2023) című verseskötetét, valamint a Švejk 100 (Cser Kiadó, 2021) antológiát, benne Száz Pál, Szeifert Natália, Parti Nagy Lajos, Kukorelly Endre, Bencsik Orsolya, Vida Gábor, Bánki Éva és mások novelláival – az alsósztregovai Madách-konferencia, illetve a krakkói (Jagelló Egyetem) Švejk-konferencia miatt.

Továbbá tervben van Jonathan Culler Irodalomelmélete (Tempevölgy, 2022) Füzi Péter és Pikó András Gáspár fordításában, Tóth Erzsébet Fanni és Vibók Ildi beszÉLJ! (Kulcslyuk Kiadó, 2021) című feldolgozásregénye, a Nem ​lövöm fejbe magam című kortárs amerikai líraantológia (Petőfi Kulturális Ügynökség, 2022) Gerevich András, Simon Márton, Deres Kornélia, Závada Péter és mások fordításában, illetve Magdalena Grzebałkowska Petneki Noémi fordításában megjelent 1945. Háború és béke (Gondolat Kiadó, 2023) című könyve. Továbbá narcisztikus perverzióként végre Nagy Csilla Objekty na výstave. Poézia Zoltána Németha (Madách, 2022, ford. Galina Sándorová) című monográfiáját is el kéne már olvasnom…

---

N. Tóth Anikó
író, irodalomtörténész, a Bázis társelnöke

A nyárra feladatolvasmány-tervek vannak (az őszi konferenciák megalapozásai), de örömolvasásra is szánok időt: számos könyv várakozik a sorára türelmetlenül vagy épp ráérősen, és akad olyan is, amit még feltétlenül be kell szereznem. Az ankét-felkérés három könyvre szólt, nos, Tompa Andrea Sokszor nem halunk meg, Rakovszky Zsuzsa Az idők jelei és Bogyó Noémi #házibuli című kötete vezeti a nyári listám. Fontos szerzőim. Szövegeik behúznak, megvilágítanak, meglepnek, felkavarnak. Nehéz lesz eldönteni, melyikkel kezdjem.

---

Pataki Tamás
a Kompromisszum polgári társulat aktivistája, Érsekújvár

Klasszikus zenemesék: A négy évszak egy nap alatt – kislányunk nemrég múlt másfél éves. Az esti rutin része a meseolvasás, amit a nyaraláson se hagynánk ki. Az említett könyv a Diótörő után a második a sorozatból, a mese mellett nyomogathatja a zenerészleteket elindító gombokat is.

Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra. A szerző korábbi könyvei, a Sapiens és a Homo Deus nagyon tetszettek, időnként visszatérek egy-egy inspiratív fejezethez. Harari a Héber Egyetem professzora, rendszeresen meditáló buddhista sztártörténész. Információval elárasztott világunkban képes komplexen, felülről értelmezni a múlt, jelen és jövő várható eseményeit, legnagyobb kihívásait, mindezt nagyon szórakoztató és olvasmányos stílusban. AI, algoritmusok, automatizáció, civilizációs hatások. Interszubjektív valóságok, amelyet a társadalom közös hitrendszerei hoznak létre: vallások, liberalizmus, nacionalizmus, emberi jogok stb. Orbán Viktor kedvenc könyveinek melegházasságban élő szerzője Netanjahu tervezett igazságügyi reformja ellen kirobbant tiltakozáshullám kapcsán kijelentette, hogy nem akar egy Magyarországhoz hasonló illiberális rezsimben élni, igaz, négy okot is felsorolt, hogy Izrael miért lenne antidemokratikusabb. A 21 lecke a 21. századra könyve legalább ennyire aktuális témákkal foglalkozik, remek kikapcsolódásnak ígérkezik.

---

Récsei Noémi
műsorvezető

Az idei nyári olvasmányaim középpontjában a családon és a társadalmon belül békés együttélés áll, ennek jegyében ajánlom (és olvasom) a következőket:

L. Stipkovits Erika: Nagyszülők a kispadon? Szülői élethelyzetemből adódóan előnyben részesítem a szakirodalom színes palettájából a szülőknek, nagyszülőknek szánt irodalmat, olyan szakkönyveket, amelyek a békés együttélést, a közös gondolkodást szorgalmazzák. Életízű könyv hétköznapi történetekkel.

Angela Murinai: 10 ​okom a haragra (Nőnek lenni egy macsó világban). Angela Murinai feminista alapművét a női lét hivatkozási alapjaként tartom számon, még akkor is, ha a könyv – véleményem szerint – sokkal kisebb olvasói tábort szólított meg a vártnál. Murinai könyve olyan problémaköröket érint és dolgoz fel, melyekkel nők napi szinten szembesülnek. Sok más mellett a társadalmi dialógus ígéretét hordozza magában a 10 okom a haragra.

Elena Lacková: Narodila som sa pod šťastnou hviezdou. Elena Lacková műve olyan világba kalauzolja olvasóját, amelytől gyakran elzárkózik a többségi társadalom. A nyitott és érdeklődő olvasó a roma kisebbség életét, szokásait, habitusát láthatja egészen testközelből.

Fotó: MTAphoto

---

Simon Attila
történész

A nyaralásra mindig több könyvet viszek magammal, és mivel idén autóval utazunk, és nincs mennyiségi- és súlykorlát sem, így négy, de lehet, hogy öt könyv is a bőröndbe kerül. Biztos ott lesz Knausgard Harcom sorozatának a következő kötete, mivel a norvég szerző könyvei olyan elmélyült figyelmet követelnek, hogy csak nyaralás idején, esetleg a karácsonyi nyugalom időszakában szoktam elővenni őket. Emellett elviszem Krusovszky Dénes új regényét, a Levelek nélkül címűt, amelyről ugyan nem tudok semmi, de szeretem az írásait.

Valószínűleg becsomagolok egy könnyed krimit vagy sci-fit is, azokra a percekre, amikor épp erre lesz kedvem, és még valamilyen történelmi szakkönyvet is – mégiscsak ez a szakmám. Az ötödik pedig biztosan Váncsa Lakoma című sorozatának az itáliai konyhával foglalkozó része lesz. Ezzel fogok adózni a hely szellemének, illetve Váncsa könyve segít majd a nyaralás kulináris részében bennünket. Ja igen, és lesz még nálam egy vagy két útikönyv is, de azt nem számolom. Úgyhogy készülök, és már előre örülök a mediterrán reggeleknek, amikor egy korai úszás után, egy korai itallal a kezemben nekiállok olvasni.

---

Szeghy-Gayer Veronika
történész

Mostanság nagyon ritkán adatik meg, hogy pihenésként vagy kikapcsolódásból olvassak könyvet, de általában is igaz rám, hogy nehezen tudom elválasztani a munkát és a szabadidőt. Ebből kifolyólag a családi nyaralásra is mindig elhurcolok magammal néhány olyan könyvet, amit aztán a munkám során is felhasználok. Ezen a nyáron mindenképpen elolvasom Móricz Zsigmond Jolsva városában játszódó, Az Isten háta mögött című kisregényét, mivel korábban sosem olvastam és ősszel be kell fejeznem egy Remete Lászlóról szóló tanulmányt. Remete zsidó származású evangélikus lelkész volt, aki 1939 és 1944 karácsony között Jolsván szolgált és magyarként részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelésben, ezért miután a Gestapo megkínozta, Hlinka gárdisták 1945 elején tömegsírba lőtték. Móricz műve reményeim szerint segít majd, hogy jobban belehelyezkedjek a kisvárosi miliőbe, ahol Remete is működött.

Ezenkívül Július Satinský humoros esszégyűjteményét, a Moji milí Slovácit [Kedves Szlovákjaim] és egy szakkönyvet, Tomas Sniegon Vanished History: Holocaust in the Czech and Slovak Historical Culture kötetét szeretném mindenképpen befejezni nyár végéig.