Nézzen bele a szlovákiai magyar értelmiségiek bőröndjeibe: ezeket a könyveket csomagolták a nyaralásra (ankét)
Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!
Ankétunkban a megkérdezett szlovákiai magyar értelmiségiek elmondják, melyik három könyvet vinnék magukkal a nyaralásra.
Valaki egyet sem, mások egy bőröndnyi könyvet is elcipelnének. Egyesek a munkát viszik magukkal a pihenés idejére is, sokan pedig épp attól szabadulnak.
Kérdésünkre Bolemant Lilla, Csanda Máté, Csehy Zoltán, Fiala-Butora János, Gyurász Marianna, Hizsnyai Ildikó, Ilka Viktória, Mészáros András, Németh Zoltán, N. Tóth Anikó, Pataki Tamás, Récsei Noémi, Simon Attila és Szeghy-Gayer Veronika válaszolt.
Bolemant Lilla
irodalomtörténész, könyvkiadó
Minden nyaralásra és egyéb kirándulásra könyvekkel felszerelkezve indulok, és általában túlbecsülöm a lehetőségeimet, mert annyi könyvet nem lehet elolvasni a rendelkezésre álló idő alatt. Ha hármat kell megneveznem az idei nyár favoritjai közül, akkor „egy régi, egy új és egy piros” lenne az. A régi Ritoók Emma Egyenes úton egyedül című regénye, amely a nők száz évvel ezelőtti helyzetével ismerteti meg az olvasót: a korszak több lehetséges női sorsát tárja elé.
Az új Costanza Casati Klütaimnésztra című regénye, amely a spártai királylány sorsát új szemmel láttatja, intelligens, szenvedélyes nőként. Bátorság, szerelem, nőiség, anyaság, gyász, szenvedés, bosszú, düh – mind megtalálható a történetben.
A piros (a borító színe miatt) egy csoportterápiás folyamat leírása, amelyet a szerző élt meg, és amely megváltoztatta az életét. Christie Tate A csoport című önéletrajzi könyve sokat segíthet mindenkinek, aki úgy érzi, nem azt az életet éli, amit szeretne, és szabadulni szeretne a depressziótól, az önvádtól, a megfelelési kényszertől – és sok minden mástól, ami gúzsba köti életét.
Csanda Máté
művészettörténész
A.) Nem egy szuszra elolvasható:
András Edit: Határsértő képzelet. Kortárs művészet és kritikai elmélet Európa keleti felén (Budapest, 2023). Néhány héttel ezelőtt jelent meg – alig várom, hogy napokon belül belevethessem magam. Ízelítőnek legyen itt elég a tartalomjegyzék: I. Ki húzza meg a határokat? Ki írja a kánont? (Így írunk mi – Így írtok ti – Horizontális művészettörténet); II. Határsáv a szocializmusban (Szocmodernizáció – Szocmacsó – Politikus magánszféra, privatizált politika); III. Őrségváltás a kultúrában (Emlékművek mozgásban – Harmadik típusú találkozások – Forradalmak kihunyó szikrája); IV. Nemzet minden határon túl (Nacionalizmusok – A történelem kísértetei – Képzelt közösségek, magánképzetek).
B.) Egy szuszra elolvasható:
Georges Perec: Kísérlet egy tér megragadására (ez egy általam improvizált cím, ugyanis magyarra, sajnos, még nem lett lefordítva – és mivel franciául meg, horribile dictu, én nem beszélek, ezért németül, Tobias Scheffel fordításában olvasom majd – szintén friss, 2023-as megjelenés). A szerző 1974 őszén három egymást követő napon kiül a párizsi Place Saint Sulpice egyik padjára, és mint afféle íróember, leírja, hogy mi minden történést lát-hall, akkor is, amikor lényegében semmi sem történik (szigorúan megfigyelői üzemmódban: semmi pszichologizálás, semmi „elmélkedés” és introspekció). A triviális, banális, mindennapi eseményszilánkok és -törmelékek finom szövésű, ugyanakkor kórboncnoki pontossággal rögzített élményanyaga.
Csehy Zoltán
költő, irodalomtörténész, műfordító
Marcel Proust érzékenysége, hajlékony és muzikális nyelvezete kezdettől elbűvölt. A titokzatos levélíró és más kiadatlan novellák című könyv lényegében Luc Fraisse irodalomtörténeti kommentárokkal ellátott fragmentumgyűjteménye. A szokatlan töredezettség egészen rejtélyesen hat, minden fragmentum csupa titok, sejtelem, áthallás, finomhangolás.
Könnyedebb és derűsebb könyv Kovács András Ferenc Névtelen cserépdarab című verskötete: a könyv fele korábbi időmértékes bravúrverseket tartalmaz, a másik fele C. Licinius Calvus 36 versének magyar „fordítását”. Szellemesség, érzéki játék, és bámulatos verszene: időutazás a végtelenített ókorba.
A fiatal, szubverzív líra szerelmeseinek Pertics Gergő őserőlíráját ajánlom (Megjöttek a döngetők). Ebből a kötetből pl. világosan kiderül, hogy milyen volt antik görögnek lenni, vagy hogy milyen következményekkel jár, ha egy fűszoknyát viselő fiú nem kapja meg apjától a fűkaszát.
Fiala-Butora János
jogász, közgazdász, emberi jogi szakértő
Mivel év közben nagyon sok szakmai jellegű könyvet olvasok, a nyaralás során igyekszek behozni valamit a lemaradásomból szépirodalom terén. Idén Visky András Kitelepítés című könyvét, és Nádas Péter legújabb kötetét, a Rémtörténeteket viszem magammal.
Visky könyve a saját családja román gulágon töltött kitelepítését meséli el az 50-es években egy kisfiú (az író) szemszögéből. Több díjat is nyert, nagyon jókat hallottam róla. Titkon várom, hogy megszülessen a szlovákiai magyar nagyregény a mi kitelepítéseinkről, dekrétumokkal terhelt időszakunkról – addig érdeklődéssel olvasom, hogyan élte túl egy hétgyermekes család azokat a megpróbáltatásokat, amelyekről eddig keveset tudtam. Nádas könyveit nagyon szeretem, vele biztosan nem nyúlok mellé.
Harmadiknak pedig Susan McKay Northern Protestants – On Shifting Ground (Északi Protestánsok – Változó talajon) című könyvét viszem magammal, amely észak-írországi protestánsok szemszögéből mutatja be az észak-ír konfliktust. Mivel tavaly Írországban éltem, mélyebben foglalkoztam az észak-ír békefolyamattal. A történetet ír katolikus oldalról ismerem jobban, ezért kíváncsian várom, hogy ez a könyv hogyan mutatja be a különböző brit-protestáns nézőpontokat.
Gyurász Marianna
költő, molekuláris biológus
Az első könyv, amit mindenképp elcsomagolok, L. Stipkovits Erika nemrég megjelent, Közelebb önmagunkhoz (HVG Könyvek, 2022) című önismereti kalauza. Könyvhetes zsákmány, Takács Zsuzsi barátnőm ajánlására megvettük mindhárman lányok, ő, Nagy Hajnal Csilla és én. Nagy reményeket fűzök hozzá. Ilyen mondatok szerepelnek a borítón, miszerint „Hogyan érjem el, hogy mások szeressenek?” Miután befejeztem, világuralomra tervezek törni. Vagy csak dolgozom kicsit rosszul kezelt szorongásaimon, kényszereimen, viselkedési mintáimon. De talán mégiscsak világuralomra török inkább.
A második Szerb Antal (A) Pendragon-legendája (Magvető, 2022, a tizenhatodik kiadás javított utánnyomása). Szerb Antalra későn találtam rá, és ezért a késői, homlokon vágó felfedezésért még csak elismerést vagy díjat sem kaphatok, de megelégszem azzal a jutalommal, hogy így, harminc után először foghatom a kezembe legtöbb művét. Csak ezzel tudok rátromfolni a koraművelt, olvasott irodalmárokra, akik mellett sokszor kisbabának érzem magam.
Az esetek többségében nem sikerül egy harmadik kötetet is beletuszkolnom a mindenhová ráncigált hátizsákomba. Ám tegyük fel, hogy sikerül, mert egy nagyon pici, kedves könyvet választok, ami például a zsebembe is beleférne, ha találnék egy vintage boltban egy légies nyári kabátot, amelynek zsebeit pontosan Gužák Klaudia Francia filmjére (Kalligram, 2023) méretezték. De ha nem is abban, valahol mindig lesz számára hely.
Nagy Hajnal Csilla fotója
Hizsnyai Ildikó
műfordító, tanár, publicista
Éppen a Man-szigeten kirándulok a fiammal, és nem hoztam magammal könyvet. Naphosszat barangolunk – busszal, gőzössel, lóvasúttal, gyalogosan. Közben beszélgetünk, nézelődünk, ismerkedünk, este pedig rögtön elalszunk, hogy másnap újra kezdhessük a sziget felfedezését.
Máskor sem szoktam olvasnivalót vinni magammal a nyaralásra: sem a hosszabb utakra, sem akkor, ha a közeli tóparton töltöm a szabadságomat. Szeretek ott lenni, ahol vagyok. Ilyenkor az élet történéseit „olvasom”, átadom magamat szeszélyes dramaturgiájának,
