Zeneterapeutaként egy régi álmom válhat valóra, mondja A Dalból ismert királyhelmeci énekesnő
Előadóművész, zeneszerző, énektanár, gyógypedagógus, logopédus, meseterapeuta, nemrég pedig elkezdte a zeneterapeuta-képzést is. Interjú egy meglepően sokoldalú királyhelmeci énekesnővel.
Palágyi Ildikó neve A Dal című tehetségkutató műsor után vált széles körben ismertté, de sokoldalú tehetségét már ezelőtt is megmutatta jazzénekesnőként. Első, angol nyelvű dalokat tartalmazó, Salt című nagylemeze 2018-ban jelent meg. Nemrég új anyaggal jelentkezett, a rendkívül személyes hangvételű Körbeér című kislemezzel, amelyet tavasszal mutatott be állandó zenésztársaival a Magyar Zene Házában.
Palágyi Ildikó a dalszerzés mellett aktív pedagógus és segítő szakember, 2018 óta a Zeneakadémia Pedagógia Tanszékének oktatója, két éve pedig beiratkozott a Pécsi Tudományegyetem művészetterápia-zeneterápia szakirányú továbbképzésére.
A sokoldalú énekest arról is kérdeztük:
- miben inspirálta őt a nagyapja;
- mit adott neki Királyhelmec;
- mit szól a Budapest Jazz Club „majdnem” bezárásához;
- mi vonzotta őt a zeneterápiához.
Tavaly részt vettél A Dal című tehetségkutató műsorban. Hogyan értékeled ezt a szereplést, milyen pozitív hozadékai voltak azon túl, hogy jóval szélesebb körben ismerhették meg a zenédet?
Nehéz kérdés. Igazából ugyanazt csinálom azóta is, amit A Dal előtt is csináltam. Olyan hatalmas változás nem történt az életemben, viszont sok hasznos tapasztalatot gyűjtöttem. Nagyon más egy ilyen műsorban szerepelni, mint mondjuk egy hagyományos koncertet adni.
Jazz-zenészként nagyon fontos számomra a pillanat varázsa, egy dalt soha nem játszunk el kétszer ugyanúgy. A zenélés mindig egy jelen idejű interakció a színpadon álló zenészek és a közönség között. Egy TV műsor forgatókönyve ennél sokkal kötöttebb, és azt a sok embert is csak elképzelni tudjuk, aki hallgat minket.
A Dalban való szereplést kihívásként fogtam fel, úgy éreztem, szívesen próbára tenném magamat ebben a közegben is. Arra is jó volt, hogy kilépjek a komfortzónámból, azóta talán még könnyebben merészkedek ismeretlen terepre. A legnagyobb leckét számomra az eltérő hangtechnika adta, mély víz volt a javából.
Fontos volt számodra, hogy az első magyar nyelvű dalodat ilyen formában is elismerték?
Abszolút. Számos olyan visszajelzés érkezett, amelyek arra ösztönöztek, hogy ezen a vonalon folytassam.
A különféle platformokon nemrég megjelent négy új dallal a Körbeér című EP. Kilátásban van egy nagylemez is?
Úgy döntöttem, hogy a Körbeér dalai nem fognak nagylemezen megjelenni, mert így alkotnak szerves egységet. Ezért készítettünk ebből a kis dalcsokorból néhány fizikai példányt is, hogy a fizikai világban is maradjon lenyomata ezeknek a daloknak.
A nagylemezre teljesen új dalokat tervezek. Aki ellátogat a koncertjeimre, az hallhat olyan különlegességeket is, amelyek a kislemezre nem kerültek fel, de később biztosan megjelennek egy kiadványban. Nagyon jól esik most elmerülni a magyar nyelvű dalszerzésben, bízom benne, hogy jövőre elkészülhet a nagylemez.
Ezzel párhuzamosan egy másik zenei projekten is dolgozom. Ezt tartom most az egyik legizgalmasabb új szakmai kihívásnak az életemben.
Erről mit árulhatsz el?
Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.
