Félnek az iskolarendszer változásától a szlovákiai magyar pedagógusok – de nem engedik el a kezüket (interjú)
- Komárom és környéke a Napunk fókuszában. A szlovákiai magyarok történeteiről és problémáiról írunk, egyenesen a régiókból. Ezeket a dél-szlovákiai sztorikat csak nálunk találod meg.
Kosár Mónika, az Országos Közoktatási és Ifjúsági Intézet (NIVAM) munkatársa, a Regionális Pedagógustámogató Központok koordinátora szerint a pedagógusok egy része valóban tart és aggódik az alapiskolákra váró változásoktól, ugyanakkor egyre többen jelzik, hogy egyeztetni szeretnének a közoktatási reform gyakorlati kérdéseiről.
Három magyar alapiskola szeptembertől teszteli a háromciklusos rendszer bevezetését, a bizonyítványosztás ellenére nekik fel kell készülniük az első évfolyamra, és ki kell dolgozniuk az iskolai dokumentumokat, az oktatási stratégiákat a nyári vakáció alatt.
Elengedhetetlen, hogy megváltozzon a pedagógusok gondolkodásmódja, hiszen a szerepük is megváltozik. Már nem ismeretet kell átadni a diákoknak, hanem készségek megszerzésében és elsajátításában kell őket segíteni – mondja Kosár Mónika, aki szerint az iskoláknak már első osztálytól arra kellene fókuszálniuk, hogy minél inkább önállóak legyenek a tanulók.
A korábban iskolaigazgatóként és tanfelügyelőként tevékenykedő Kosár Mónikát az alapiskolákat érintő változásokról kérdeztük. Beszélgetésünkből kiderül, hogy:
- milyen konkrét pozitívumokat hoz a ciklusos rendszerre való átállás az 1–3. évfolyamban,
- miért nem olvassák a pedagógusok az Állami pedagógiai programot és a standardokat, illetve kapnak-e segítséget az új tantervek kidolgozásához,
- milyen változás tapasztalható az utóbbi években a magyar alsó tagozatos alapiskoláknál, illetve fontolóra veszik-e a második ciklussal, vagyis az 5. évfolyammal való bővülést,
- mikorra készülhetnek el az első évfolyam új tankönyveinek munkaverziói.
Májustól tájékoztató szemináriumokat tart az Országos Közoktatási és Ifjúsági Intézet komáromi irodája a magyar iskolák vezetőinek, alsó tagozatos pedagógusainak. Hány találkozót tartottak eddig és milyen szemináriumokkal készülnek még a pedagógusoknak?
Négy infoszemináriumon vagyunk túl. Kettőt – egyet-egyet szlovákul és magyarul – tartottunk Komáromban, a magyar iskoláknak további két szemináriumot szerveztünk Dunaszerdahelyen és Érsekújvárban. Az iskolaigazgatók kérték, hogy az iskolákban a tantestületeknek is adjuk át a reformmal kapcsolatos információkat, megígértük, hogy keresni fogjuk ennek a lehetőségét.
Bár központilag osztották le a szemináriumok helyszínét, de minket semmi nem gátol abban, hogy szakmai találkozók keretében tájékoztassuk a kollégákat a reformmal kapcsolatos tudnivalókról, hogy az iskolák tudják, mi várható, hogy legyen egy kis biztonságérzetük.
A komáromi központ feladata segíteni a magyar iskolákat a tartalmi reformra és a háromciklusos rendszerre való átállásban. Terveznek még további tájékoztatókat a magyar iskoláknak?
Egyrészt azokat a tantestületeket fogjuk tájékoztatni, amelyek igénylik, de kaptunk megkeresést a pedagógusszövetség egyik területi választmányától is, az igazgatók azt kérték, hogy részletesebben és gyakorlati szempontból megközelítve beszélgessünk a változásokról. Nem előadást szeretnének, hanem teret arra, hogy megvitassuk az ötleteiket, az elképzeléseiket, és szeretnék megosztani a meglátásaikat, a gondolataikat.
Az apátia vagy a félelem nagyobb a pedagógusok és iskolavezetők körében az újdonságokkal kapcsolatban?
A szemináriumok elején láttuk a tekintetekben a rémületet. Látszott, hogy féltek, milyen változások lesznek, azok hogyan érintik majd őket, hogyan fogják azokat bevezetni és átadni a kollégáknak? De az ötórás szeminárium végére megnyugszanak a kollégák. Egyrészt, mert nincs új a nap alatt, másrészt pedig látják, hogy nem két hónap alatt, hanem hosszú távon kell átállni a három ciklusra, ráadásul a támogató rendszer is ki van építve.
Már gondolkodunk a tankönyvekről, a tesztelésről, a módszertani útmutatókról, a hangos prezentációkról, ezek mind segítik a pedagógusokat abban, hogy saját tantervet alakítsanak ki, saját programot írjanak az iskolájukra. Látják azt is, hogy a regionális központok és a mentorok által is segítséget kapnak.
Nem csak az intézményvezető felelőssége lesz, hogy a kollégák átálljanak az innovatív módszerek használatára, és megváltozzon a gondolkodásmódjuk. Mert valójában leginkább arra van szükség, hogy megváltozzon a pedagógusok hozzáállása, mert a pedagógusok szerepe is megváltozik. A pedagógusoknak teret és lehetőséget kell adniuk a diákoknak, hogy megszerezzék a tudást, kísérletezéssel, a világhálón való kutakodással vagy valamilyen szöveg feldolgozásával, de már a diáknak kell megszereznie azt az információt, amit korábban simán közöltünk vele. Többen jelezték, hogy ősszel jelentkeznek majd a tesztprogram kísérleti tesztelésébe, mert látják, hogy támogatást kapnak az átálláshoz.
2026-tól fokozatosan az összes iskola átáll a háromciklusos rendszerre, mely tartalmi reformmal jár együtt. Melyek azok a legnagyobb változások, amelyekre minden iskolának és pedagógusnak fel kell készülnie az előttünk álló három év alatt?
Először is a pedagógusok gondolkodásmódjának kell megváltoznia, miként említettem, már nem ismeretet kell átadni a diákoknak, hanem készségek megszerzésében és elsajátításában kell őket segíteni. Olyan készségeket kell megtanítani nekik, melyekkel képes megszerezni a tudást, képes kiértékelni az információt, hogy összefüggésekben tudjon gondolkodni, hogy együtt tudjon működni az osztálytársaival, hogy tudja, hol keresse a választ a kérdéseire.
Leegyszerűsítve olyan készségeket kell megtanítani, amelyekkel az iskolából kikerülve is helyt tud állni a mindennapi életben, de a középiskolában és az egyetemen is képes boldogulni. Úgy is, hogy senki nem fogja a kezét, nem kap kész jegyzeteket. Az iskoláknak már első osztálytól arra kellene fókuszálniuk, hogy minél inkább önállóak legyenek a tanulók, és felelősséget vállaljanak azért, ahogy tanulnak és amit megtanulnak.
Szeptembertől három magyar tesztiskolában kezdik el bevezetni a háromciklusos rendszert, őket a mentorközpont és a NIVAM is segíteni fogja. Utóbbinak mi lesz a feladata?
A szakmai fejlesztő pedagógusaink abban segítik az iskolákat, hogy értékeljék a helyzetüket, elvégezzenek egy helyzetelemzést, amennyiben ilyen elemzése nincs az iskolának. Ez lehet kérdőíves felmérés vagy SWOT-elemzés, de mindenképpen legyen egy visszacsatolása a szülőktől, a diákoktól, a kollégáktól az erős oldalaikról, a fejlesztendő területekről.
A fejlesztő pedagógusaink ez alapján segítenek az iskola kollektívájának, hogy saját víziót fogalmazzanak meg, saját célokat tűzzenek ki, majd pedig ezeket a célokat le tudják bontani a ciklusokra. A Regionális Pedagógustámogató Központok mentorai abban fogják segíteni az iskolákat, hogy ez a program meg is valósuljon az iskolában.
Ha például az iskola kidolgoz egy új értékelőrendszert, akkor azt használják is a pedagógusok, vagy ha az iskola eldönti, hogy kooperatív módszereket szeretne használni, akkor segítik a pedagógusokat, hogy valóban gyakran használják a kooperatív módszereket, illetve ha az élményalapú pedagógia bevezetése mellett dönt a tantestület, akkor annak alkalmazásában segítik a kollégákat.
Tehát a NIVAM a program formai oldalának a megvalósítását támogatja, a mentorok pedig a közösségi munkát, azt a munkát, amit a nevelőtestületnek együtt kell megvalósítania, mert egy igazgató képtelen az összes pedagógusát vezetni ebben az átállásban.
A komáromi tájékoztatón ön is egyike volt azoknak, akik arra biztatták az iskolákat, hogy ne várják meg az utolsó évet, hanem mielőbb kezdjenek el dolgozni az átálláson. Ha most iskolaigazgató lenne, milyen lépéseket tenne, hogy az iskolája felkészüljön a ciklusos rendszerre?
Az Állami pedagógiai programban megfogalmazott víziók alapján, hogy milyen optimális állapotot, tudást kellene a tanulókkal elérni, én első lépésben felmérném az iskolám állapotát.
Mire figyelne konkrétan?
A tanítási órára, a klímára, az együttműködésre, a tanulók aktivizálására, hogy milyen mértékben vannak bevonva az órákba, mit tanulnak meg és sajátítanak el az iskolában, mennyire hatékony az iskolai tanulás, milyen mértékben számíthatunk arra, hogy a tanulók otthon tanulnak, mert jó lenne, ha minél nagyobb lenne ez a hozzáadott pedagógiai érték, hiszen a PISA felmérésekből tudjuk, hogy ha a szülő igényes és foglalkozik a gyerekkel, akkor jobb eredményt ér el az iskola is.
Az eredmények alapján kidolgoznék egy stratégiai tervet, amely érintene minden tantárgyat, amelybe lehet, hogy bekerülne egy új módszer bevezetése és a pedagógusok valamilyen témakörön belüli továbbképzése. Külön figyelmet szentelnék az értékelőrendszerünk elemzésének, hogy mennyire támogató és fejlesztő jellegű, vagy csak szumatív és végleges. A formatív értékelésnek ugyanis az volna a lényege, hogy a gyerek menet közben kapjon visszacsatolást, hogy mit értelmezett hibásan, hogy azt maga is ki tudja javítani. Én ezekkel kezdeném.
A tartalmi reform dokumentumainak véleményezésekor a magyar pedagógusokra jobbára az érdektelenség és az apátia volt jellemző. Ön szerint változott már a helyzet?
Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.
