Napunk

Mihez kezdjünk a hisztiző gyerekkel? A logikus magyarázatok nem hatnak, az erőteljes érzelmek akkor csillapodnak, ha a gyerek érzi, hogy meghallgatjuk

Illusztrációs kép - Adobe Stock
Illusztrációs kép – Adobe Stock

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Jana Bašnáková pszichológus szerint a logikus magyarázatok egy olyan helyzetben, amikor a gyerek erős érzelmeket él át, ahhoz hasonlíthatók, mintha „japánul kezdenénk el beszélni egy olyan valakivel, aki nem ismeri a nyelvet”.

A szakemberrel a gyerekek hisztirohamairól és azok kezelési módjairól beszélgettünk. Szerinte a gyerek tudja, hogy nem szabad harapni vagy rúgni, de amikor erős érzelmek irányítják, nem képes uralkodni magán.

Jana Bašnáková a hollandiai Nijmegenben található Donders Centre for Cognitive Neuroimaging kutatóközpontban dolgozik. Társszerzője a népszerű Pszichológia a szerető szülőknek (Az első év a babával) című könyvnek.

„A szülő két fő nevelési eszköze a szeretet és a korlátok. A gyerek felé szeretetet kell mutatni, hogy elfogadva és biztonságban érezze magát, de szüksége van határokra is. A kettő nem zárja ki egymást” – mondja a szakember. „A kisgyermekes szülők gyakran esnek abba a csapdába, hogy arra koncentrálnak, ami a gyereknek nem sikerül.”

Az interjúban beszél arról is:

  • mit tegyen a szülő a játéküzletben, ha a gyerek sír és kiabál, és hogyan reagáljon, amikor a gyerekek egy kisautón vagy csúszdán vitatkoznak;
  • mit tegyünk azért, hogy az altatás ne váljon rémálommá;
  • mit tesz a dackorszakban lévő gyerekkel a testvér érkezése, és hogyan kell ezt kezelni;
  • hogy a gyerek dicséreténél őt vagy azt a dolgot dicsérjük, amivel megbirkózott.

Milyen korban kezdődik a dackorszak és hogyan nyilvánul meg?

Ez az időszak a 18. hónaptól négy és fél, öt évig tart. De kezdődhet korábban is, például 12 hónapos korban, és elmúlhat öt éves kor után is. Határozott fejlődéssel jár, és másképp nyilvánul meg az elején, mint a gyermek négyéves korában. A gyerek reakciói azzal magyarázhatóak, hogy nem fejlődtek ki a végrehajtó funkciói. Ez például abban nyilvánul meg, hogy ha a gyermek szeretne valamit, de a szülő nem adja meg neki, a gyermek földhöz vághatja magát, és sírni, ordítani vagy rugdosni kezd. Nem tudja úgy kontrollálni az érzelmeit, mint ahogyan mi. Ennek a kifejlődése sokáig tart.

A „dackorszak” nem egy szerencsés kifejezés, mert a gyereknek nem az az elsődleges célja, hogy dacoljon velünk vagy ellentmondjon nekünk. Ez inkább a reakcióját jelenti a nagyon erős érzelmekre, amelyek teljesen elhatalmasodnak rajta, és nem tud megbirkózni velük. Nem a szülőkkel szembeni engedetlenségről vagy elkényeztetettségről van szó.

Ez a fejlődés egy normális velejárója?

Ebben a korban ez a fejlődés normális és természetes velejárója. A gyerek nem szándékosan teszi ezt, és nem is azért, hogy manipuláljon minket. Ilyen korban nem tudja, hogyan kell manipulálni. Másrészt viszont a szülők olyan környezetet teremthetnek, hogy minimalizálják a túláradó érzelmek kimutatását. A kutatások azt mutatják, hogy az emberek túlbecsülik a kisgyerekek érzelemkontrolláló képességét.

Kis felnőtteknek hiszik őket?

Pontosan. A kisgyermek több alapvető területen különbözik a felnőttektől. Impulzív és merev, tehát azt szereti, ha a dolgok ugyanolyanok, és kevésbé rugalmas. Ez azt jelenti, hogy nem tud jól reagálni a változásokra. Egocentrikus, és úgy gondolja, hogy „minden értem van itt”. Amikor egy gyerek bemegy a játéküzletbe, azt gondolja, hogy a játékok csak neki vannak ott kitéve. Azt gondolja, hogy „az anyukám csak értem él”.

Amikor a gyerek kicsi, nem érti meg a logikus magyarázatokat, és elsősorban érzelmileg reagál. A gyereknek szüksége van arra, hogy ellenőrzése és uralma alatt tudja a körülötte lévő világot. Ha ezek az igényei nincsenek kielégítve és erős, mindent elsöprő érzelmekkel párosulnak, akkor ordítani és sírni kezdhet.

Illusztrációs fotó. Forrás – Adobe Stock

Hogyan függ össze ezzel a nem teljesen fejlett gyermeki agy? Ez az egész az éretlen prefrontális kéregről szól?

Leegyszerűsítve igen. Az érzelmi pályák, például azok, amelyek a stresszreakciót indítják el, már a születéstől kezdve működnek. Ez egy olyan dolog, amelyre a gyereknek a túléléshez van szüksége. Az agykéreg, amelynek feladata az érzelmek szabályozása és az agykéreg alatti érzelmi pályákkal való kapcsolata, fokozatosan fejlődik.

Ha egy felnőtt dühbe gurul egy nyilvános helyen, tudatosítja, hogy nem kezdhet el kiabálni vagy sírni. Ezek a meggyőződések képesek arra, hogy lecsillapítsák az érzelmeit. A gyerek erre nem képes, csak fokozatosan tanulja ezt meg. Amikor egy egyéves gyerek bemegy a játéküzletbe, egyszerűen csak elveszi az első játékot, amit meglát. A kétéves már megkérdezi az anyját. Az anyja „nemet” mond, a gyerek így durcizni kezd, de már ez is haladás.

A lényeg az, hogy amikor a gyereket magával ragadják az erős érzelmek, nem úgy reagál, mint a felnőttek. Az agykéreg, amely a racionális gondolkodásért és a problémamegoldásért felel, még nem nagyon képes csillapítani ezt az erőteljes érzelmi reakciót. Ezért a logikus magyarázatok az érzelmi roham alatt nem használnak. A magyarázatokat és az érveket a gyermek akkor „hallja meg”, amikor nincs feldúlt állapotban.

Ha a szülő szomorú, mert a gyereke dühös, akkor a gyerek ezt nem képes felfogni?

A gyerek nem egy kis felnőtt, a szociális-kommunikációs képességei még fejlődés alatt állnak. Körülbelül négyéves korig a gyerek nem képes figyelembe venni egy másik ember nézőpontját. Nem érti, hogy mások másképp gondolkodhatnak. Az ilyen gyerek azt sem képes megnevezni, hogy szomorú, de érzi, hogy valami nincs rendben. Érezheti azt, hogy az apja nem kapcsolódik úgy hozzá, mint máskor. Ez azonban paradox módon csak még jobban feldúlhatja. A gyereknek nincs önreflexiója, hogy rájöhetne, hogy „aha, apa talán azért szomorú, mert rosszul viselkedek, így abbahagyom”. Ha logikus magyarázattal próbálkozunk, például azzal, hogy „Nem vehetem meg neked ezt a játékot, mert otthon már sok játékod van, ne sírj”, vagy hogy „Hagyd abba a sírást, mindenki minket néz”, a gyerek nem fog minket megérteni.

Az erőteljes érzelmet átélő gyerek agya nem reagál a logikára. Tetszik nekem az a metafora, amelyet az egyik, hisztirohamokkal foglalkozó kutató használ. A logikus magyarázatokat egy olyan helyzetben, amikor a gyerek erős érzelmek hatása alatt áll, ahhoz hasonlítja, mintha valaki japánul kezdene el beszélni egy olyan emberhez, aki nem beszéli a nyelvet. Ha az illető tovább folytatná, amit nem szeretnénk, hogy tegyen, akkor felemelnénk a hangunkat, és elkezdenénk japánul kiabálni rá. Ez a módszer azonban nem old meg semmit. Mert egy idegen nyelvet használunk, amit nem ért. Ugyanez a helyzet a gyerekekkel is. Amikor erős érzelmek hatásai alatt vannak, a logikus vagy racionális magyarázatok olyanok számukra, mint egy idegen nyelv, amit nem értenek.

Mit tegyen a szülő a játéküzletben, ha a gyerek sírni és ordítani kezd?

Ha a gyerek olyan erőteljes érzelmi hatások alatt áll, hogy nem hallgat és nem lát, akkor talán az a legjobb, ha

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Család

Emberi kapcsolatok

Gyermeknevelés

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak