Napunk newsfilter: Bárhogy végződik, a nagy párkányi ovimentésnek nem csak Párkány számára lesznek tanulságai

 

A híreket válogatta és kommentálta Finta Márk

1. A Hársfa utcai ovi ügye a szlovákiai magyar politika állatorvosi lova

A párkányi, Hársfa utcai óvoda egyik napról a másikra lett a kis, szlovákiai magyar világ legismertebb óvodája – méghozzá azért, mert be akarják zárni. A sztori azonban túlmutat az ovin, túl a felháborodott szülőkön, a bizonytalankodó polgármesteren, a kaotikus képviselő-testületen és a szuperhősként menteni érkező pártelnökön. Olyan dologról szól ugyanis, amivel hamarosan szembe kell néznünk: a válságkezelésről.

A Hársfa utcai óvoda teljesen magyar ovi, ráadásul sokan a legjobbnak tartják Párkányban, olyannyira, hogy kétszeres a túljelentkezés. Az önkormányzat és a képviselő-testület azonban kedden váratlanul úgy döntött, hogy az ovit a takarékossági intézkedések keretében bezárják, a gyerekeket pedig szétdobják a város másik két óvodájába. A felszabaduló épületre pedig már be is jelentkezett egy szomszédos, zsúfoltsággal küzdő szociális intézmény.

A testület elé öt oviracionalizációs tervváltozat érkezett, ebből a kettes számút hagyták jóvá a képviselők. A határozat még nem érvényes, Eugen Szabó polgármester ugyanis még nem írta alá. Óvás is volt, rendkívüli testületi ülés is lesz az üggyel kapcsolatban – és nem kizárt, hogy a szülői nyomásnak, a felháborodásnak és a sajtófigyelemnek köszönhetően megváltozik a döntés.

Érdemes ugyanakkor egy kicsit közelebbről megnézni magát a sztorit – mert kiderül belőle, hogy mennyire hiányzik a tervszerű, átgondolt politizálás és a nyitott kommunikáció a szlovákiai magyar közösségből, s milyen sok a pótcselekvés.

A párkányi testületnek 13 tagja van, hat független és hét Szövetség-politikus. Az a feladat állt előttük, hogy racionálják a városi óvodák működését, ami egy alapvetően kényes és érzékeny feladat, és nem lehet a szőnyeg alá söpörni a végtelenségig.

Mi történt. Az öt oviracionalizációs terv már márciusban a testület előtt volt. Mégis, csak júniusban rántották őket elő, majd egy olyan ülésen szavaztak róluk, mely alapvetően kaotikus volt: a testületre rádőlt egy szakajtónyi ügy, több tucatnyi szavazással. S így született meg az a döntés, amelynek semmi értelme sem volt: a legjobb ovit szüntették volna meg vele, viszonylag kevés spórolással. Ami pedig külön olaj volt a tűzre, a döntést két Szövetség-tag is megszavazta.

Ezek a körülmények megteremtik a helyzetet egy „tökéletes viharra”, ami néhány emberen kívül senkinek sem jó. A szülők felháborodnak, villámgyorsan cselekednek, tüntetnek – a civil kurázsi egyébként mindig dicséretes, főleg, ha düh helyett értelmes érvekkel párosul. A polgármester magyarázkodik, kifogásokat keres, azzal vádolja a tüntető szülőket, hogy az utcán kiabálnak, ahelyett, hogy tárgyalnának – holott ő és a képviselő-testület volt az, amely hónapokon át jegelte a témát, és nem konzultált róla a lakosokkal.

A Szövetség elnöke drámai posztot tesz közzé a Facebookon, miszerint „indul Párkányba”, majd autóba vágja magát, és elindul Párkányba, ovit menteni, mint valami Čajak utcai Batman – útközben nyilván izgulva azért, nehogy a keleti Batman, Gyimesi György gyorsabban érkezzen a városba. Ezzel egy suhintással sikerül egy racionalizálásról szóló kérdést nemzetiségi kérdéssé változtatni, átpolitizálni, és beépíteni a kampányba. Hogy aztán elhangozzék a szokásos lózung, mely szerint „ez történik, ha nincs magyar érdekképviselet”, satöbbi.

Végül kiderül, hogy az ovi valószínűleg a nagy tűzoltás miatt megmenekül, nincs itt semmi látnivaló, a szelfi is elkészült, tessék oszolni.

Mi nem történt. A legnehezebben emészthető falat ebben a sztoriban az, hogy