Napunk

Pandy Péter: Túlzásnak érzem, hogy a Híd-platform meghatározó politikusai mentek el

Pandy Péter. Fotó - Szövetség FB
Pandy Péter. Fotó – Szövetség FB

A keletiek mindig háttérbe szorultak a Hídban, talán ez is közrejátszott, hogy a Szövetségben maradtak – mondja Pandy Péter, a Szövetség Országos Tanácsának újsütetű elnöke, a Híd-platform vezető arca. Szerinte húzóarcok nélkül is sikerült megduplázniuk a mandátumaik számát a Kassa megyei választáson, ennek titka pedig az volt, hogy hittek az összefogásban, és teljesítették a választók akaratát.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Pandy Péter ügyvéd, megyei képviselő, Királyhelmecen és Kassán tevékenykedik. Nem tartozott a Híd és a Szövetség ismert arcai közé: Pataky Károllyal, Királyhelmec polgármesterével kezdtek politizálni annak idején, de Pandy sosem kapott előkelő helyet a választási listákon. Most azonban, miután a Híd-platform vezetőinek többsége távozott, hirtelen a választási lista második helyén és az Országos Tanács élén találta magát.

A Szövetségnek szerinte a választó igényeit kell követnie, márpedig a választók megfogalmazták az igényüket az összefogásra. Ez szerinte nem futhat zátonyra egy emberen, Gyimesi Györgyön – akit szerinte „túltoltak” a Híd-platformban.

Pandy Péterrel arról beszélgettünk,

  • mi történt 2018-ban a Hídban,
  • milyen befolyása volt a keletieknek a pártban,
  • miért távoztak a Híd-platform korábbi vezetői,
  • betartja-e az MKP-platform az egyezségeket,
  • belefér-e Gyimesi homofóbiája,
  • s hogy mi a helyzet a magyar kormány kritikájával.

2010 óta sosem volt elöl a választási listákon, most pedig a Szövetség listájának második helyén találta magát. Nem túl nagy ugrás ez?

A politikába több mint tíz évvel ezelőtt cseppentünk bele. Királyhelmecen a fiatal csapatunkkal létrehoztunk egy mozgalmat, látva az akkori, sokak számára kilátástalan helyzetet, amin szerettünk volna változtatni.

Csapatunk építeni kezdte önmagát, polgármesterjelöltet indítottunk Pataky Károly személyében, indultunk a helyi választásokon, és a csapat nagy része bekerült az önkormányzatba képviselőként. Egy-két évvel később már láttuk, hogy egy polgármester vagy egy helyi képviselő mozgástere elég szűk ahhoz, hogy radikális változásokat tudjon elérni.

Így nagyobban kezdtünk gondolkodni, s hála Istennek, ezt is sikerült elérnünk. Bekerültünk a megyei képviselőtestületbe, számomra pedig ősszel már a második ciklus kezdődött. A Tőketerebesi járásból ráadásul nyolc mandátum közül hetet sikerült megnyernünk a Szövetséggel.

Úgy gondolom, hogy ez nagy eredmény, és a politikai előrelépést is mutatja. A jó bornak is idő kell arra, hogy beérjen. Mi is most kezdtünk beérni, és felnőttünk a feladathoz, hogy be tudjunk tölteni fontos posztokat, hogy kellő elszántsággal és alázattal lássuk el a régiónk érdekképviseletét.

Eredetileg én sem a második helyben gondolkodtam a listán, de a kialakult helyzetben kötelességemnek és felelősségemnek éreztem, hogy vállaljam ezt, a céljaink és az eszmeiségünk miatt.

Az teljesen mindegy, hogy ez az érdekképviselet milyen keretrendszerben történik?

Nem mindegy, de ez is egy összetett kérdés. A Hidat tíz éven keresztül építettük, húztuk a közös szekeret. Aztán a választók rámutattak, hogy ez a forma és mód nem elégíti ki az igényeiket. Az MKP-t és a Hidat is rákényszerítették arra, hogy átgondolja az addigi tevékenységét.

Biztos a forma és a mód volt az, amit a választók kifogásoltak?

A forma alatt azt értem, hogy megosztottságban dolgoztunk, a megosztottságot kifogásolták. A tartalom kapcsán is sok volt a kérdőjel, gyakoriak voltak a meggondolatlan politikai lépések, az elégtelen kommunikáció a választókkal. Senki sem hozott szándékosan felelőtlen döntést, de ezek nem voltak kellően átgondolva és kommunikálva.

Úgy sejtem, most arról az időszakról beszél, mikor 2018-ban a Híd nem lépett ki a Fico-kormányból.

Az egyébként egy „érdekes” időszak volt. A Hídon belül komoly feszültség volt. Egyrészt voltak azok, akik azt preferálták, hogy egy ilyen helyzetben nincs más út, sőt kötelességünk kilépni az akkori kormányból.

S volt a másik oldal, a pragmatikusok, akik azt mondták, hogy de hát itt van egymillió szétdolgozott projekt, amit nem lehet félretenni. S az emberek nagy része úgy döntött, hogy maradjunk a kormányban. Sokan attól féltek, hogy elvész az a sok energia, amit a fejlesztésekbe és projektekbe fektettek, és elvész a lehetőség is, amit ki lehet használni. Így a pragmatikusabb, helyi érdekeket képviselő erők kerültek előtérbe.

Egy bodrogközi politikusnál a pragmatizmus egyébként alapbeállítás? Tekintve a régió gondjait…

Sok volt a vita helyi szinten is, bár nem a mi állásfoglalásunk lett volna a mérvadó. Nem mi határoztuk meg a párt fő politikai vonalát – ami egyébként teljesen elfogadott volt, a keletiek mindig háttérbe szorultak. S lehet, hogy aztán ennek következménye lett az is, hogy maradtunk a Szövetségben, bár nem akarok a dolgok végére ugrani…

Mindenesetre valóban voltak értékrendi különbségek a párton belül, sok dologról más volt az elképzelésünk. S egy idő után ténylegesen elkezdtünk gondolkodni azon, hogy az az út, amelyen a párt jár, nem jó. Nem jó, hogy ha a szennyvízhálózat kérdése, léte vagy nem léte határozza meg a fő irányvonalat a párton belül. Volt egy időszak, amikor elkezdtünk kiégni, nem motivált minket a politika, és nem éreztük azt, hogy a mozgástér, melyet kaptunk, kielégítené az igényeinket. S itt nem valami hatalmas politikai karrierre gondolok, hanem inkább a véleménynyilvánítás lehetőségére.

Ezt követte az a választási eredmény, ami megpecsételte a Híd sorsát, és mindkét pártot rákényszerítette arra, hogy felfogja, a helyzet tarthatatlan. Leegyszerűsítve így alakult meg a Szövetség. A 2020-as Gombaszögi Pikniken először találkoztunk a más pártbeli kollégáinkkal, és számomra nagyon pozitív élmény volt, hogy most már nem csak arról beszélünk, hogy lesz-e szennyvízhálózat, hanem tartalmi és eszmei kérdésekről. Én mindig vágytam arra, hogy ezek fontos helyet töltsenek be egy párt életében. S éreztem, hogy elindul egy új időszak, és van partner, akivel tudunk kommunikálni. Ez visszaadta a politikába vetett hitemet és a motivációmat.

Pandy Péter. Fotó – Pandy Péter FB-oldala

Most megalapozottnak érzi ezt a bizakodást?

A tavalyi helyhatósági és megyei választásoknak óvatosan vágtunk neki, picit talán pesszimistán is – tartottunk attól, hogy az összevont választások nagyobb részvételi arányt hoznak, amely a 22-23 százalékos magyarsággal rendelkező Terebesi járásban adhatott okot aggodalomra.

Az eredmény viszont meglepő volt, nyolc mandátumból hetet sikerült elérnünk, az előző választási eredményeinket meg tudtuk duplázni. Egyszerűen nem kellett ennél nagyobb bizonyíték arra, hogy ez a projekt működik, és van jövője. Annyi kellett, hogy hittünk a Szövetségben, hittünk ebben az összefogásban. S a választási eredmény is alátámasztotta, hogy a választók is hisznek ebben. Tavaly ősszel elkezdődött egy új időszámítás a Szövetség történetében, és úgy hittük, hogy ez egy nagyon stabil alap, amire lehet építeni. Aztán történt, ami megtörtént.

Azért a Gombaszögi Piknik és a Szövetség választási eredménye közti több mint két évben történt pár dolog, melyek arra engednek következtetni, hogy épp az eszmei és a politikai tartalmi kérdések kapcsán sem sikerült közös nevezőre hozni a platformokat, a politikusok nem tudtak felülemelkedni ezeken.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Gyimesi György

Híd

Magyar Szövetség

MKP

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak