Pandy Péter: Túlzásnak érzem, hogy a Híd-platform meghatározó politikusai mentek el
A keletiek mindig háttérbe szorultak a Hídban, talán ez is közrejátszott, hogy a Szövetségben maradtak – mondja Pandy Péter, a Szövetség Országos Tanácsának újsütetű elnöke, a Híd-platform vezető arca. Szerinte húzóarcok nélkül is sikerült megduplázniuk a mandátumaik számát a Kassa megyei választáson, ennek titka pedig az volt, hogy hittek az összefogásban, és teljesítették a választók akaratát.
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
Pandy Péter ügyvéd, megyei képviselő, Királyhelmecen és Kassán tevékenykedik. Nem tartozott a Híd és a Szövetség ismert arcai közé: Pataky Károllyal, Királyhelmec polgármesterével kezdtek politizálni annak idején, de Pandy sosem kapott előkelő helyet a választási listákon. Most azonban, miután a Híd-platform vezetőinek többsége távozott, hirtelen a választási lista második helyén és az Országos Tanács élén találta magát.
A Szövetségnek szerinte a választó igényeit kell követnie, márpedig a választók megfogalmazták az igényüket az összefogásra. Ez szerinte nem futhat zátonyra egy emberen, Gyimesi Györgyön – akit szerinte „túltoltak” a Híd-platformban.
Pandy Péterrel arról beszélgettünk,
- mi történt 2018-ban a Hídban,
- milyen befolyása volt a keletieknek a pártban,
- miért távoztak a Híd-platform korábbi vezetői,
- betartja-e az MKP-platform az egyezségeket,
- belefér-e Gyimesi homofóbiája,
- s hogy mi a helyzet a magyar kormány kritikájával.
2010 óta sosem volt elöl a választási listákon, most pedig a Szövetség listájának második helyén találta magát. Nem túl nagy ugrás ez?
A politikába több mint tíz évvel ezelőtt cseppentünk bele. Királyhelmecen a fiatal csapatunkkal létrehoztunk egy mozgalmat, látva az akkori, sokak számára kilátástalan helyzetet, amin szerettünk volna változtatni.
Csapatunk építeni kezdte önmagát, polgármesterjelöltet indítottunk Pataky Károly személyében, indultunk a helyi választásokon, és a csapat nagy része bekerült az önkormányzatba képviselőként. Egy-két évvel később már láttuk, hogy egy polgármester vagy egy helyi képviselő mozgástere elég szűk ahhoz, hogy radikális változásokat tudjon elérni.
Így nagyobban kezdtünk gondolkodni, s hála Istennek, ezt is sikerült elérnünk. Bekerültünk a megyei képviselőtestületbe, számomra pedig ősszel már a második ciklus kezdődött. A Tőketerebesi járásból ráadásul nyolc mandátum közül hetet sikerült megnyernünk a Szövetséggel.
Úgy gondolom, hogy ez nagy eredmény, és a politikai előrelépést is mutatja. A jó bornak is idő kell arra, hogy beérjen. Mi is most kezdtünk beérni, és felnőttünk a feladathoz, hogy be tudjunk tölteni fontos posztokat, hogy kellő elszántsággal és alázattal lássuk el a régiónk érdekképviseletét.
Eredetileg én sem a második helyben gondolkodtam a listán, de a kialakult helyzetben kötelességemnek és felelősségemnek éreztem, hogy vállaljam ezt, a céljaink és az eszmeiségünk miatt.
Az teljesen mindegy, hogy ez az érdekképviselet milyen keretrendszerben történik?
Nem mindegy, de ez is egy összetett kérdés. A Hidat tíz éven keresztül építettük, húztuk a közös szekeret. Aztán a választók rámutattak, hogy ez a forma és mód nem elégíti ki az igényeiket. Az MKP-t és a Hidat is rákényszerítették arra, hogy átgondolja az addigi tevékenységét.
Biztos a forma és a mód volt az, amit a választók kifogásoltak?
A forma alatt azt értem, hogy megosztottságban dolgoztunk, a megosztottságot kifogásolták. A tartalom kapcsán is sok volt a kérdőjel, gyakoriak voltak a meggondolatlan politikai lépések, az elégtelen kommunikáció a választókkal. Senki sem hozott szándékosan felelőtlen döntést, de ezek nem voltak kellően átgondolva és kommunikálva.
Úgy sejtem, most arról az időszakról beszél, mikor 2018-ban a Híd nem lépett ki a Fico-kormányból.
Az egyébként egy „érdekes” időszak volt. A Hídon belül komoly feszültség volt. Egyrészt voltak azok, akik azt preferálták, hogy egy ilyen helyzetben nincs más út, sőt kötelességünk kilépni az akkori kormányból.
S volt a másik oldal, a pragmatikusok, akik azt mondták, hogy de hát itt van egymillió szétdolgozott projekt, amit nem lehet félretenni. S az emberek nagy része úgy döntött, hogy maradjunk a kormányban. Sokan attól féltek, hogy elvész az a sok energia, amit a fejlesztésekbe és projektekbe fektettek, és elvész a lehetőség is, amit ki lehet használni. Így a pragmatikusabb, helyi érdekeket képviselő erők kerültek előtérbe.
Egy bodrogközi politikusnál a pragmatizmus egyébként alapbeállítás? Tekintve a régió gondjait…
Sok volt a vita helyi szinten is, bár nem a mi állásfoglalásunk lett volna a mérvadó. Nem mi határoztuk meg a párt fő politikai vonalát – ami egyébként teljesen elfogadott volt, a keletiek mindig háttérbe szorultak. S lehet, hogy aztán ennek következménye lett az is, hogy maradtunk a Szövetségben, bár nem akarok a dolgok végére ugrani…
Mindenesetre valóban voltak értékrendi különbségek a párton belül, sok dologról más volt az elképzelésünk. S egy idő után ténylegesen elkezdtünk gondolkodni azon, hogy az az út, amelyen a párt jár, nem jó. Nem jó, hogy ha a szennyvízhálózat kérdése, léte vagy nem léte határozza meg a fő irányvonalat a párton belül. Volt egy időszak, amikor elkezdtünk kiégni, nem motivált minket a politika, és nem éreztük azt, hogy a mozgástér, melyet kaptunk, kielégítené az igényeinket. S itt nem valami hatalmas politikai karrierre gondolok, hanem inkább a véleménynyilvánítás lehetőségére.
Ezt követte az a választási eredmény, ami megpecsételte a Híd sorsát, és mindkét pártot rákényszerítette arra, hogy felfogja, a helyzet tarthatatlan. Leegyszerűsítve így alakult meg a Szövetség. A 2020-as Gombaszögi Pikniken először találkoztunk a más pártbeli kollégáinkkal, és számomra nagyon pozitív élmény volt, hogy most már nem csak arról beszélünk, hogy lesz-e szennyvízhálózat, hanem tartalmi és eszmei kérdésekről. Én mindig vágytam arra, hogy ezek fontos helyet töltsenek be egy párt életében. S éreztem, hogy elindul egy új időszak, és van partner, akivel tudunk kommunikálni. Ez visszaadta a politikába vetett hitemet és a motivációmat.
Most megalapozottnak érzi ezt a bizakodást?
A tavalyi helyhatósági és megyei választásoknak óvatosan vágtunk neki, picit talán pesszimistán is – tartottunk attól, hogy az összevont választások nagyobb részvételi arányt hoznak, amely a 22-23 százalékos magyarsággal rendelkező Terebesi járásban adhatott okot aggodalomra.
Az eredmény viszont meglepő volt, nyolc mandátumból hetet sikerült elérnünk, az előző választási eredményeinket meg tudtuk duplázni. Egyszerűen nem kellett ennél nagyobb bizonyíték arra, hogy ez a projekt működik, és van jövője. Annyi kellett, hogy hittünk a Szövetségben, hittünk ebben az összefogásban. S a választási eredmény is alátámasztotta, hogy a választók is hisznek ebben. Tavaly ősszel elkezdődött egy új időszámítás a Szövetség történetében, és úgy hittük, hogy ez egy nagyon stabil alap, amire lehet építeni. Aztán történt, ami megtörtént.
Azért a Gombaszögi Piknik és a Szövetség választási eredménye közti több mint két évben történt pár dolog, melyek arra engednek következtetni, hogy épp az eszmei és a politikai tartalmi kérdések kapcsán sem sikerült közös nevezőre hozni a platformokat, a politikusok nem tudtak felülemelkedni ezeken.
Én nem voltam jelen az akkori tárgyalásokon, az eszmei értékrend kialakításában nem vettem aktívan részt. De nagyon hosszú folyamat volt, míg kialakult az alapszabály, és létrehozták a platformok mozgásterét. S én úgy látom, hogy a Szövetségen belül elfogadott dolog, hogy a platformok nézetbeli vagy értékrendbeli különbsége nem megosztja a szövetséget, hanem közösen egy értékrendet képez. S azt gondolom, hogy az MKP-platform is belátta, hogy szükségesek azok az értékek, melyeket a Híd-platform képvisel.
Belátta? Hiszen nem is olyan régen még meg akarták szüntetni a platformokat.
Én úgy érzem, hogy belátta. Belátta, hogy az adott helyzetre való más nézőpontunk vagy más véleményünk nem biztos, hogy negatív. Hogy ki tudjuk egymást egészíteni.
Csakhogy ezekben a kérdésekben egyáltalán nem látszódott a konszenzus, legalábbis azokban az időkben, mikor a távozók még a Híd-platform tagjai voltak. Legyen az az ukrajnai orosz agresszió, a magyar kormány, vagy az LMBTQ-emberek jogainak kérdése. Gyakran úgy tűnt, hogy provokálják egymást ezekkel a platformok.
Én nem akarok abba a hibába esni, mint mások, hogy a Covid alatt vírusszakértők voltak, a háború alatt pedig háborús szakértők. A háború kérdése például egy nagyon összetett kérdés, ezért lehetnek a platformok között is nézetkülönbségek ennek kapcsán.
Van egy oldal, amely békepártinak tartja magát, a másik szerint pedig fegyvereket kell adni Ukrajnának. Mindkét oldal ugyanazt akarja, hogy béke legyen, minden normális embernek ez a célja.
Csak akkor látjuk a különbséget, ha mélyebb szintre lépünk. A „békepártiak” tárgyalóasztal mellett akarják elérni, hogy megszűnjön az emberek gyilkolása – és azt gondolják, hogy Ukrajnának valószínűleg el kell fogadnia egy kompromisszumot Oroszország területi követeléseivel kapcsolatban. Másképp nem tudom elképzelni azt, hogy egy béketárgyalás békeszerződést eredményezne, annak a valószínűsége nulla, hogy az oroszok kivonulnak Ukrajnából, és úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna. Ahogy én látom, ez a „békepártiság”.
Ez azonban azt jelenti, hogy Oroszország gyakorlatilag azt csinál, amit akar. Ha annektálni akar, akkor annektál, ha úgy gondolja.
Igen, ide akartam kilyukadni. A másik oldal azt mondja, hogy fegyvereket kell küldeni Ukrajnába, hogy az legyőzze Oroszországot, és visszaállítsa a háború előtti helyzetet.
Az egyik oldalról lehetővé tennénk bárki számára, hogy agresszió révén területi követeléseket tudjon támasztani. A másik útnak, a fegyverszállításnak a célja ennek megakadályozása lenne, de azért itt is vannak kérdőjelek. Például az, hogy Ukrajna megnyerhet-e egy ilyen háborút. Erre pedig Szlovákiából, Magyarországról, sőt, az Európai Unióból is nehéz választ adni, nehéz megjósolni bármit is. Hiszen bár lehetnek meglepő fordulatok, mint Prigozsin lázadása, Putyin szerintem nem olyan ember, aki csak úgy kivonulna Ukrajnából. S nem tudjuk, meddig megy el – Oroszország pedig atomhatalom.
A szövetségi rendszereinkben, az EU-ban és a NATO-ban azonban elég egységes az álláspont azzal kapcsolatban, hogy melyik út járható. Magyarország másképp gondolja, de szinte egyedül van a véleményével. Miért tört meg például ezen a kérdésen a Szövetség belső kohéziója korábban?
Nem hiszem, hogy ezen a kérdésen tört volna meg a Szövetség kohéziója. Ha arra gondol, hogy páran elmentek a Szövetségből, nem hiszem, hogy ez volt a fő ok.
A rengeteg véleménykülönbség is ott volt az okok között, ami miatt ez megtörtént. Ráadásul a Híd meghatározó országos politikusai mentek el, azok, akiket önök választottak a platform élére annak idején.
Ezzel nem értek egyet, az, hogy a párt meghatározó politikusai mentek el, kicsit túlzás. A távozók közül két-három olyan embert tudunk felsorolni, akik országos szinten ismertek voltak. A platformban maradó 85 százalékban sokkal több a fontos politikus, 17 megyei képviselőből például 11-en maradtak.
Persze, Solymos László volt miniszterként ismert politikus Szlovákiában, de a politikai pozíciókat betöltő politikusok jó része maradt. Mi nem a maradék vagyunk. Andruskó Imre 13 ezer szavazattal került be a megyei közgyűlésbe, de itt van Pataky Károly, Želinsky József vagy Juhász János is – regionális szinten mindannyian ismert arcok.
Ez így rendben is van, de a platform vezetőségét mégis önök választották meg annak idején. S májusban elment a platformelnök, az OT-elnök, a járási szervezetek sok vezetője – akiknek feladata a párt kohéziójának biztosítása volt, s ezek szerint nem végeztek jó munkát. Vagy más feszítette szét a platformot?
Ha Solymos Lászlót vagy Rigó Konrádot gondoljuk vezetőnek, akkor két emberről beszélünk. De itt maradt Pataky Károly, megyei alelnök, itt maradt Želinsky József, aki járási elnök, maradt Vitkó Andrea, Tölgyesi Róbert… Sorolhatnám, nem akarok senkit sem kihagyni. Ötszáz aktív tagunk van, ők a Szövetség létrejötte után ott voltak az alakuló üléseken. A mai napig 63-an adták be a kilépési nyilatkozatukat.
Aki el akar menni, joga van hozzá. Én úgy gondolom, hogy azzal, hogy 85 százalék maradt, kellőképpen képviselve van a Híd-platform értékrendje. Rengeteg volt a vita, és úgy gondolom, sokszor nem azért, mert nem volt lehetőség kompromisszumot kötni, hanem azért, mert egyesek érdeke az volt, hogy vita legyen.
Szerintem azok, akik elmentek, egy időszakban talán kimondottan keresték is azt az okot, hogy miért távozzanak. Én az egészet a választások fényében közelítem meg. Van egy párt, a Szövetség, és van a választóbázis, mely kifejezte az akaratát. S nekünk a politikában elsősorban a választók igényeit kell figyelembe vennünk. Ha a választók megfogalmazták azt az igényt, hogy a magyarság, a kisebbségek és a régiók érdekei miatt tényleg álljunk össze, akkor ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Az őszi választások utáni első közvélemény-kutatás 5 százalék fölött mérte a Szövetséget. Eufória volt, az eredményünk enyhe túlzással történelmi esemény volt. Erre kellett volna építeni, és mi hiszünk ebben az egységben. Mi úgy tudtuk megduplázni az itteni szavazatainkat, hogy már nem voltak itt azok az emberek, akik annak idején a Híd arcát jelentették. Már nem volt Bugár Béla, nem voltak mások sem.
De az egy másik helyzet volt. Bugárék levonták a politikai tanulságot a 2020-as vereségből, ezért mentek el.
Értem, mire gondol, de a tény az, hogy elmentek – nyilván más okból, de elmentek. És nem az történt, hogy mi, akik maradtunk, eltűntünk a süllyesztőben, hanem az, hogy nélkülük megdupláztuk a választási eredményeket. Én ezért hiszek a Szövetségben. Sokan kételkednek, azt mondják, hogy nincs extra húzóerő a párton belül, de én úgy gondolom, hogy épp erre az eredményre lehet építeni. A régiók pártja vagyunk, a régiók érdekvédelmét bebiztosítva kell összerakni a szavazatainkat. Így lehetünk sikeresek.
Térjünk vissza még egy kicsit a távozókra. Említette, hogy ürügyet kerestek a távozásra. Miért akartak elmenni?
Pontosan nem tudom, és nem akarok spekulációkba bonyolódni arról, mi volt a háttere. Viszont hónapokkal a történtek előtt az volt az érzésem, hogy voltak, akik nem érezték magukat jól a Szövetségben.
Az akkori politikából épp az hiányzott, ami a Hídnak anno a küldetése volt, amire irányvonalát építette. Hogy hidat képezzen, össze tudja kötni a különböző oldalakat. A platformból épp az hiányzott a legjobban, ami az eszmeiségünket jellemezte. Eltűnt a kompromisszumkészség, nem láttam azt, hogy bármiben is hajlandóak lennénk megállapodni.
Volt olyan momentum, amikor mindkét oldalnak igaza volt. De eltűnt a vitákból a választó. Mi vitázhatunk azon, hogy „békepártiak” vagy „háborúpártiak” vagyunk, vagy hogy jöjjön-e Gyimesi György, vagy sem. Vitázhatunk azon is, hogy megszegi-e valaki a megállapodásokat, vagy sem. De felteszem a kérdést: hol van ebben az egészben maga a választó? Ha a választó érdekeit akarjuk képviselni, le kell mondanunk az egók harcáról. Nem azt kell figyelembe venni, hogy most kinek az érdeke vagy kinek a véleménye fog győzni, hanem azt, hogy tényleg a választók definiálták azt, hogy mit akarnak tőlünk. S onnantól kezdve, hogy ezt nem tartjuk szem előtt, annak az esélyét romboljuk le, hogy a parlamenti bejutás egyáltalán szóba kerülhessen.
Azért is volt fontos, hogy lezárjuk ezt az időszakot, nem vezetett olyan irányba, ami erősítette volna a pártot. Most kialakult egy konstruktív kommunikációs stílus, nagyobb konfliktusok nélkül, érdemben tudtunk tanácskozni az Országos Tanácson.
Térjünk vissza a megyei választások előtti időszakra. Jogászként önnek nem problematikus, hogy a Szövetség alapszabályát megkerülve jelölt Nagyszombat megyei elnökjelöltet Forró Krisztián, a párt elnöke?
Itt szintén nem voltam jelen, csak azokból az információkból indulok ki, amelyeket elmondott az egyik és a másik oldal. Forró Krisztiánnál egyenesen rákérdeztem, hogy volt ez az egész, hogyan történt Berényi József jelölése.
Ő azt mondta, hogy egyszerűen az volt a helyzet, hogy nem volt elfogadott elnökjelölt. S két lehetőség volt, vagy indít valakit a választáson elnökként, vagy nem indul senki. Ha jogi értelemben vesszük, valóban csak ez a két lehetőség volt. A véleményem az, hogy a választások eredménye bizonyította, hogy nem volt rossz a döntés.
Ám az események láncolata arra enged következtetni, hogy az egyik félnek épp az volt a célja, hogy az ön által említett helyzet alakuljon ki. Hogy Forró Krisztiánnak kelljen döntenie.
Tény, hogy nem volt megállapodás, és tény, hogy az elnök döntött. Én azt gondolom, hogy ha valaki egy pártban vállalja az elnöki pozíciót, akkor igenis, vállalnia kell azt is, hogy ilyen esetekben döntést hozzon. Én ex post úgy látom, hogy nem volt rossz a döntés.
Nem gondolja, hogy az ilyen „helyzetbe hozások” azt eredményezhetik, hogy az MKP-platform kannibalizálja a többi platformot? Hiszen tényleg csak akkor kell kompromisszumot kötnie, ha semmit sem kell beáldoznia.
Az én eddigi tapasztalataim abszolút pozitívak. Minden megállapodást, amelyet eddig lefektettünk, az utolsó pontig betartottunk.
Volt olyan feltételük, ami az MKP-platform számára bizonyos lemondással, áldozattal járt volna?
A Híd-platform új vezetése úgy került ebbe a pártstruktúrába, hogy ezek a megállapodások már le voltak zárva. Újabb követeléseink nem voltak. Nem is tartottuk volna korrektnek, de nem is fogalmazódtak meg ilyen igények. Viszont az MKP-platform garantálta, hogy minden egyes megállapodás az utolsó pontig be lesz tartva, és ez így is történt.
Így nézve a helyzetet, nem volt nehéz konstruktív OT-t tartani, ha már minden papíron volt, ráadásul nagyjából az MKP-platform elvárásainak megfelelően történt minden.
Az, hogy volt egy megállapodás, tény. Ezt a megállapodást azonban hosszú vita előzte meg, akkor, amikor a korábbi vezetők még nem mentek el a pártból. S úgy gondolom, ha van egy kompromisszumos, minden platform érdekét egyértelműen leszögező megállapodás, nincs ok arra, hogy ezen változtassunk. Számunkra ez a megállapodás elfogadható volt – és abszolút nem gondolom úgy, hogy csak az MKP érdekeit tartja szem előtt.
De ha már erről az oldalról közelítjük meg a dolgot, az MKP-platformnak a távozásokkal itt lett volna az esélye arra, hogy létrehozza az MKP 2.0-át. Csakhogy a Szövetségben a platformok pozíciója pont olyan erős maradt, mint eddig, nem láttam, nem hallottam olyan törekvést, hogy megpróbálják kihasználni az erejüket, kihasználva a helyzetet.
Például, hogy elveszik az Országos Tanács elnöki posztját a Híd-platformtól? Ilyesmire gondoljunk?
Igen, ilyesmire.
De akkor nem hivatkozhattak volna arra, hogy a Szövetség az Szövetség, és minden maradt a régiben.
Mi ezzel már nem foglalkozunk. Létrejött egy megállapodás, ezt tiszteletben tartja mindenki, nincs vita. Létrejött egy belső egység, és tényleg arra fókuszálunk, ami a választóink érdeke. Nincsenek olyan pontok, konfliktusok, amelyek ezt akadályoznák, vagy a jövő szempontjából bármilyen rizikót jelentenének.
Beszéljünk akkor Gyimesi Györgyről. Egy régióból származnak. Milyen kapcsolatuk van?
Gyimesi Györggyel életemben talán háromszor találkoztam – először négy évvel ezelőtt, egy jótékonysági vacsorán, Magyarországon. Nem mondhatom azt, hogy igazán ismerem, a médiából kapott információkból alakítottam ki róla véleményt.
Gyimesivel kapcsolatban az aktuális helyzet az, hogy a lista 150. helyéről indul. Ebből kell kiindulni. Forró Krisztiánnal sokszor beszéltünk arról, okoz-e konfliktust, vagy sem, milyen értékbeli különbségek vannak köztünk. Én úgy gondolom, hogy mivel nem tagja a Szövetségnek, ezért a véleményeinek sem kell a Szövetség véleményével azonosnak lennie. Persze nyilván nem szeretnénk, hogy bárki olyan véleményeket fogalmazna meg a listán indulók közül, amelyek ellentétesek a párt fő értékrendjével.
Mikor a Híd-platform korábbi vezetői gyűlöletkeltőnek nevezték Gyimesi politikáját, azonosulni tudott a véleményükkel?
Gyimesiről nagyon sokat vitatkoztunk, voltak olyan találkozók is, melyek kizárólag róla szóltak. Lassan, de biztosan eljutottam odáig, hogy lényegében már nem is róla van szó. Gyimesit a platformon belül annyira túltolták, hogy számomra egyértelművé vált, hogy ez az egész nem róla szól, hanem indokkeresés indult, hogyan lehet kilépni a Szövetségből, és hogyan lehet ezt megindokolni a választóknak.
De mégis, többen azonosultunk azzal a véleménnyel, hogy egy ember személye nem lehet ok arra, hogy a választóink igényeit megkérdőjelezve más úton induljunk el.
A beszélgetésünk egy pontján épp ön említette, hogy nagy igénye volt arra, hogy tartalomról, értékrendről, emberi jogokról szóljon a szlovákiai magyar politika. Gyimesi lépései nem mondanak ennek ellent?
Mindenképpen szeretnék vele leülni, és átbeszélni vele ezeket a dolgokat. De az eddigi nyilatkozataiból kiindulva úgy gondolom, hogy nem eszik olyan forrón a kását, mint ahogy főzik.
A mai politikában a kampány a közösségi hálókon zajlik, és az embereknek tényleg tőmondatokban kell megfogalmazniuk a véleményüket. És igen, látom, hogy vannak olyanok, akik az egyszerűbb utat választják – ezt hívják populizmusnak.
Ez egy nehéz dilemma. Mondták már nekem, hogy az emberi jogokra való rámutatás, vagy az alázatos politika a mai világban már senkit sem érdekel. Lehet így politizálni, csak nem biztos, hogy bárki is felfigyel az emberre, ha nem teszi érdekessé a mondandóját. Én nem szeretnék olyan formában érdekessé válni, hogy provokálok. De a mai világban vannak olyan igények is, melyeket valaki így akar kielégíteni.
Ebbe belefér az, hogy Gyimesi György egy politikai ellenfelét a szexuális orientációjával támadja egy olyan kérdésben, melyről szakmai vitát kellene folytatni?
Ahogy mondtam, Gyimesi megnyilvánulásai nem a Szövetség megnyilvánulásait jelentik. Mi, a Híd-platform akceptáljuk az MKP-platform jogát arra, hogy maga döntse el, kiket indít a kvótáján belül. Ők is elfogadták, hogy nem szólnak bele a mi kvótánkba. S ezeket a megállapodásokat száz százalékig tiszteletben tartjuk.
Én úgy gondolom, hogy kisebbségi kérdésekben óvatosabban kellene fogalmazni. A magyar kisebbség érdekképviseletét nem lehet tiszta szívből, tiszta jogi háttérrel csinálni, ha nem vesszük figyelembe, vagy neadjisten elutasítjuk más kisebbségek érdekeit. A Híd-platform álláspontja az, hogy minden kisebbség érdekeit egyaránt képviselnünk kell.
Nekünk a demokratikus jogállamban azért kell harcolnunk, hogy létrejöjjön egy standard mindannyiunk számára, amit nem lehet megkérdőjelezni. Nem egyszer mutattam rá arra a tényre, hogy a szlovákiai alkotmány nem enged népszavazást tartani az emberi jogokról. Tehát lényegében a törvényhozó is kifejezte azt a tényt, hogy nem biztos, hogy az emberi jogok kérdésében emóciók vagy valamilyen aktuális politikai szinten kell dönteni.
Ez teljesen érthető, de itt tényleg arról van szó, hogy Gyimesi teljesen nyíltan egy másik ember szexuális orientációjára utalgat egy olyan vitában, melynek szakmai szinten kellene zajlania. Nem alibista hozzáállás, hogy önök ezt nem teszik szóvá, és azt mondják, hogy Gyimesi nem a párt tagja, és egyébként is, az MKP-platform felelőssége?
Nincs igazán időnk arra, hogy ezzel foglalkozzunk. Én teljesen véletlenül láttam a Facebookon, hogy létezik egy ilyen poszt. S még véletlenül sem szeretnék abba a hibába esni, hogy egymás posztjait kommentálgassuk. Minden platformnak a maga munkájával kell foglalkoznia, és az elmúlt három-négy hétben meg sem álltunk, mert annyi a tennivaló. Bízom benne, hogy idővel kikristályozódik az az értékrend, amely képviseli a párt fővonalát. Ez egyelőre még nincs meg, ezért is ragaszkodik egyelőre mindenki a platformokhoz, és ezért gondolja úgy mindenki, hogy még korai a platformok eltörlése. Ez még a jövő kérdése.
A választóknak lehetőségük van eldönteni azt, milyen irányultságot akarnak majd a Szövetségen belül. S az ilyen megnyilvánulások is rámutatnak arra, hogy ki milyen értékrendet képvisel – a választók feladata a döntés arról, milyen igényeik vannak, és mit tartanak fontosnak a felvidéki magyarság, a kisebbségek és a régiók érdekképviselete szempontjából.
Ugyanez érvényes a magyar kormányhoz való hozzáállásra is? Ez alapján dől el, mint gondol a Híd-platform az ottani jogállamisági helyzetről, vagy akár az ide érkező támogatások átláthatóságáról?
Ezt a kérdést is megkaptam már párszor. Azt gondolom, hogy mindenkinek meg kell adni a saját véleményéhez való jogát. Eddig sem gondoltam úgy, hogy a Híd-platform kritizálná vagy megkérdőjelezné a magyar kormányt.
A Híd annak idején nem állt túl jó kapcsolatban a magyar kormánnyal, elcsattantak csípős megjegyzések mindkét oldalon. Ám szerintem ezeket a problémákat sikerült az elmúlt időszakban leterelni a kölcsönös viták és negatív megjegyzések útjáról.
Kialakult egy olyan kommunikáció a párton belül, vagy akár magyar politikusokkal is, amelyek inkább pozitív irányba terelik ezt a régi vitát, és tényleg elkezdtünk egy olyan együttműködést regionális szinten, ahol már nem az a fontos, hogy ki a hidas, és ki az MKP-s vagy összefogásos, hanem az, hogy mit tudunk tenni a régióért.
Említhetem például a Felső- és Alsó-Bodrogköz együttműködését, amelyen elég nagy erőkkel dolgozunk, mert csak így lehet fejleszteni a régiót. Így lehet megakadályozni, hogy az embereknek ne kelljen nap mint nap elhagyni az otthonukat, hogy az itteni anyáknak ne kelljen osztrák vagy német öregurakra vigyázniuk, mikor a saját családjukkal kell törődniük.
Millió probléma van. Családok esnek szét a munkanélküliség, az állandó stressz miatt. A gyerekekre nincs idő, 300 százalékkal nőtt meg a pszichés problémákkal küzdő gyerekek száma – a napokban épp egy 16 éves srác temetésén jártam.
S amikor milliónyi problémával küzdünk, országszerte pedig még többel, akkor azt kell mondanom, eltörpül az, hogy platformon belül vitatkozunk-e, vagy sem. A jövő feladata az, hogy a párt fővonalát ötvözni tudjuk a helyi, akut problémák megoldási lehetőségeivel. S azt mondom, a platformon belül nem fő téma az, milyen legyen a viszonyunk a magyar kormányhoz. Először otthon kell rendet tenni, csak aztán foglalkozzunk más kormányok megítélésével.
Én semmiképp sem szeretném azt, hogy az elmúlt idők Híd-kommunikációja foltot hagyna a Szövetségen. Azt szeretném, ha tiszta lappal tudnánk indulni, és tényleg létrejönne egy korrekt kommunikáció, amely nem arról szól, hogy mi választ el minket, hanem az, hogyan tudunk segíteni a régiónkon, hogyan lehet érdekképviseletet biztosítani ahhoz, hogy kimásszunk a kilátástalan helyzetből.
A végére térjünk vissza az értékrendhez. Gyimesi szerint a Szövetségnek a nemzeti konzervatív oldalon van a helye. Az MKP-platformban ez szintén elhangzik. Csakhogy Szlovákiában a felméréseken legnépszerűbb pártok közül ilyen – „békepárti”, euroszkeptikus – irányvonalat a Smer vagy a Republika képvisel. Ön szerint elképzelhető, hogy a Szövetség ebbe az irányba induljon a választások után, ha az eredmények úgy hozzák?
Az értékrendi kérdések olyanok, amelyekre nem lehet egyszerűen, egy-két szóval válaszolni. Ügyvédi praxisomban sokszor szembesülök azzal, hogy egy konkrét jogi problémára rengeteg válasz van, nagyon sok bírósági vélemény. És sokszor felmerül a dilemma, hogy mondjak egy megoldást az ügyfélnek, melyről tudom, hogy a bírósági állásfoglalások szintjén az egész jóval árnyaltabb, vagy tényleg részletesen menjek bele a problémába, melyből nem az jön le, hogy van konkrét elképzelés és vélemény, hanem az, hogy rengeteg a kérdőjel.
Az értékrendi kérdések is ilyenek. Vannak véleményeink, melyeket el is fogok mondani. De mindig vannak kérdőjelek. S szerintem ez nem baj. S az sem baj, hogy vannak olyan kérdések, amelyekben nem próbálunk meg csak azért valamilyen véleményt megfogalmazni, mert ezt elvárják tőlünk. Szerintem nem jó, hogy a közösségi média például kétszavas véleményt vár tőlünk a háború ügyében. A dolgok ennél sokkal összetettebbek.
S azt sem szeretem, amikor valaki a politizálást, az értékrendet két oldalra osztja. Például hogy valami konzervatív vagy liberális. Pedig a konzervativizmusnak és a liberalizmusnak is számtalan változata van, az értékek nincsenek egységesen definiálva.
A Híd-platformban nekem értékként mindig az tetszett, hogy megtaláljuk azt a hidat, amely megpróbálja összekötni az egyik és a másik oldal értékeit. A keresztény és a humanista értékrend például olyan stabil értékrendet jelent, amely nyomán megtalálhatjuk a közös nevezőt.
Nyilván ez a kérdés jóval összetettebb, de én a Híd-platform értékrendjét pozitívumként kihasználva, szeretnék kapcsot építeni az értékrendbeli különbségek között, ami megoldást jelenthet, és irányvonalat is a Szövetség jövőbeni fő vonalában is.
A kisebbségi jogok érvényesítését mindenképpen fontosnak tartjuk. Nincs azzal problémánk, hogyha ezt valaki konzervatívabban fejezi ki, vagy ilyen értékeket preferál – a lényeg az, hogy ez semmiképp sem jelentheti azt, hogy mások jogai ellen lép fel. Ugyanakkor tiszteletben kell tartanunk mások elképzeléseit és politikai véleményét is.
