Hallott már a fűnyíró szülőkről? Nem engedik a gyerekeiknek, hogy kivigyék a szemetet, vagy felvágják az uborkát
Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!
„Isa lányunk bekerült egy olaszországi csereprogramba. Hat hétig Firenzében lesz” – dicsekedett a szomszédom, Karina.
Az okos, huszonegy éves lánya a Floridai Egyetemen tanul, és tanulmányai kapcsán most utazik először Európába. „Egyedül és nélkülünk, ez egy nagy próbatétel lesz. Már nagyon várja az utazást” – újságolta nekem boldogan karácsony előtt.
Fél évvel később azonban minden megváltozott. Isabelle-nek egyáltalán nem tetszik Európa egyik legfestőibb városa, és már alig várja, hogy hazamehessen. „Azt mondja, mennyire tiszteletlenek ott az emberek, nem akarnak vele angolul beszélni, minden koszos és rendezetlen, a sofőrök nem adnak elsőbbséget, és sokat gyalogolnak” – meséli csalódottan Karina.
Ő Venezuelából származik, és jól ismeri a kultúrák közötti konfliktusokat. Tudja, hogy Floridából, ahol minden olyan, mint az utazási katalógusokban, Európába utazni számos embert sokként érhet. „Ennek ellenére sajnálom, hogy nem bírta jobban. Azt tanácsoltam neki, hogy beszéljen spanyolul, mert arra az olaszok másképpen reagálnának. De a barátnőivel ment oda, és nem akar spanyolul beszélni. Így már alig várja, hogy hazajöhessen.”
Ezt a történetet már többször is hallottam különböző változatokban. Florida egy kényelmes, szép és menő részén felnőni, ahol a szülők mindenhova autóval viszik a gyerekeket, és odafigyelnek arra, hogy sikeresek legyenek az iskolában, kellemes lehet, de a gyermeket egyáltalán nem készíti fel az élet nehézségeire.
Ehhez adjuk még hozzá a latin-amerikai kultúrát, melyben a gyermek áll a család középpontjában, és a szülők a gyerek érdekeit és az igényeit a sajátjaik elé helyezik, és egy olyan generáció lép fel, amelyik képtelen az olyan alapvető feladatok elvégzésére, melyek például a cseh vagy a szlovák gyermekek számára teljesen mindennaposnak számítanak.
Egyedül nem tudok felvenni egy rövidnadrágot
Nem kell messzire mennem a példáért, Dylan, a gyermekeim legjobb barátja ugyanis kilenc és fél éves kora ellenére még mindig nem tudja bekötni a cipőfűzőjét. Amikor nemrég nálunk volt, és át kellett volna vennie a fürdőnadrágját egy rövidnadrágra, meg kellett várnia, míg megérkezik az anyukája.
