Napunk

Kortárs irodalmat az iskolákba – mondja Petres Csizmadia Gabriella irodalompedagógus

Petres Csizmadia Gabriella. Fotó - PCSG archívuma
Petres Csizmadia Gabriella. Fotó – PCSG archívuma

Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!

[ Szükségünk van a segítségedre: tegyük együtt jobbá a Napunkot!
Töltsd ki olvasói kérdőívünket! ]

Egyre inkább háttérbe szorulnak a klasszikus irodalmi művek a kerettantervben, helyükre pedig olyan kortárs szövegek kerülnek, melyekkel a mai alapiskolások jobban tudnak azonosulni, megfelel a nyelvi képességeiknek és a gondolkodásmódjuknak.

A drámák és a nagyepikai művek helyét a kortárs gyermek- és ifjúsági irodalmi művek veszik át. Az ajánlott irodalomban A Gyűrűk Ura, a Harry Potter és A Szent Johanna gimi mellett Tóth Krisztina, Ágai Ágnes, Lackfi János és N. Tóth Anikó művei szerepelnek.

Már a jelenlegi curriculum, de a 2026-tól érvénybe lépő tanterv összeállításánál is a mai gyerekek igényeit tartották szem előtt az alkotók. Mivel a klasszikus művek nyelvezetét már dekódolni kell számukra, inkább vezetett olvasás keretében érdemes az úgynevezett hungarikumokkal foglalkozni.

Petres Csizmadia Gabriella, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának docense, a kortárs gyermekirodalom kutatója, irodalompedagógus szerint az irodalomtanároknak meg kell ismerkedniük a kortárs művekkel is, hogy tartalmas órákat tudjanak tartani diákjaiknak.

Beszélgetésünkből kiderül, hogy:

  • hogyan vélekedik a kortárs műveknek a curriculumba való beemeléséről a gyermekirodalom-kutató,
  • gyermek- és olvasóbarát-e a tartalmi reform keretében kidolgozott új kerettanterv,
  • milyen művek segíthetik a nehezebb nyelvezetű, klasszikus irodalmi szövegekkel való munkát,
  • mire kell felkészülniük az irodalomtanároknak az új curriculum kapcsán.

Már csak néhány nap van az idei tanévből, a nyári vakáció idejére jobbára csak magyar nyelvből kapnak feladatot a diákok, mégpedig az ajánlott olvasmányok formájában. Mennyi művet kellene elolvasni a vakáció alatt?

Nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert inkább magyarországi tradíció, hogy kiadjuk az ajánlott olvasmányok listáját a nyárra és azt várjuk a gyerekektől, hogy elolvassák azokat. Nálunk a tanév során találkoznak a diákok az olvasásra szánt művekkel, melyeket – ideális esetben – valamilyen formában közösen dolgozunk fel a tanórán. Az azonban tanárfüggő, hogy milyen és hány szöveget kínálunk a diákoknak, hiszen sem az olvasmányok számát, sem a pontos címlistát nem írja elő kötelezően a curriculum.

Több éve már csak az ajánlott olvasmányok listáját tartalmazza a kerettanterv. Hogyan áll össze ez a lista az egyes évfolyamok számára?

A kerettanterv évfolyamokra lebontott listákon keresztül tesz szövegajánlásokat, ami már a megnevezésében is jelzi a megengedő jellegét a negatív felhangú „kötelező olvasmány” fogalmával szemben. Ez utóbbi kifejezést egyébként az állami oktatási program már nem használja.

Az ajánlott olvasmányok listája abban is más a kötelező olvasmányokéhoz képest, hogy nemcsak az úgynevezett nagy klasszikusokat tartalmazza, hanem kortárs alkotásokat is beemel a jegyzékébe, sőt műfajilag, tematikailag is sokszínűbb a korábbinál, és egyfajta tananyag-kiegészítési javaslatként szolgál. Ez abban is megfigyelhető, hogy a korábbi törzsanyag egy része átkerült erre a listára. Fontos az is, hogy az ajánlás minden évfolyam számára bőséges választékot kínál, ami valóban azt kívánja szolgálni, hogy a tanár az osztály vagy akár az egyéni olvasó személyes igényeit is figyelembe tudja venni a szövegválasztás során.

Ezek az igények általában a szöveg témájára vonatkoznak, az olvasás iránti kedvet növelik. Azonban a szövegválasztás során az is fontos módszertani szempont a tanár számára, hogy az ajánlott olvasmányokon keresztül teret kínáljunk a terjedelmesebb művek elolvasására és feldolgozására is. Az ajánlott olvasmány ugyanis általában olyan terjedelmű szöveg, amit egy tanórán nem tudunk elolvasni, ezért a feldolgozásuk is „rendhagyó” szövegfeldolgozási stratégiákat kíván, pontosabban lehetőséget kínál a nagyobb lélegzetű alkotások feldolgozásának a megtanítására.

Az irodalomtanítás egyik fő célja, hogy – az olvasás megszerettetése mellett – megtanítsuk a gyerekeket értően olvasni, vagyis a szövegeket értelmezni, ezért elengedhetetlen, hogy minden irodalomórán olvassunk. 2008-tól az a curriculum alapelve, hogy különböző kompetenciákat fejlesszen, ami az irodalom esetében elsősorban az értelmezési, szövegértési, szövegfeldolgozási készségeket foglalja magába. Vagyis: ne beszéljünk úgy szövegekről, hogy nem olvastuk őket, hanem az irodalomórán a személyesen elolvasott műveket dolgozzuk fel. Ennek viszont vannak időbeli korlátai, hiszen maga az olvasási folyamat egy bizonyos időt kíván meg. Éppen emiatt vált szokássá, hogy az alapiskolai törzsanyag nagy részét versek és kisepikai alkotások képezik, hiszen ezeket a legegyszerűbb és leghatékonyabb feldolgozni a tanórán: pár perc alatt elolvassuk őket, sőt egy-egy szöveghelyre az értelmezés során többször vissza is tudunk térni.

Mi legyen viszont a nagyepikával, például a regény műfajával, amit nem tudunk egy (néhány) tanóra alatt elolvasni? Pont azok a művek maradjanak ki az irodalomóráról, amelyek egyébként a legközelebb állnak a mai olvasókhoz? A szövegértelmezés tanítása szempontjából itt jelenik meg az ajánlott olvasmányok jelentősége, hiszen nekünk, irodalomtanároknak, fontos feladatunk megtanítani, hogyan dolgozzuk fel a nagyepikai alkotásokat is, amelyek epizódokkal, változó jellemű szereplőkkel, előre- és hátrautalásokkal telítettek. Ebben az esetben a gyerekek otthon, házi olvasmányként ismerkednek meg a művel, tehát maga az olvasás nem feltétlenül tanórai keretek között zajlik, az olvasmányfeldolgozásról azonban semmiképp sem szabad megfeledkezni.

A mostani curriculumban nagyon szimpatikus, hogy az ajánlások közé a gyerek- és ifjúsági irodalomból is válogattak műveket. Ez a válogatás feltételezhetően találkozik a célcsoport igényeivel, nyelvi regiszterével, gondolkodásmódjával, könnyebb vele azonosulni, ugyanakkor éppen ezek miatt esetleges is, hiszen képtelen követni a fiatalok igényeinek a változásait. Az ifjúsági irodalom nagyon gazdag, de esztétikai szempontból nem mindig a legkiválóbb. Itt az a kérdés, hogy miért olvastatja el az adott szöveget a pedagógus. A szórakoztató funkcióját akarja kiemelni az irodalomnak és azt szeretné, hogy fedezze fel a diák az olvasás örömét, vagy a morális funkciót, az identitáserősítést tartja szem előtt? Esetleg talál-e olyan szövegeket a listán, amelyek komplex funkcióval rendelkeznek? Nem egyszerű tehát megfelelő szövegajánlással előállni, figyelembe kell venni az osztály érdeklődését, a mű esztétikumát és a szövegfeldolgozás célját is.

Fotó – PCSG archívuma

Az ajánlott olvasmányok listájának összeállításakor már a mostani alapiskolások igényeire reagáltak a kerettanterv kidolgozói?

A 2008-as, majd a 2014-es megújított állami oktatási program szerintem az arany középutat választotta, hiszen a kortárs ajánlások mellett a „nagy klasszikusok” kerültek be a törzsanyagba, vagyis azokkal kötelezően meg kell ismerkedniük a tanulóknak. Ide olyan kanonizált alkotásokat soroltak, amiket egyfajta „rejtett tanterv” szabályoz, irodalomtanítási tradíció örökít tovább, és amelyek az úgynevezett közös kultúrkincs részét képezik, vagyis a nemzeti és kulturális identitásképzés szerves alkotóelemei.

A szlovákiai magyar irodalomtanítás számára elképzelhetetlennek tűnik, hogy például Arany János Toldiját ne tanítsuk a hatodikosok számára, holott az nyelvi szempontból meglehetősen elidegenedett a tizenkét éves mai gyerekektől. Félreértés ne essék, egy kiváló alkotásról van szó, nagy élvezettel olvastam nemrég újra a trilógiát, de én ezt egy 40 éves olvasó irodalmi tapasztalatával tettem meg. A hatodikosoknak azonban nehézséget okozhat a mű nyelvi dekódolása, a magyarról magyarra történő fordítása. Ezért van szükség a jó irodalomtanárokra, akik felvállalják a klasszikusok közvetítését, vagyis a célcsoporttól nyelvileg és tematikailag távolabb álló vagy szerkezetileg komplexebb szövegek „feltörését”, módszertani feldolgozását.

Ha egy kortárs ifjúsági sci-fit választok olvasmányként, ami nyelvileg nem okoz kihívást, megfelel a mai fiatalok gondolkodásmódjának, könnyen követhető cselekménye van, annak várhatóan zökkenőmentes lesz a befogadása, és akár tanári vezetés nélkül, házi olvasmányként is felkínálhatom. Úgy gondolom, hogy az irodalomórán az a tanár dolga, hogy olvasási stratégiákat, szövegfeldolgozási technikákat tanítson, rámutasson, hogyan tudjuk felfedni a szöveg rétegeit, hogy ne csak a cselekményt, az események kalandosságát érzékeljük, hanem jussunk el a rejtettebb jelentésrétegekhez is.

Lehet, hogy a klasszikusok azért maradtak a tananyag kötelező részében, hogy ezeket a műveket mindenképp tanári segítséggel, vezetett olvasás útján ismerjék meg a diákok. Az arany középút a kerettantervnél ott nyilvánul meg, hogy a korábbi gyakorlathoz képest jobban reagál a célközönség vélhető igényeire, már nem csak a kanonizált műveket akarja közvetíteni, szabadon kiegészíthető ötleteket is kínál, hiszen végső soron az a cél, hogy meghozzuk a gyerekek olvasási kedvét, megmutassuk számukra, hogy olvasni öröm.

Az Óramágusok új, egyedi hang a fantasyben, ahol az Idő külön, mágikus univerzumként jelenik meg. A fantasysorozatért több millió olvasó rajong. Fotó – Napunk

Megfelelőnek tartja a mostani kínálatot? Mivel egészítené ki?

Elég színes a kínálat, de természetesen mindig lehetne tovább bővíteni a listát. Én fontosnak tartom a személyre szabott ajánlásokat: a pedagógusnak meg kell ismernie a csoportját, fel kell mérnie, hogy műfaji és tematikai szempontból mi érdekli őket, mely szövegtípusok vonzóak számukra, és ezek alapján bővíthetné a saját ajánlásait.

Milyen gyakran kellene frissíteni az alapiskolásoknak ajánlott művek listáját?

Az irodalomoktatás egyik kihívása, hogy nehezen mozdul, sosem lehet igazán korszerű, mert rengeteg szűrőn kell átmennie az adott irodalmi alkotásnak, és mire felkerül az ajánlott művek listájára, addigra már veszít a frissességéből. Én félévente szoktam aktualizálni az olvasmánylistáimat az egyetemi kurzusokon, mindig besorolok a kínálatba az aktuálisan megjelent művekből is. Kérdés, hogy ezt mennyire lehet nyomon követni a közoktatásban.

A hallgatóknak azt szoktam javasolni, hogy kövessék

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Irodalom

Magyar iskolák

Nyitra

Oktatás

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak