Akié a gyermek, azé a hatalom
A gyermekek Közép-Európában így vagy úgy a politikai propaganda eszközei, statisztái.
Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!
[ Szükségünk van a segítségedre: tegyük együtt jobbá a Napunkot!
Töltsd ki olvasói kérdőívünket! ]
A hősök napján, május 25-én gyújtotta fel magát az a nő, Ileana Negru, Brassópojánán, akinek 12 éves fiát 1989 decemberében gyilkolták meg. Ileana 33 évig várt, hogy megtudja pontosan, kik bántalmazták, kínozták, majd gyilkolták meg a gyerekét – hiába. Ítélet ebben az ügyben sem született, ahogy nagyon sok bűncselekmény maradt felderítetlenül a Ceaușescu-rendszer bukása után.
A kínhalállal tiltakozó öngyilkos nő utolsó üzenete valószínűleg vádbeszéd, de ennek pontos tartalmát nem ismerjük. A romániai hatóságok ugyanis sem a haláleset hírét nem hozták nyilvánosságra, sem ezt a bizonyos utolsó üzenetet, bő két hét múlva, újságírói nyomásgyakorlásra erősítették csak meg, mi is történt Brassópojánán. (Ugyanott, szimbolikus helyen, ahol 1989-ben a Ceaușescu-rezsim alig ismert ellenállója, Liviu Cornel Babeș is felgyújtotta magát – amint erre Claudiu Loghin helyi újságíró felhívta a figyelmet.)
Gyerekgyilkosságok
A brassói halálesettel szinte egy időben borzalmas gyilkosság híre rázta meg a romániai nyilvánosságot: nőnemű holttestet találtak egy bukaresti tömbházlakásban, egy kanapé tárolójában elrejtve. A kezdeti gyanúk szerint az ott lakó középkorú nő maradványai kerülhettek elő, ám a törvényszéki orvostani vizsgálat megállapította: az oszlásnak indult, nehezen azonosítható holttest gyermekkorú, egy 12 éves kislányé. A lakásban élő, de az elmúlt időszakban Spanyolországba költözött középkorú nő gyereke, akit minden jel szerint a nő élettársa gyilkolt meg és rejtett el.
A két gyerekgyilkosság időben, térben távol esik egymástól. Valószínű, hogy a motivációk is különbözőek lehettek. A Ceaușescu-diktatúra utolsó éveiben különösen szigorúan és kegyetlenül léptek fel a hatóságok a legfiatalabb korosztályokkal, a gyerekekkel és a kamaszokkal szemben. A forradalom nem javított, rontott a helyzeten. A lázongások ideje alatt is különösen sok volt az ezekbe a generációkba tartozó áldozat.
A második gyilkosság körülményei nem ismertek, a gyilkos (akit azóta Hollandiában elfogtak és Romániába szállítottak) azt állítja, balesetben halt meg a kislány, az orvostani jelentés azonban erőszakos halált állapított meg. További nyomozásra van szükség ahhoz, hogy pontosan tudni lehessen, mi történt.
Egy valami közös ebben a tragédiában: az, hogy két 12 éves gyerek halt erőszakos halált. Rendszerek változtak, változnak, kormányok váltják egymást, de a gyerekek ugyanolyan kiszolgáltatottak, és a gyerekek elleni erőszakot nem tartóztatta fel, nem akadályozta meg semmi. Mondhatnánk, hogy tragikus véletlenekről és véletlen egybeesésről van szó. Sajnos nem. Az elmúlt évtizedekben a gyermekek elleni erőszak sorozatos példáit láttuk, látjuk.
Azalatt, amíg Ileana Negru az öngyilkosságára készült, Marcel Ciolacu, a román képviselőház elnöke épp Buzău megyében ünnepelte (mint helyi képviselő) a hősök napját. Ugyanebben a megyében, ugyanekkor a helyi állami gyermekgondozó központban tört ki botrány: az egyik gondozó szexuálisan, fizikailag is bántalmazta gyermek- és fiatalkorú gondozottjait. Az egyik áldozat súlyos égési sérülésekkel került kórházba – az esetekről a központ működtetői nem tettek jelentést, a bűncselekményeket a jelek szerint igyekezték eltussolni.
Az állam és a politikusok felelőssége
A történtek a román állam és kormány jelenlegi vezetőit, politikusait hidegen hagyják.
