A kreatív oktatásnak köszönhetően a gyerekek szívesen járnak iskolába, az eredményeik jobbak, és a hátrányos helyzetűeken is segít
Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!
[ Szükségünk van a segítségedre: tegyük együtt jobbá a Napunkot!
Töltsd ki olvasói kérdőívünket! ]
Közel tíz éve alkalmazzák a kreatív oktatás módszereit magyarországi iskolákban, a programnak nagyon pozitív mért eredményei vannak, nemcsak a gyerekek tanulását segíti, hanem képes megváltoztatni az osztályklímát is.
Nem egy egyszerű felzárkóztató programról van szó, mert a kreatív oktatás képes felzárkóztatni a hátrányos helyzetű gyerekeket, de képes növelni azoknak a gyerekeknek a teljesítményét is, akiknek nincs szükségük segítségre.
A programot egy olyan iskolában indították el először, ahol a roma gyerekek emelkedő száma miatt a szülők elvitték a gyerekeket más iskolába. A program elindításakor hét beiratkozó volt az adott iskolában, a tendenciát olyan mértékben sikerült megfordítani, hogy három év alatt a beiratkozók száma hetvenhét főre emelkedett.
Németh Szilvia oktatáskutató, a T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ vezetője 2015-től dolgozik a kreatív oktatás módszereivel, a Kreatív Partnerség Magyarország vezetőjét erről a több országban sikerrel alkalmazott módszerről kérdeztük.
Beszélgetésünkből kiderül, hogy:
- szeretnék szlovákiai magyar alapiskolákba is elhozni a kreatív oktatás módszerét, s ehhez nem először keresnek partnereket,
- a Kreatív Partnerség Magyarország mely két zászlóshajó programjával lehet lépcsőzetesen segíteni a hátrányos helyzetű gyerekeket előbb a tanulásra való felkészülésben, majd pedig a tananyag elsajátításában,
- miért eredményesebb és hatékonyabb a kreatív oktatás módszere a felzárkóztató programoknál,
- milyen eredménnyel zárult egy székely községben az erdélyi magyar gyerekek románnyelv-oktatása a kreatív oktatás módszereivel.
Mikor és hogyan került kapcsolatba a kreatív oktatás módszerével?
2014-ben találkoztunk a Creativity Culture & Education (Kreativitás, Kultúra és Oktatás) nevű angliai központú nemzetközi alapítvánnyal egy konferencián. Partnereket kerestek, akik hátrányos helyzetű vagy kimondottan kisebbségi vidékeken tudnak kreatív oktatási programot működtetni, esetleg roma közösségek számára teszik elérhetővé ezt a módszert. Ezt a csapatot először, Szlovákiába vittem el. 2014-ben körbeutaztuk Kelet-Szlovákiának azon részeit, ahol konténeriskolákat és olyan szegregátumokban működő iskolákat láthattak, ahol a minőségi oktatáshoz való hozzáférés nem volt megoldott. Az volt az elképzelésünk, hogy Szlovákiában indítunk el egy kísérleti programot.
Miért nem valósult meg ez az elképzelés?
Nem találtunk olyan partnert, iskolát, amely vállalta volna a program tesztelését. Számos intézményvezetővel találkoztunk, egyedül a rozsnyói Óvoda, Fábry Zoltán Alapiskola és Szakközépiskola lett volna partner ebben, de ott akkor igazgatóváltás történt. Prékop Mária az oktatási minisztériumba került.
Hogyan indult be a kreatív oktatási módszer tesztelése Magyarországon?
A szlovákiai partnerkereséssel szinte egy időben szólított meg minket egy pécsi általános iskola igazgatója, mert emelkedett a roma gyerekek száma az iskolájában, a nem roma szülők pedig más iskolákba vitték el a gyerekeket. Abban az évben mindössze hét beiratkozójuk volt. Mivel a Pécsi Tudományegyetemen működik Művészeti Kar, az említett iskola pedig közel volt az egyetemhez úgy döntöttünk, oda visszük a programot. Akkor még önkéntes alapon, mert sem az angol alapítványnak, sem nekünk nem volt rá forrásunk. Szerintem a szlovákiai próbálkozás során ez is problémát jelentett. Nagy letargiát tapasztaltunk a pedagógusok körében a roma probléma kapcsán, nem volt kapacitásuk arra, hogy bevállaljanak egy önkéntes programot.
Pécsen viszont olyan akkut helyzet állt elő, hogy a tantestület úgy érezte, ha most nem lép, akkor bezárhatja az iskolát, mert a gyerekek eltűnnek, a tantestület pedig elveszíti a munkáját. Úgy érezték, a negyvenéves tanintézménynek még vannak olyan energiái, hogy közös erővel visszafordíthatjuk ezt a folyamatot, az egyetem pedig partner volt ebben. Kidolgoztunk egy modellt, az angol partner tréningezte a végzős egyetemi hallgatókat, szobrászokat, képzőművészeket, zenészeket, építészeket. Kialakult egy olyan csapat a hallgatókból, akikkel nemcsak ebben, hanem a környező iskolákban is dolgozni tudtunk.
A hasonló problémával küzdő többi iskolának is fel tudtuk kínálni ezt a lehetőséget. Nagyon látványosan, három év alatt a hét beiratkozó gyerek száma hetvenhétre emelkedett ebben az iskolában. Ez olyan tekintélyt adott a programnak, hogy azóta is töretlenül működik városszerte. Pécsen ez egy organikusan fejlődő program elkötelezett pedagógusokkal és folyamatosan új csatlakozókkal. Ebből a szempontból más települések számára is minta lehet.
Miben más a Kreatív Partnerség Magyarország program a felzárkóztató programokhoz képest?
A kreatív módszertan előnye az, hogy bármilyen száraz tananyagot egy külső szemlélő, egy művész az ő gondolkodásán átszűrve úgy tálalja a gyerekeknek, hogy az valóban érdekes legyen, az érdeklődésükre, a pillanatnyi állapotukra, a véleményükre próbál reagálni. Így az a tudás, amit a tankönyv és a tanterv át akar adni, elérhetővé válik ilyen formában. Olyan kulcstantárgyaknál is, mint a matematika vagy akár az idegen nyelv, ez a módszer nagyon jól működik. Az a különlegessége, hogy a program a tanórán, a tanár és a kreatív szakember együttműködésében zajlik. Azért van mérhető eredménye a tanulói teljesítményben is, mert azt az időkeretet használjuk ki, amit az iskola ad, az órarendbe beépítve zajlanak a foglalkozások.
Az iskola, az osztály, a pedagógus kiválasztja, melyik tantárgyak vonatkozásában működjünk együtt, és a tanterv szerinti tananyagot dolgozzuk fel. Az általunk mentorált művészek minden héten minimum 90 percben bekapcsolódnak az osztály életébe és a pedagógussal együtt dolgoznak az osztályteremben, az iskolában, nem tanórán kívüli, délutáni tevékenységként.
Hogyan működik a kreatív partnerség program a gyakorlatban?
Első lépésben megnézzük, milyen osztályokba szeretné a programot bevinni az iskola, tájékoztatót tartunk a tantestületnek és tréninget azoknak a pedagógusoknak, akik szeretnének bekapcsolódni, majd művészeket választunk az osztályhoz. Mindig a gyerekek érdeklődési köre és a tantárgy határozza meg, hogy milyen művészeti ág képviselője kerül az osztályba. Vannak képzett zenészeink, táncosaink, színházi rendezőnk, képzőművészeink. Minden osztálynál egy tantárgyra fókuszálunk, ha kérik, hogy más tárgynál is segítsünk, nincs akadálya a váltásnak.
A művészek először hospitálnak és kidolgozzák az egész tanévre vonatkozó munkatervet. Ők találják ki azt a vezérfonalat, amelyre felfűznék a tanórákat, természetesen az elsajátítandó tananyagot figyelembe véve az egészet egy projekttéma köré szervezik. Vázolják az ötleteiket órákra lebontva, azt, hogyan jutunk végig ezen a fonalon. Vannak olyan osztályaink, ahol a gyerekek nem tudnak egy témakörre koncentrálni az egész tanévben, ilyenkor 4-5 hetes hullámokban egy kicsit mindig változik a vezérfonal. Nagyon ritkán, de vannak annyira koncentrációzavaros osztályaink is, hogy nem lehet egy íven gondolkodni, hanem szinte óráról órára egy olyan minitémát kell hozni, ami leköti a gyerekeket.
Ez a projektmódszerhez nagyon hasonló módszertan, mely ívként veszi a tanóra anyagát, igyekszünk egy látható tanulási folyamatot kialakítani a gyerekeknek, hogy ők is lássák, honnan hová tartanak, hogy mindig tudják, mi mihez és miért kapcsolódik, és milyenek az összefüggések más tantárgyi tanulással. A motivációnövelés szempontjából fontos, hogy mindig a gyerekek legyenek a főmegvalósítók.
A pedagógusok nem szólnak bele az órák tervezésébe?
A pedagógusokat arra kérjük, hogy a tervezésben és a reflexióban száz százszázalékosan legyenek aktívak, a tanórán a gyerekeknek kell teret adni. A 90 perces foglalkozást úgy kell megtervezniük, hogy a bemelegítés–főfeladat–reflexió menetét betartva a gyerekek aktivitására kell helyezni a hangsúlyt, nem tarthat frontális órát a tanár. A pedagógus és a művész összedolgozik az óra megtervezésében, az előbbi elküldi a tananyagot, utóbbi pedig ötlet- és feladatsorral válaszol, megvalósítják közösen a tanórát, utána pedig megbeszélik, hogyan sikerült a tanóra, és levonják a tanulságot, majd újra kezdődik a tervezőmunka.
Gyakorlatilag tandemben dolgoznak. Például a heti négy matematikaórából kettő kreatív partnerségben valósul meg, a további két óra felépítése a pedagóguson múlik. Ez egy nagyon intenzív kapcsolat, a pedagógus valójában egy, az osztálytermi munkára felkészített, de másik szakmabeli mentort kap. Nem felzárkóztató program, kimondottan arról szól, hogyan tudjuk megerősíteni a gyerekek tanulás iránti vágyát, tantárgyi tudását, tanulási motivációját, az énképét, és hogyan tudjuk 21. századi skillekkel, készségekkel felvértezni őket.
Miért a kreativitás köré épül az egész módszertan?
Azért gondoljuk, hogy a kreativitás a kulcs, mert egyre több olyan munkaerő-piaci visszajelzés történt az elmúlt 10-15 évben, mely azt állította, hogy az iskola tudást ugyan át ad, az intellektuális fejlesztésre fókuszál, de arra, amire
