Napunk

Régen kidobta az ásót a meseszép, ökotudatos kert tulajdonosa. „Nem akarják elhinni, hogy alig csinálok valamit a kertben”

Szomorú Miklós. Fotó - www.facebook.com/Angolkert.Pilisszentkereszten
Szomorú Miklós. Fotó – www.facebook.com/Angolkert.Pilisszentkereszten

Varázslatos, négy évszakos angolkertet épített a Pilisben, ahol minden állat szívesen látott vendég, még az úgynevezett kártevők is. Az ökotudatos kertészkedés csodájáról beszélgettünk Szomorú Miklós kertészmérnökkel.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

[ Szükségünk van a segítségedre: tegyük együtt jobbá a Napunkot!
Töltsd ki olvasói kérdőívünket! ]

Amikor Budapest belvárosában, az Astorián lakott, az erkélyen már akkor kialakított magának egy kis ökokertet, rengeteg virágzó növénnyel, beporzó rovarokkal, pillangókkal, amelyek olykor-olykor egy feketerigót is odavonzottak.

Tíz éve aztán Pilisszentkeresztre költözött, ebben a mesés környezetben pedig szemet gyönyörködtető angolkertet varázsolt a semmiből, gyomirtók, rovarölő szerek, műtrágyák, sőt ásó és kapa használata nélkül. Magyarország minden szegletéből és a határon túlról is a csodájára járnak ennek a madár- és rovarbarát, szinte egész évben virágzó, természetes oázisnak. Ma már küldetésének tartja, hogy minél többekkel megismertesse az ember- és természetkímélő, fenntartható kertészkedés receptjét.

Szomorú Miklós az Álomkertek című műsor állandó szakértője, emellett YouTube-csatornát is vezet Egy Kertész Kertje Pilisszentkereszten címmel, melynek már több mint 22 ezer feliratkozója van.

Az interjúban arról is szó lesz:

  • miért váltott ökotudatos kertészkedésre;
  • hogyan érhetjük el, hogy a kert a nyugalom szigete legyen, és ne az állandó munkáról szóljon;
  • teljes kezdőként hogyan láthatunk hozzá egy fenntartható kert kialakításához;
  • és mennyire népszerű ez a fajta kertészkedés.

Ha kisgyerekként, öt-hat évesen feltették neked a szokásos kérdést: „Mi leszel, ha nagy leszel?”, azonnal rávágtad, hogy kertész?

Igen, szerintem már háromévesen is. Locsolóversnek is mindig ezt választottam: „Én kis kertészlegény vagyok, virágokat locsolgatok”. Egyszer három hétig szanatóriumban voltam gyerekkori asztmával. A mai napig megvan az az otthonról kapott képeslap, amire a szüleim azt írták: ne aggódjak, a kiskertem rendben van, a szegfűk virágoznak. Ekkor nagyjából ötéves lehettem.

Akkor tehát nem is volt kérdés, milyen pályán indulsz el.

Nem. Éppen húsz éve, 2003-ban végeztem egyébként az egyetemen, azóta hivatalosan okleveles kertészmérnök vagyok. Bár már akkor is a dísznövények érdekeltek leginkább, a diplomamunkámat végül térségfejlesztés témában írtam.

Egyetem után három hónapig dolgoztam egy kertészetnél, de a régi, begyöpösödött szemlélet, hogy minél kevesebb pénzből próbáljunk meg kihozni valamit, taszított, főleg, miután láttam, hogy Ausztriában már akkor is micsoda kertészetek voltak. Úgyhogy ezt a helyet gyorsan ott is hagytam, és saját vállalkozást indítottam.

Kezdetben én magam is a szokásos módon láttam neki a kertépítésnek, használtunk például gyomirtó szereket, gépeket. Viszont egy idő után észrevettem, hogy az általunk épített kertekben a növények valahogy nem úgy teljesítenek, ahogy szeretném. Sokat betegség támadott meg, jó pár kipusztult, a fű gombásodott. Szóval már ekkor sejtettem, hogy valamit rosszul csinálunk.

Az áttörés aztán nagyjából akkor jött el, amikor a saját kertemet kezdtem tervezni. Természetesen olyat akartam, amilyet a magazinokban láttam, amilyenek Ausztriában, Franciaországban meg főleg Angliában vannak. Ekkor kezdtem el ismerkedni Gyulai Iván munkásságával, illetve neves angol és holland kertészek, kerttervezők YouTube-videóit néztem, aztán beszereztem a könyveiket is, és egyre inkább magamba szívtam egy új szemléletet.

Amikor tíz éve nekiláttam a saját kertem kialakításához, már az újonnan ellesett módszereket alkalmaztam, de azóta is folyamatosan tanulok.

A pilisszentkereszti angolkertnek a határon túlról is a csodájára járnak. Fotó – Napunk/Kacsinecz Krisztián

Emlékszel egy konkrét pillanatra, amikor megtörtént az ökokertészeti „megvilágosodás”?

Talán amikor Gyulai Iván egyik előadását hallgattam, akkor tudatosult bennem, hogy addig mindent rosszul csináltam, a permetezéstől kezdve a lehullott lombok összeszedéséig. Mert nem a természettel együttműködve, vagy a természetet utánozva, hanem a természet ellenében munkálkodtam. Pedig az előbbi módszer sokkal egyszerűbb, ráadásul minden sokkal szebb és egészségesebb lesz általa.

Egyébként Iván már huszonöt-harminc éve ezt magyarázza. Ennek ellenére például az egyetemen egy szó sem esett az ökotudatos kertészkedésről, inkább csak arról, milyen kártevők ellen milyen permetet, növényvédő szereket kell használni. Nagyon tetszik Ivánnak az a mondása, hogy mi vagyunk a legnagyobb kártevők a kertben. Egy kert ugyanis nagyon jól elvan akkor is, ha nem nyúlunk hozzá, sőt, a nem ökutudatos kertészkedésnél jobb az, ha semmit se csinálunk. A természet egy jól kitalált rendszer, amibe igazából csak mi szoktunk belerondítani.

Amiket például mi kártevőknek hiszünk, valójában azok is a rendszer fontos elemei. Most például nyolc napot Angliában töltöttem, és a kezembe került egy kiadvány, amiben a meztelencsigáról is írtak. Kiderült, hogy az idei évtől ott már nem számít kártevőnek, hiszen ezek a puhatestűek fontos szerepet játszanak a lebontás, a humuszképződés mellett például a talajkolloidok összeragasztásában is.

A baj akkor van, ha túlszaporodnak, de ez annak tudható be, hogy a különféle emberi beavatkozások miatt eltűnnek a természetes ellenségeik, a sün, a borz, a különféle békák, siklók, amelyek a tömött betonkerítések miatt kiszorulnak rengeteg kertből. De például a rigó is megeszik egy csomó apró csigát. Vannak, akik rigóűző varjúfigurát raknak a kertbe, merthogy a rigó kikaparja a mulcsot, aztán meg panaszkodnak a csigákra meg az egyéb kártevőkre.

Az ökotudatos kertészkedés további óriási előnye, hogy nem váltam a kertem rabjává, nem az van, ami gyerekkoromban volt, hogy állandóan csak a munka, munka, munka, kapálás, permetezés, öntözés. Most sem történt semmi különös, hogy nyolc napig házon kívül voltam, a kert szépen élte a saját életét nélkülem is.

Anglia már többször szóba került. Kijelenthetjük, hogy ez a szigetország az ökotudatos kertészkedés bölcsője?

Szerintem igen. Nagyjából 15 évvel ezelőtt Angliában dolgoztam, Észak-Londonban, és a város déli részén laktam. Gyakran gyalog mentem haza, mert annyira szépek voltak az útba eső parkok – a Kensington, a Hyde Park, a Green Park. Ez még a „megvilágosodásom” előtt volt, és emlékszem, mennyire megdöbbentem azon, hogy nem vágták itt a füvet meg az egyéb mezei növényeket, hogy júniusban derékig ért még a Kensington-palota környékén is.

Tehát ott már akkor megtörtént ez a szemléletváltás, hiszen a második világháború után Angliából is eltűnt a virágos rétek 80-90 százaléka, természetesen a beporzó rovarokkal együtt. Magyarország sem áll túl jól ezen a téren, hiszen az ország területének 52 százalékát szántóföldek foglalják el.

Rovarhotel. Fotó – Napunk/Kacsinecz Krisztián

Az egyik angliai videódból az is kiderül, hogy Churchill is ökokertész volt.

Így van. De ahogy már említettem, nálunk sem egy teljesen friss dolog ez, hiszen

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Környezetvédelem

Mezőgazdaság

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak