Tényleg „drogosak” voltak az izsai hattyúk? Miért csak most léptek a természetvédők? Összefoglaló az év legbizarrabb állatos sztorijáról
Természetvédők a héten elszállították az Izsa és Pat melletti mákföldön ragadt hattyúkat, így mintegy négy hónapig tartó kálvária után végre pont kerülhetett a szerencsétlenül járt vízi madarak ügyének végére. Feltéve, hogy nem térnek vissza.
Lájkold, kövesd a Napunk.sk-t a közösségi médiában is, ahol extra tartalmakkal is jelentkezünk! Csatlakozz hozzánk a Facebookon, az Instagramon és a YouTube-on!
Kérdezz-felelek formában összefoglaljuk a bizarr esetet azoknak az olvasóknak, aki esetleg lemaradtak az internetet végigszántó sztori lényeges mozzanatairól.
Mikor jelentek meg a hattyúk Izsa mellett?
Nagyobb számban február második felében. Az ősszel vetett mák első hajtásai a meleg, csapadékos idő miatt ekkor már kibújtak a földből.
Mi vonzotta ide a hattyúkat?
Az egészen biztos, hogy nem a mák. Sokkal inkább a vízlelőhely. Amellett, hogy a mákparcellákat keresztülszeli egy kanális, februárban az enyhe, csapadékos idő miatt egy kisebb tó is keletkezett az Izsa és Pat közötti főút mentén húzódó parcellán. Először csak egy-két vízi madár jelent meg itt, de aztán hirtelen növekedni kezdett a számuk. Az arra vonuló hattyúk ugyanis hamar észrevették, hogy néhány társuk megfelelő vízlelőhelyet és táplálékforrást talált.
Honnan jöttek a hattyúk?
Ezt a legtöbb esetben könnyű megállapítani, mivel sok egyed gyűrűt vagy gallért viselt. A legtöbbet Magyarországon gyűrűzték meg, de találtak Litvániából érkezett madarat is. A közelben, a mákföldtől légvonalban csak 5-10 kilométerre találhatóak olyan közkedvelt telelőhelyek, mint a Ferencmajori-halastavak, vagy a tatai Öreg-tó.
Mit keresnek a hattyúk a szántóföldeken?
Természetesen élelmet. Mivel a vizek és a vizes területek télen már nem nyújtanak elegendő táplálékot, a síkvidékeken pedig szinte mindent a mezőgazdasági területek foglalnak el, a kizárólag növényekkel táplálkozó hattyúk a szántóföldeken keresnek táplálékot. Leginkább az őszi vetésű káposztarepcét kedvelik. Az akár 14 kilogrammos súlyt is elérő, kifejlett példányok étvágya a téli időszakban óriási, egy több százas kolónia egész parcellákat képes lecsupaszítani. Ezekben a hónapokban az éjszakákat rendszerint a nagyobb vízfelületeken töltik, nappal pedig átvonulnak a táplálkozóhelyekre. Az Izsa melletti mákföld azért is ideális volt számukra, mert a vízfelület is helyben volt.
A máknövény nem mérgező?
De igen. Közismert, hogy a mák gubója alkaloidákat tartalmaz (morfin, kodein, papaverin stb.), és a magasabb alkaloida-tartalmú fajtái adják az ópiumgyártás alapanyagát. Ilyen hatóanyagokat a növény szára és levelei is tartalmaznak kisebb mennyiségben.
Az étkezésre szánt, kevesebb morfint tartalmazó mákfajták hajtásait kora tavasszal kis mennyiségben a vadnyulak is lelegelik, sőt a máknövény a túzok étlapján is szerepel. Minden állatra máshogy hat, és sok függ attól is, mennyit fogyaszt belőle.
Most kiderült, hogy a bütykös hattyúra nagyon rossz hatással van a mák, különösen akkor, ha kizárólag ezzel táplálkozik. A túlzott mákfogyasztás tönkreteszi az emésztőrendszerüket, folyóssá válik a székletük, lefogynak, elgyengülnek, dehidratálódnak, végül elpusztulnak.
De miért ették akkor?
Valószínűleg függővé váltak tőle – a mák bizonyos alkaloidjai rendkívül erős függőséget okoznak. Az Izsa mellett ragadt hattyúknak egyébként a viselkedésük is megváltozott, dezorientáltakká váltak, nehézkesen mozogtak, volt, amelyik már felszállni sem bírt.
Viszont a hattyúk semmiképpen sem azért kezdték el enni a mákot,
