A diószegi cukorgyár tündöklése és a Trianon-mítosz
A 19. századi magyarországi iparosodás egyik legfontosabb területe az élelmiszeripar volt, amelynek számos fontos üzeme éppen Mátyusföldön létesült. Ezek közül is kiemelkedik a diószegi cukorgyár. Az idővel malmot, szeszgyárat és tekintélyes méretű gazdaságot is magában foglaló komplexum alkalmazásában állt néhány évig a francia miniszterelnök Georges Clemenceau fia is, akinek sikertelen galántai házassága a legenda szerint még a trianoni békeszerződésre is hatással volt.
Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!
Az egykori Magyar Királyság területén az ipari forradalom jócskán megkésve, igazán csak a 19. század második felében indult be. Az iparosodás a cseh és az osztrák területek fejlettsége miatt leginkább a mezőgazdasági termékek feldolgozásával foglalkozó élelmiszeriparra koncentrálódott, Mátyusföldön pedig nem egy malom, szesz-, illetve cukorgyár jött létre ebben az időszakban. Az egyik legjelentősebb üzem kétségkívül a diószegi cukorgyár volt: az ország egyik legnagyobb cukorgyárának számított, a század utolsó évtizedeiben az évi összes cukorrépamennyiség 1/6-át dolgozta fel. (A tágabb térség Magyarországon belüli jelentőségét jól jelzi, hogy további 1/6-ot az Érsekújvár melletti Nagysurány cukorgyára dolgozott fel.)
Iparosodó vidék
Az ország első, még csak kísérleti jellegű cukorgyára is Mátyusföldön, pontosabban Nagyfödémesen működött: 1830-ban Lacsny Miklós alapította, de alig több mint egy évtized működés után, 1842-ben meg is szűnt. Hamarosan, 1845-ben Szeredben létesült cukorgyár, a század végére pedig már az országban működő 20, cukorrépát feldolgozó üzem közül hat – Magyarfalu, Nagyszombat, Diószeg, Nagysurány, Oroszka és Tavarnok – a mai Nyugat-Szlovákia területén termelt.
Magát a diószegi cukorgyárat közvetlenül a kiegyezést követően, 1867. október 23-án Dioszegher Zuckerfabrik von Kuffner & Gutmann, Wien néven hozták létre a dél-morvaországi Kuffner és Gutmann családok tagjai, miután a helyi földbirtokos gróf Zichy Ferenctől 20 holdnyi földet vásároltak a Dudvág közelében. A tényleges üzem 1868-ban indult be, az első kampány során pedig mintegy 9624 tonna cukorrépából 7291 tonna cukrot állítottak elő a később csak Diószegi Cukorgyár Rt. néven futó gyárban.
A gyáralapítók
A Kuffner család nem a semmiből kezdett bele a diószegi cukorgyártásba, a morvaországi zsidó vállalkozó família már a dél-morva Břeclavban is rendelkezett egy cukorgyárral a diószegi üzem beindításakor, ami aztán később szeszgyárral és élesztőgyárral is bővült. Emellett a század végén a szintén dél-morva Podivínben is vásároltak egy cukorgyárat.
A diószegi gyár vezetését 1869-ben az akkor mindössze 22 éves Kuffner Károly vette át, aki az 1924-ben bekövetkező haláláig – 55 éven keresztül – igazgatta az addigra tekintélyes méretűre duzzadt élelmiszeripari komplexumot. A bécsi műegyetemen és a mosonmagyaróvári gazdasági főiskolán szerzett elméleti tudását Kuffner kiválóan tudta kamatoztatni a gyár irányítása során.
Expanzió
Kuffner Károly nem riadt vissza az újításoktól, a termelés hatékonyabbá tétele érdekében az évtizedek során számos új műszaki megoldást vezetett be a gyárában, valamint az ahhoz tartozó, 30 ezer holdas gazdaságban is újfajta, terméshozamot növelő eljárásokat honosított meg – elég csak a műtrágyázás bevezetését említenünk. Mindennek tetejébe sikeres magnemesítő intézetet is működtetett, ahol cukorrépa mellett új búza- és kukoricafajtákat is kikísérleteztek.
Az üzem sikeréhez hozzájárult az is,
