Hogyan lehet felismerni egy jövőbeni bántalmazót vagy manipulátort egy kapcsolatban? Az elején túlidealizálja a nőt, mondja a pszichológus

[ Szükségünk van a segítségedre: tegyük együtt jobbá a Napunkot!
Töltsd ki olvasói kérdőívünket! ]

Több mint 30 évig dolgozott egy vajdasági pszichiátrián, ahol öngyilkossági kísérletet elkövetett, súlyos sérüléseket elszenvedett vagy bántalmazott betegekkel foglalkozott. „Sok olyan pszichiátriai betegünk is volt, aki megszenvedte a háború. Mégis sokan közülük csak évekkel később kerültek a pszichiátriára. Amikor elkezdtük kezelni őket, eszükbe jutott, hogy az első pánikrohamukat évekkel ezelőtt, a bombázások idején élték át” – meséli „lágy” szlovák nyelven Milota Dubovská, aki a vajdasági szlovák kisebbségből származik.

A felmenői több mint kétszáz évvel ezelőtt hagyták el Szlovákiát, hogy az Alföldre menjenek. „Szlovákiában akkoriban szegénység és éhség volt. Ez most megfordult, és sok vajdasági szlovák jön Szlovákiába dolgozni” – mondja. Ő maga azonban családi okokból költözött Szlovákiába – a lánya miatt, aki az egyetem után itt telepedett le. Pszichológusként kezdett dolgozni a pozsonyi Dúha (Szivárvány) krízisközpontban, ahol bántalmazott nőkön és gyermekeken segítenek.

Az interjúból megtudhatják:

• hogy ébred fel a férfiban a bántalmazó;
• miért nem képesek a nők kilépni egy erőszakos kapcsolatból;
• hogyan bántalmazhatnak valakit észrevétlenül lelkileg;
• milyen következményei lehetnek egy agresszorral való együttélésnek;
• hogyan segítenek az áldozatoknak a krízisközpontban.

Eltérő formái vannak a családon belüli erőszaknak a különböző országokban? 

Ez az adott ország fejlettségétől függ. Néhány országban kevésbé büntetik a családon belüli erőszakot, mivel még nincsenek olyan törvények, amelyek tiltanák.

Úgy gondolom viszont, hogy amennyiben fejlettebb országokról beszélünk, azokban többé-kevésbé egyformán nyilvánul meg. Mindenhol azt láthatjuk, hogy a nők a leggyakoribb áldozatok, és a bántalmazott nők aránya is szinte egyforma.

Vannak olyan esetek is, ahol férfiak az áldozatok, de ezekből sokkal kevesebb van. A nőknek is lehetnek olyan jellemvonásaik, amelyek lehetővé teszik, hogy zsarnokká váljanak a partnerkapcsolatban, csakhogy fizikailag gyengébbek, ezért inkább ritkább a nők által elkövetett fizikai erőszak.

A családon belüli erőszak gyakran a nő férfitól való pénzügyi függőségével is összefügg, ami még sok országban ma is mindennapos dolognak számít. Valamint ez hatalmi kérdés is. A társadalmunk még mindig túlságosan patriarchális beállítottságú. Noha a nők a törvény szerint egyenlőek, ez a gyakorlatban nem mindig így van. A férfi dominanciát még ma is jellemző.

Mi a helyzet a családon belüli erőszakkal Szerbiában, ahonnan nemrég költözött el? 

Úgy gondolom, hogy eléggé hasonló a szlovákiai helyzethez. A volt jugoszláv országok között ez Montenegróban a legrosszabb, ahol még mindig élnek az olyan hagyományok, melyek szerint a nő a férfinak van alárendelve. A múltban, amikor a férfi hazament, a nőnek meg kellett mosnia a lábát. Ha megcsalta a férjét, akkor annak jogában volt őt megölni – mégpedig úgy, hogy a fejére tett egy kerek kenyeret, majd szétvágta egy baltával. Ezt pedig úgy vették, hogy a nőt a kenyér ölte meg, és nem a férfi.

Gondolja, hogy ezeknek a brutális hagyományoknak a maradványai a máig megmaradtak az emberek tudatalattijában vagy akár a viselkedésükben?

A tudatalattijukban még élnek, de a viselkedésben már nem, mert a törvények már tiltják. De vidéken még ma is láthatjuk, hogy egy nő néhány lépéssel a férje mögött sétál. Sajnos egyes kultúrákban még mindig ez a norma. Természetesen ez a volt Jugoszlávia fejlettebb részeire nem érvényes, például Szlovéniára, Horvátországra vagy akár Szerbia északi részére, a Vajdaságra, ahonnan én származom.

A családon belüli erőszak mértékéhez a volt Jugoszláviában zajlott háborús konfliktusok is hozzájárulhattak. Sokan vagy közvetlen részesei vagy áldozatai voltak, és máig poszttraumás stressz zavarban szenvednek, ami szintén hatással lehet az agresszió kontrollálásának képességére. További tényező a szegénység és a gazdasági válság.

Úgy érzem Szlovákiában az emberek nagyobb tisztelettel bánnak egymással. Mivel a családon belüli erőszak áldozataival dolgozom, az a benyomásom, hogy az erőszak itt is intenzíven jelen van. Természetesen emögött az is állhat, hogy a munkámból adódóan állandó kapcsolatban vagyok a bántalmazott nőkkel és gyermekekkel.

Amikor a Vajdaságban éltem, Szlovákia egy biztonságosabb és fejlettebb országnak tűnt, elvégre is uniós tagállam. Azt mondtam magamnak, hogy itt minden jobb lesz, csakhogy az általam kezelt családon belüli erőszak áldozatai ezt nem mondhatják el magukról.

Ön szerint mi lehet annak az oka, hogy a fejlettebb Szlovákiában sem csökken a nőkkel szemben elkövetett erőszakos esetek száma? 

Agresszorok mindenhol vannak. Ezek általában olyan emberek, akik valamilyen személyiségzavarban szenvednek. Legtöbbször pszichopata vonásokkal rendelkeznek, amelynek elsősorban genetikai okai vannak, de ugyanúgy a nevelés is hozzájárul a kialakulásához. Gyermekként sokan nem teljes családban éltek, vagy az apjuk agresszor volt, aki bántalmazta az anyjukat. Az agresszív viselkedést tehát otthonról is hozhatják.

Emellett még az is döntő fontosságú, hol nőtt fel az az ember, milyen környezetben formálódott, milyen társaságba járt.

Természetesen erre az adott ország politikája is hatással van, tehát az, hogy lehetővé teszi a férfiaknak, hogy erőszakosan viselkedjenek a nőkkel szemben. Ha ma a nő feljelenti a férjét a rendőrségen, hogy veri őt, akkor ezt csak szabálysértésként könyvelik el. A nő hazamegy, ahol még nagyobb pokol várja. Ez azt jelenti, hogy ha nem kap azonnal segítséget, akkor a feljelentéssel még nagyobb problémát okozhat magának.

Megtörténik ez azokkal is, akiknek a krízisközpontban segít? 

Igen. Az erőszak elkövetőjétől való megszabadulásához vezető út a nő számára gyakran nagyon hosszú. Általában évekbe telik, mire a nők egyáltalán tudatosítják, hogy áldozatok. A partnereik gyakran addig manipulálják őket, hogy ők maguk is elhiszik, hogy ami történik velük, arról ők maguk tehetnek.

Ha tudatosítják is, hogy áldozatok, sokszor még a környezetüktől sem kapnak semmilyen támogatást, segítséget vagy megértést. A legtöbb esetben még a saját szüleik sem támogatják őket.

Meg kell jegyezni, hogy gyakran olyan nőkről van szó, akiket a szüleik sosem támogattak. Ez a leginkább akkor nyilvánul meg, amikor a krízisközpontba kerülnek, és nincs egy olyan ember a családjukban, aki segítene nekik, például gondoskodni a gyerekekről.

Érdekes viszont, hogy a bántalmazott nők között sok az intelligens, művelt és okos. Tapasztalataim szerint az áldozatok felét ilyen nők teszik ki.

Mivel magyarázza ezt?

Még az intelligens nők is beleszerethetnek egy agresszorba. Egy ilyen ember ugyanis általában a kapcsolat elején nagyon kedves, művelt, kulturált és van érzéke a romantikához. Egy olyan ideális partnernek tűnhet, akire minden nő vágyik. A kapcsolat elején