Három áldozat, golyóval a fejében élő bácsi, emlékművek sora és két szál szegfű – a kosúti sortűz öröksége
Kosúton, a kis mátyusföldi faluban máig megvannak az egykori baloldali zarándokhelyre utaló emlékek. Galánta környékén vált a legerősebbé a kommunista mozgalom a két világháború közötti Csehszlovákiában, aminek egyik kicsúcsosodása a tragikusan végződött kosúti népgyűlés volt.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
A kosúti sortűz 92. évfordulója után pár nappal néhány férfi üldögél a helyi kocsma teraszán. Az egyik katonákat készít, a másik épp megérkezik a boltból a menühöz elengedhetetlen sóval, beszélgetnek, készülődnek. A falu egyik legöregebb embere is ott ül köztük, Andrej Strýčko épp a 91. születésnapját ünnepli. Mikor a kocsmárost a sortűzről kérdezem, hozzájuk irányít.
„Ma már nincsenek olyan ünnepségek, mint régen, 89-cel ez is elmúlt” – mondja Andrej Strýčko, aki sokat foglalkozott hely történelmével, majd hozzáteszi, azért még vannak, akik megemlékeznek róla, és az emberek közt is szóba kerül. „Ez egy történelmi helyszín – mutat körbe a teraszról –, nem messze innen lőttek a tömegbe a csendőrök. Volt, aki csak a kerítése mellől bámészkodott, másokról az a hír járja, épp jegygyűrűt akartak vásárolni. Három halott és sok sebesült lett a vége.”
A gyűlésre igyekvő tömeg a közeli Hegyről indult, mondja a társaság másik tagja, Bartolomej Slivensky, mivel a Kugler fivérek ott laktak. „A kommunista Kuglerék a helyi közösség megbecsült tagjai voltak. Mikor beértek Kosút központjába, elszabadult a pokol, a korábban már különböző csetepaték miatt felheccelt csendőrök az emberek közé lőttek.” Pünkösd napja volt, tele volt a templom is, az átlagosnál többen tartózkodtak a falu központjában.
Andrej Strýčko szerint sok volt a kommunista Galántán és környékén, de korántsem mindenki volt az. Mégis fontosnak tartja, hogy ezek az emberek felvállalták a szegény, rossz sorsú munkások képviseletét. „Nagy tett volt ez a munkásosztály történetében, messze földön az egyetlen olyan sztrájk, amit földmunkások robbantottak ki” – fejti ki véleményét az ünnepelt, majd hellyel kínál az ünnepi asztalnál.
Közben megérkezik Bilik Erzsébet is, a falu krónikása, akit szintén a segítőkész kocsmáros hív oda, és már folytatja is a sortűz történetét. A Hegyről indult tömeg útja a kirendelt csendőrök mellett vezetett el. „Majd megérkeztek a központba, és a tömeg elhelyezkedett a templom, a csendőrlaktanya és az akkori, a mostaninál a templomhoz közelebb álló kocsma alkotta háromszögben. Aztán kisebb szóváltás után a csendőrök leütötték a gyűlés szervezőjét, Major Istvánt. A tömeg elindult, hogy megvédje a kommunista vezetőt, és ekkor dördültek el a fegyverek. Aki tudott, a csendőrökkel átellenben, a templom túloldalán futott el.”
Galánta, a baloldal egyik központja
Nem volt könnyű az élet Dél-Szlovákiában a nagy gazdasági válság idején. Ahogy az elérte a régiót, megnőtt a szegénység, a munkanélküliség, csökkent a munkabér, miközben magas adóval sújtották a gazdaság szereplőit. Ráadásul az impériumváltás okozta változások is növelték a feszültséget: az új köztársasághoz lojális tisztviselőket szerettek volna a közigazgatásban látni, ezért a korábbi magyar hivatalnokréteget szlovákokkal és csehekkel cserélték ki, aminek eredményeként nemcsak nemzetiségként, hanem a pozícióharcban társadalmi rétegként is egymásnak feszültek a felek.
Balogh Edgár publicista, író minderre a gyarmatosítás fogalmát használta, amihez hozzájárult és aminek ugyanakkor a következménye volt a magyar nagybirtokosok eltűnése, valamint a középréteg, más mellett a dzsentrik elvándorlása, ellehetetlenülése is. Ez történt Kosúton is,
