Napunk

Mióta létezik csehszlovákiai magyarság? Történelmi lépés volt-e Ódor Lajos kinevezése? Simon Attilával beszéltük ki közösségünk elmúlt száz évét

Fotó - Napunk/Cséfalvay Á. András
Fotó – Napunk/Cséfalvay Á. András

Trianontól Ódorig címmel tartott beszélgetőestet a Napunk Simon Attila történésszel arról, hogyan alakult a (cseh)szlovákiai magyarok és Csehszlovákia, illetve Szlovákia viszonya az elmúlt bő száz évben, és hogyan jutottunk el odáig, hogy 2023-ban magyar miniszterelnöke lehet Szlovákiának.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Az est első felében a közelgő nemzeti összetartozás napja, és a trianoni békeszerződés megkötésének 103. évfordulója kapcsán Simon Attila legutolsó könyvéből kiindulva arról beszélgettünk, hogyan élték meg a mai Dél-Szlovákia területén élők az impériumváltás nehézségekkel, tragédiákkal teli hónapjait. Az átmenet bizonytalansága című könyv egyébként rövidesen újra kapható lesz, a második kiadás már úton van.

A szerző a beszélgetés elején leszögezte: Trianon nem csak egy dátumot jelent, 1920. június 4-ét, hanem sokkal inkább egy hosszadalmas folyamatot. „Azt a folyamatot, amely során a történelmi Magyarország megszűnik létezni. Ilyen értelemben a könyv ugyan Trianonról szól, de nem annak ún. magaspolitikai vonatkozásairól, hanem arról, hogy a mai Dél-Szlovákia területén élő emberek hogyan élték meg azt a bő egy évig tartó átmeneti időszakot, amikor párhuzamosan működtek egymás mellett a felbomló magyar állam és a kiépülő csehszlovák állam intézményei” – fejtette ki Simon.

Mint kiderült, ezzel az időszakkal kapcsolatban is tartják magukat bizonyos tévhitek. Például az, hogy az emberek egyik nap még a félfeudális Magyarországon feküdtek le, másnap pedig már a demokratikus Csehszlovákiában ébredtek fel. Egyrészt az impériumváltás egy hosszadalmas és bonyolultabb folyamat volt, másrészt az sem fedi teljesen a valóságot, hogy Magyarország félfeudális állam lett volna, és a csehszlovák demokrácia is csak fokozatosan épült ki, kezdetben inkább nemzeti diktatúráról beszélhetünk – derült ki a történész előadásából.

Ráadásul azt sem szabad elfelejteni, hogy az őszirózsás forradalom után, 1918 őszén a Károlyi-kormány demokratikus és szociális intézkedések egész sorát vezette be, például a nyolcórás munkaidőt vagy az általános választójogot. Ezeknek a változásoknak a legnagyobb nyertese a munkásosztály volt, illetve a munkásokat képviselő szociáldemokraták, nem csoda, hogy a Felvidéken a legnagyszabásúbb tiltakozó akciókat, sztrájkokat éppen ők szervezték a csehszlovák megszállás ellen. A csehszlovák légiókban nem csupán a magyar és német munkások, hanem a szlovák munkások egy része is imperialista, ellenforradalmi erőt látott. Az új állam elutasítása tehát egyáltalán nem kizárólag nemzeti alapon történt.

Kell-e nemzeti összetartozás napja?

Simon Attila a galántai beszélgetőesten arról is beszélt, hogy Trianonra ma már egy nagy nemzeti tragédiaként tekintünk, de a korabeli ember számára a változás kezdetben inkább azt jelentette, hogy akadályozzák őt a mindennapi életvitelében. „Képletesen szólva a már kitaposott ösvényekre ráhúztak egy drótkerítést. Ez a drótkerítés egy komáromi gazdát elválasztott a déli városrészben lévő szőlőjétől, rosszabb esetben egy kassai lakost a Miskolcon élő gyerekétől. Ezekből az apró, egyéni bosszúságokból, kis tragédiákból épült fel aztán a nagy nemzeti tragédia” – magyarázta Simon.

Június 4-ével, a nemzeti összetartozás napjával kapcsolatban kijelentette: eleinte szkeptikusan viszonyult a kezdeményezéshez, de most már úgy véli, szükség van ilyen emléknapra, viszont fontos, hogy ne a múlton való kesergésről szóljon, hanem pozitív tartalommal töltsük meg.

Fotó – Napunk/Cséfalvay Á. András

„Valójában az, hogy mi 2023-ban Trianon ellenére is itt vagyunk, győzelemnek tekinthető. Ez az ország, illetve az elődje sok mindent megtett azért, hogy ne legyünk itt, és mégis maradtunk. Nekem az a véleményem, hogy Trianon legnagyobb vesztesei jelenleg nem is a határon túliak, hanem a Magyarországon élő magyarok. Valahogy nem találják a helyüket, és itt nem csak a politikára gondolok, hanem például arra, hogy a statisztikák szerint kevesebben beszélnek idegen nyelveket, mint a környező országokban. Vagy éppen a bezárkózásra, az önsajnálatra. Aki áldozatnak, vesztesnek állítja be magát, az tényleg vesztes lesz” – fogalmazott a történész.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Csehszlovákia

Galánta

Ódor Lajos

Simon Attila

Történelem

Trianon

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak