Wesselényi gróf 1664-es levele és egy kézzel festett könyv – mit rejt a felsőszeli műgyűjtő archívuma?

Oros László éveken keresztül hivatásos katona volt, a dedikált könyveket 1977-től gyűjti. Gyűjteménye első darabja Dobos László Egy szál ingben című regénye volt, melyet a szerző Oros mátyusföldi otthonában szignózott. Akkor az volt Oros László egyetlen olyan kötete, mely a csehszlovákiai magyar irodalmat képviselte a családi könyvespolcon.

Mára a felsőszeli Bibliotheca Pro Pátria névre keresztelt magánkönyvtár köteteinek száma meghaladja a 9200-at, és valószínűleg nála található a hazai írók, költők műveinek a leggazdagabb gyűjteménye. Garázskönyvtára évente 200-300, korábban azonban 400 példánnyal gyarapodott. Negyvenhat év alatt nemcsak a csehszlovákiai és szlovákiai magyar irodalmi művek dedikált példányait gyűjtötte, hanem kéziratokat, fényképeket és barátokat is, de értékes kapcsolatokat is ápolt.

Aktív helytörténészként számos kötete jelent meg, jelenleg pedig szülőfaluja történetének egyik mozaikján dolgozik.

Beszélgetésünkből kiderül,

• mely csehszlovákiai magyar írókhoz fűzte szorosabb barátság Oros Lászlót,
• milyen könyvritkaságokat sikerült hosszas kutatómunkával megszereznie,
• milyen történelmi személyiségek leveleit őrzi.

Bár idén már 46 éve bővíti a könyvtárát, a 45-éves évfordulót megünnepelte valahogyan?

Egy könyvvel emlékezünk meg az évfordulóról. Lanz Roland, a diószegi Pannonia Polgári Társulás elnöke vetette fel, hogy írjam meg a könyvtár történetét, a kötetben 45 különleges látogatót is bemutatva. A kézirat elkészült, ha minden jól megy, idén ősszel megjelenhet a kötet.

Öné az egyik legtöbb kötetből álló magánygyűjtemény, a kezdetektől ez a cél vezérelte, hogy összegyűjtse a legtöbb hazai művet?

Amikor Dobos László és Fónod Zoltán 1977 nyarán ellátogattak hozzánk, tulajdonképpen Dobos László javasolta, hogy igyekezzek összegyűjteni az itteni kiadványainkat az itteni szerzőktől. Azt feleltem, megpróbálhatom ugyan, de a lehetőségeim az anyagiak és a tárolás szempontjából is végesek, bár akkor még csak egyetlen kiadó, a Madách Könyvkiadó működött. A könyvek egy részét megvásároltam vagy aukciókon szereztem meg, néhányat ajándékba kaptam. Bár pontos nyilvántartást vezetek a könyvekről, soha nem számoltam össze, mennyit költöttem rájuk. Számomra az eszmei értékük egyébként is felbecsülhetetlen.

Könnyű volt annak idején kapcsolatba lépni a könyvkiadóval?

Dobos László által kerültem kapcsolatba a Madách kiadóval, amikor Dobos átvette a vezetését, akkor már minden általuk kiadott könyvből küldtek egy példányt. Ez nagy segítség volt. Később sikerült megállapodnom a könyvkiadókkal, a gyűjtemény számára kedvezőbb áron vagy ingyen kaptam tőlük könyveket, de ez ma már nem érvényes. A könyvkiadók már másképpen működnek, és én sem keresem olyan intenzitással a könyveket, mint fiatalon.

Korábban rengeteg meghívót kaptam különböző rendezvényekre, bemutatókra, ezeknek köszönhetően is több kötethez jutottam hozzá. Mindig ellátogattam az Ünnepi Könyvhétre is, egyrészt olcsóbban lehetett megvenni a könyveket, másrészt ott lehetett a legegyszerűbben dedikáltatni a műveket. Mindig több táska könyvvel jöttem haza. A szocializmus alatt gond is volt belőle, mert mindig átnézték a táskáimat és mindig megkérdezték, miért van szükségem ennyi könyvre?

Milyen könyvekből áll össze a gyűjtemény?

A könyvtár egy része az 1918-tól napjainkig megjelent csehszlovákiai magyar és szlovákiai magyar irodalmi művek gyűjteményéből áll. A két háború között, mintegy 2500, főleg irodalmi cím jelent meg, annak körülbelül a felét sikerült megszerezni. Az összes kötet a somorjai Bibliotheca Hungaricában sincs meg. Nagyon sok kiadványt ma már lehetetlen felkutatni.

Vannak továbbá helytörténeti, néprajzi köteteim, összegyűjtöttem néhány könyvet az elszármazott íróktól, például Balogh Edgár, Dobossy László, Garai István, Győri Dezső írásait. Vannak könyveim az 1700-as évekből is. A gyűjtemény részét képezik továbbá az írókkal folytatott levelezéseim, kordokumentumok, plakátok, irodalmi, illetve regionális lapok, naptárak. Őrzöm a Hét összes számát, az Irodalmi Szemle, az Opus mellett a Kalligram, a Kassai Figyelő számait, és jó néhány regionális újságot is.

Hogyan sikerült felvennie a kapcsolatot a szerzőkkel?