Életveszélyes épületek, hónapok óta tartó rendkívüli állapot, mégsem történik semmi a Tallós melletti Jegenyésen
Több tucatnyi gyerek is él az épületekben, amelyeket a statikai szakvélemény szerint már le kellett volna bontani, mert életveszélyesek. Rendkívüli állapotot hirdettek, de azóta sem történt semmi. Riport a Galántai járás legnagyobb romatelepéről.
Lájkold, kövesd a Napunk.sk-t a közösségi médiában is, ahol extra tartalmakkal is jelentkezünk! Csatlakozz hozzánk a Facebookon, az Instagramon és a YouTube-on!
Amikor kedd délután megérkezünk Jegenyésre, azonnal tucatnyian vesznek bennünket körbe a helyiek közül, főleg nők és gyerekek. A legtöbben nem az életveszélyessé nyilvánított épületben laknak, hanem a környékén felhúzott kisebb viskókban, amelyek első ránézésre annyira nem tűnnek roskatagnak.
A központi épület viszont, amely különálló lakrészekre tagolódik, első pillantásra is rettenetes állapotban van, a teteje omladozik és lyukacsos. Körülötte szintén nagy a nyüzsgés, népes családok bukkannak elő a betört ablakú, vigasztalan otthonokból, amelyek előtt lépten-nyomon kutyák hűsölnek. Az elkerített udvarokban itt-ott autók parkolnak, távolabbról az egyik lakásból számítógépes játék hangja szűrődik ki.
A jegenyési telepet mindenki jól ismeri, aki a Dunaszerdahelyt Galántával összekötő, meglehetősen frekventált úton szokott közlekedni. Az egyébként festői környezetben fekvő, a vízimalmáról híres Tallós külterületén fekvő telep hosszú évek óta elborzasztó látványt nyújt omladozó épületeivel. Arra viszont csak nemrég került sor, hogy valaki hivatalosan is kimondja: ezek az épületek nem alkalmasak lakhatásra. Mégsem történt azóta sem semmi.
Hogyan lett Jegenyés romatelep
A Jegenyés a Galántai járás legnagyobb romatelepe. A roma közösségek atlaszának 2019-es adatai szerint a járáson belül csak Diószegen él nagyobb roma közösség, de ott nem a településen kívüli telepen, hanem a város szélén. A maga 300 lakójával a tallósi telep országos szinten nem tartozik a legnagyobbak közé, a legnagyobb telep az Iglói járásban fekvő Smižanyban (Szepessümeg) található, 2900 lakosa van. A nyugati országrészben viszont kevés olyan népes romatelepet találhatunk, mint a Tallós melletti Jegenyés.
A telep egy egykori gazdasági épületegyüttes helyén jött létre a hetvenes évek második felében. A helyiek elmondása szerint egykor vegyesen lakták a telepet magyarok és romák, és az előbbiek voltak többségben. Az elmúlt évtizedek alatt viszont szegregált etnikai gettóvá vált a hely, ahol már csak a minden értelemben peremre szorult helyi romák maradtak.
Több olyan idősebb helyivel is beszéltünk, akik nosztalgiával emlékeztek vissza a gyerekkoruk Jegenyésére, amely egy rendezett, élhető helyként él az emlékeikben. Amikor arról kérdezzük őket, miért pusztult le ennyire a hely, a vállukat vonogatva a „fiatalokra” hárítják a felelősséget, akik nem törődnek a környezetükkel.
Akiket kérdezünk, arról beszélnek, szívesen elmennének innen, de nincs hova. Többen állítják, kerestek albérletet a közeli városokban, Dunaszerdahelyen vagy Galántán, de egyrészt túl sokat kértek, másrészt amikor kiderült, hogy a jegenyési telepről jönnek, többé nem akartak velük szóba állni.
Rendkívüli állapot
A község március 28-án hirdetett rendkívüli helyzetet, amely a 422-es számú lakótömbre vonatkozott – ennek lakóit felszólították a távozásra, illetve tájékoztatták őket, hogy csak saját felelősségre maradhatnak az épületben.
Horváth Zoltán polgármester (Híd) élvezi a jegenyésiek bizalmát – erről ottjártunkkor személyesen is megbizonyosodhattunk. Nyíltan beszél ugyanakkor a teleppel kapcsolatos problémákról, amelyek elmondása szerint egészen konkrét anyagi terheket rónak a falu minden lakójára.
Horváth szerint amióta a hetvenes években a romákat a Jegenyésre költöztették, soha nem fizettek bérletet a községnek, és nem gondoskodtak az épületekről. Sőt, a központi épület tetőszerkezetéből egyes helyekről kifűrészelték a tartógerendákat. „A statikus, aki megvizsgálta a főépületet, azt mondta,
